Miért van az hogy sok mai szülő mindent teljesen máshogy csinál mint az ő szülei?

Nem láttad még azt a képet amin van egy alkoholista apa akinek 2 fia van. Az egyik szintén alkoholista, a másik nem az. Mind a kettő, azt mondja, hogy azért vagyok ez, mert apám alkoholsita.

Van aki elfogadja a szülei elveit, más elszenvedi azokat.

Szerintem inkább az van, hogy régen mindenki köteles volt hallgatni a nagyikra mert együtt éltek, stb, könnyen befolyásolhatóak voltak, senki nem állt ki magáért. Most pedig kezdenek felébredni az anyukák, hogy igenis ők döntik el, hogy hogyan gondozzák a csecsemőjüket. Tehát hallgatnak az ösztöneikre, és azt a módot keresik, amivel legtovább nyugodt marad a baba és a mama, mert az mindenkinek jó. Ezért volt az, hogy én senkire nem hallgattam, első hónapban kb a mellemen élt a baba, együtt aludtunk, semmi más nem érdekelt (a férjemet se, ő is válaszkész volt). Mindig felvettem, és most is felveszem, ha sír (mondjuk most már megjelent a hiszti, azt meg tudom különböztetni, akkor nincs seggnyalás :). Nem hordozom mert nem jött be.

Nekem elég visszaigazolás az, hogy vidám, okos, nagyon jól fejlett, nagyon szociális, szeretetteljes a 9 hónapos lányom. Nem csinálnám másképp.

Mindig van valami divathullam, amit felváltva egy másik. Ezt is fel fogja.

A szoptatasban annak nem jó a rendszer, akinek nincs elég teje, mert szopas közben is termelődik, illetve azért nyilván te sem órára eszel, szóval, ha a baba éhes, akkor nyilván megeteted, nem hallgatos, hogy egy órán keresztül bombol, mert akkor telik le a 3 óra. Ez csak logika.

De en sem értek egyet azzal, hogy a gyerekek cicin cumizzanak, ám a saját mellét mindenki arra használja, amire akarja. Manapság minden rettentően túl van tolva. Sok dolog engem is idegesít. De igazából en úgy csinálom, ahogy en jónak látom és kész.

Egyébként a sírni hagyás is egy ilyen kisarkított baromsag. Nyilván egy újszülöttet felvesz az ember. Egy 6-7-10 hónapos már más teszta. Meg elég hamar megtanulod, melyik sírás miért van. Ha a fiam nekiáll az “őrjöngős” sírásának tudom, hogy valami nem sikerül neki, amit szeretne. Pl úgy megfogni egy játékot, ahogy eltervezte vagy kivenni a dobozból. Hat ilyenkor nem ugrok oda mindent eldobva. Oldja meg. Vagy odamegyek ha nem boldogul tényleg. De ha azért sír mert faj valami nyilván felveszem azonnal, barmit csinálok Stb stb. Szóval ne higgy el minden marhaságot, amit olvasol. A többség kb 1-3 hónapos babára vonatkozik, aztan részben vagy egészben átalakul, értelmét veszti. Egy sok hónapos iszsz baba se lóg már az anyja mellen, ha nem éhes. Elég hamar elkezdi őket más is érdekelni.

Mert anyám is csomó mindent máshogy csinált, mint az ő anyja.

Tudod ez egy körforgás. Anyám elcseszett velem dolgokat, és ezt felismerem, és minden erőmmel jobban akarom majd csinálni. Eközben elkövetem a saját hibáimat, amit majd az én kölykeim akarnak vért izzadva kijavítani, és ha pechjük van, elkövetik ugyanazokat a hibákat, mint a nagyanyjuk, hogy valamin röhögni is lehessen végre a családi bulikon. ;)

Kérdező, amiket te az első bekezdèsben felsoroltál, hogy veled hogy tettek annak idején a szüleid... és utána azt írod ENNEK ELLENÉRE a legjobb a kapcsolatod a szüleiddel, ezzel te is azt sugallod nem minden volt talán az ugy jól.

Amugy valószínűleg van több milliárd olyan ember is a földön aki a másik felfogási elv szerint nevelte, neveli a gyerekét és azok a gyerekek is ugyanezt vallják majd mint te, hogy szoros és nagyon jó a kapcsolatuk a szüleivel.

Mert a média terjedése, divatok stb miatt egyre több a komplexusos ember aki kompenzálásként majomszeretettel csüng a gyerekén és lubickol annak feltétlen “rajongásában”. Azzal pedig, hogy minden nyekkre ugrik, szoptat mindhalálig, együtt alszik stb a gyere(ke)kkel elhiteti magával, hogy egy értékes ember akire óriási szükség van a gyereke(i) által és így a gyerekből szívja át a saját lelki békéjét (csakhogy ez fals). Régen még nem volt instagram ami miatt a 34-es méret volt a tuti kerek seggel, nagyanyáink akkora gúnyákban jártak, hogy csak a fejük látszott ki nem ilyen alakot kiadó ruhákban. Nem volt nyomás az intelligencia miatt sem mert senki le se szarta ameddig valaki a ház körül remekelt (no meg a ganézás, főzés stb mellett nem volt ám idő naphosszat a gyerekkel lenni).

Akiket én ismerek vérmes kötődő nevelőket azok legalábbis mind ilyen lelki és / vagy testi roggyant nők, akik kb egyedül a gyereküktől kapnak pozitív visszaigazolást és ezért úgy csüngenek rajtuk (és nem fordítva mint ahogy ők hiszik) mint majom a fán. A vicces az, hogy emellett meg állandóan megy a rinya, hogy életük nincs és nem tudnak aludni a gyerektől stb miközben a dolgok nagy részére ők szoktatták rá őket.

Kérdező, az emberek évezredeken keresztül úgy nevelték a gyerekeiket, amit te itt leírtál: egy ágyban aludtak a gyerekkel (vagy a dajkával aludt a gyerek, ha tehetős családról volt szó), akkor szoptatták őket, mikor meg éheztek, az anyák akkor is visszamentek dolgozni a földekre meg a háztartásban pár hét után és a gyerek ott maradt a sok testvérrel, nagyszülővel, dajkával, rokonnal (mivel együtt éltek a generációk), tehát valaki mindig szórakoztatta a gyerekét.

Most ilyen alapon, a szüleinek miért csinálták másképp mint előtte évezredeken keresztül?

Sok szülő nevében nem tudok nyilatkozni, csak a sajátomban: véletlenül sem akarok olyan felnőtt lenni, mint a szüleim. Véletlenül sem akarok olyan viszonyt a gyerekemmel, mint amilyen akkor volt a szülő-gyerek viszony nálunk. (Jóban vagyunk, csak érzelmileg nem kötődöm nagyon.)

Véletlenül sem akarok olyan életet, nézeteket, viszonyokat, mint ők. A gyerekemmel kapcsolatosan sem és az élet más területén sem.

Egyébként sosem alszom egy ágyban a fiammal, csak ha beteg, volt bölcsis és nem szórakoztatom 0-24-ben. (De babaként végülis szórakoztattam.)