Csak engem idegesít fel rettentően, hogy a kormány a nagy semmire való gyerekpotyogtatást támogatja és az, aki felelősségteljesen vállal gyereket nem kap semmit?

Jaj, ha te is a saját protádon söprögetnél rögtön nem zavarna ennyi minden, amihez/akihez egyébként semmi, de semmi közöd!

Milyen megélhetési gyerekgyártásról beszélsz? Munka és tb-jogviszonyhoz kötött szinte minden már. Az alanyi jogon járó ellátásokat dobálják csak úgy, minden pottyantás után, de azzal ki lehet törölni!

A te fajtád az, aki, amikor meg az a kérdés, hogy 35-40 évesen valaki ugye nem túl öreg a szüléshez, odaírja, hogy úúúúúristen, mi akarsz lenni, a nagyanyja? Most meg persze hű, de felelősségteljes, aki előbb házat vett.

Rosszindulatú vagy. Ahhoz, hogy az emberek leálljanak veled értelmesen vitázni, nem ilyen vitrioltól csöpögő stílusban kéne feltenni a kérdést, mert így annak se lesz kedve normálisan válaszolni, aki amúgy egyetért - csak akkor, ha ő maga is tele van olyan frusztrált rosszindulattal, mint te.

A nyugdíjért azért majd tartsd a markod, remélem, addigra bevezetik a gyerekalapú nyugdíjazást.

(A rend kedvéért, max 2 gyerekem lesz, és előbb összekuporgattunk lakásra, és nem vettünk fel semmiféle támogatást nemlétező gyerekre, mert nem tartom jó gyakorlatnak, csak akkor kezdtünk próbálkozni, mikor már megvolt a kis lakás. Babavárót is lehet, hogy bent hagyjuk, nem tetszenek a feltételek. Tehát láthatod, szívesen vitáznék értelmes keretek között. A tieid nem azok.)

35 éves, 17 hkm

Kérdező, te annyira buta vagy. Eleve az az általánosítás, hogy sok gyerekesek=üti vágja, nem szereti lelkileg tönkreteszi a gyerekét, és az 1 gyerekes=csodaszülő elméletnél már teljesen komolytalan az egész hablatyod. Meg hogy te nem ismersz egy nagycsaládost sem, ahol normális érzelmiviláguk van a gyerekeknek. Ó igen nagyon hihető, hogy te pont ilyen nagycsaládodokat ismersz, mert pont beleillik abba a képbe, amit festeni szeretnél.

Én sem támogatom a pénzért szülést, meg azt sem aki üti vágja a gyereket, de ezeket nem lehet kiszűrni pénzzel. Semmi köze hozzá. Sok hülye szülő van aki 1-et vállalt, vagy 2-t csokra stb-re esélye sincs mert nem felel meg a feltételeknek, mégis rosszul bánik a gyerekkel, és sok nagycsaládos él példás szeretetben. Csak ez már ugye nem fér bele a lelkivilágodba, és könnyebb egy olyan képet festeni, amiben mindenről csak a pénz meg a támogatások tehetnek. Ó ja, biztos aki kukába teszi az egy szem csecsemőjét, az is azért ekkora debil mert pénzt kapott, meg mellé szült még vagy 4-et a saját tudta nélkül.

Te amúgy felfogod miket hordasz össze? Általánosítasz, és alaptalanul rágalmazol nagycsaládosokat, csak úgy.

Nem járok sűrűn ebbe a kategóriába, nem tudom mennyire erősítik egymásban a felelőtlen gyermekvállalást a válaszolók.

Viszont pszichológusként dolgozom, sajnos egyet kell értenem a kérdezővel.

A pácienseim nagyjából 80-90%-ának gyökereznek a gyermekkorában a mentális problémái. Ez még számomra is ijesztő arány.

Amikor elkezdtem a praxisom azt tanácsoltam a betegeimnek, hogy üljenek le a szüleikkel, keressenek velük válaszokat, miérteket. Mára ezt teljesen feleslegesnek gondolom. Nagyon kevés szülő látta be a saját hibáját. Inkább jellemző, hogy meg voltak győződve, hogy ők mindent jól csináltak, a gyermekük hálátlan, nagyobb traumával jöttek vissza, mint amivel előtte bejöttek.

Az álom régebben a gyermekpszichológia volt. Letettem róla, nem bírnám. Nem tudnám megértetni a szülőkkel, hogy rosszul csinálják, a gyereknek sem mondhatom, hogy nem vele van a baj, hanem a szüleivel.

Csak néhány éve praktizálok, nem biztos, hogy elég viszonyítási alap ez.

De a kérdezőnek igaza lehet a nagy családok és mentális problémák összefüggéseiről. Nagyon ritkán jön hozzám olyan beteg aki egyedüli gyerek volt. Ennek lehet más oka is természetesen, viszont én is sokkal jellemzőbbnek érzem eddig a sok testvérből, sokfelé elosztott szülői figyelemből származó lelki sérüléseket.

Hogyha a párkapcsolati problémákkal hozzám fordulókat nézzük, akkor sajnos tényleg csak a szülői rossz mintát tudom felhozni indoknak. Kötődési hiányosságok, problémák az érzelemkifejezéssel, nagyon rossz kommunikációs minta a szülőktől. Nagyon alacsony önbecsülés miatti rossz párválasztási attitűd, ez szintén azzal függ össze, hogy a szülők gyermekkorban nem sok bátorítással szolgáltak, vagy egyenesen rombolták a gyermek önbecsülését. Adódhat figyelemhiányból is.

Vannak köztük gyermekesek is. Már előre tudom, hogy ilyen mentális betegségekkel, rossz kötődési mintákkal néhány év múlva a gyermek is hozzám jár majd. Szólhatok érte? Nem.

Próbáltam erről publikálni, nem engedték.

Lassan ott tartok, hogy semmilyen formában nem kellene támogatni a gyermekvállalást.

Pszichológusként én természetesen azt javasolnám, hogy legyen egy átfogó pszichológiai vizsgálat és tanácsadás előtte. Tudom, hogy ilyen sosem lesz, ez álomvilág. Kicsit úgy érzem senkinek nem célja a mentálisan egészséges társadalom. Kevésbé lehet őket befolyásolni, ez tény.

Csak ha továbbra is ennyien teszik tönkre a gyermekeiket akkor nem marad pszichiáter aki képes még ezt minden nap végignézni. Elképzelni nem tudom, hogy mit élhet át egy gyermekpszichológus nap mint nap amikor ezeket a gyerekeket látja. Hiába próbálunk érzelmek nélkül dolgozni. És ez csak az a kis százalék aki rászánja magát, hogy elmenjen pszichológushoz. Vagy akinek a gyermeke már olyan súlyos gondokkal küzd, hogy muszáj elvinnie.

Nem nagyon tud izgatni, hogy más családnál ez hogy megy. Hogy ki miért vállal egy, kettő vagy 3 gyereket. Az az ő döntésük.

Én a saját családommal vagyok elfoglalva és tudod nem önt el az irigység, ha azt hallom, hogy felvették a csokot, új házat építettek. Mert ők megengedhetik maguknak, én nem. Nem zavar. Örülök, ha nekik jól megy.

Édesanyám, aki vállalkozó volt, mikor kicsik voltunk, mindig azt mondta: örülök, ha a faluban mindenkinek jól megy, mert akkor nekem is jól megy. És ez igaz.