Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Megbántam a gyerekvállalást,...

Megbántam a gyerekvállalást, és nem tudom, hogyan tovább. Hogy lehet ezt az egészet feldolgozni? Érzett esetleg más is így?

Figyelt kérdés

28 éves anyuka vagyok. Hét éve ismertem meg a férjem, aki csodálatos ember. Mielőtt megismertem őt, sose voltam szerelmes, mármint úgy igazán, de vele azonnal más volt minden. Soha nem voltam még olyan boldog, mint abban az első pár évben, csodás életünk volt kettesben.

2 év után kérte meg a kezemet, majd pár hónapra rá össze is házasodtunk.

Innentől kezdődik a kálváriám...

A férjem nagyon szeretett volna gyereket, és a család is egyre inkább rákapott a témára. Én még szívem szerint vártam volna vele, de az esküvőnk után egyre jobban erőltették, hogy legyen gyerekünk, így annak ellenére is beadtam a derekamat, hogy én még nem igazán vágytam rá, hogy szüljek, sőt, ha igazán őszinte akarok lenni, szerintem sosem éreztem magamban különösebben azt a mindent elsöprő gyerek utáni vágyat. De belementem, mert ez tűnt a "természetesnek", hogy összeházasodunk és gyerekünk lesz. Egy nőnek nem engedik meg, hogy ne akarjon anya lenni... egyszerűen mindenhonnan ezt tolja a társadalom, hogy ez az élet rendje, családot kell alapítani, gyereket kell vállalni, ennek így kell lennie és kész.


Könnyen teherbe estem, és átlagos terhessék után viszonylag könnyű szülésem volt, de miután megszületett a kisfiam, nagyon gyorsan rájöttem, hogy én ezt az egész anyaságot nem akarom. Azon kaptam magam, hogy frusztrált vagyok, elegem van és állandóan sírok. Azt hiszem, akkor tudatosult, hogy ez már végleges... Folyamatosan fáradt, kimerült és nyúzott voltam, miközben úgy éreztem, belehalok az unalomba, megőrjít ez a mókuskerék, az, hogy be vagyok zárva a 4 fal közé és a napjaim a kakis pelenkák, az éjszakázások, a hisztik és a Thomas a gőzmozdony vételen korforgásából állnak... Vissza akartam kapni a régi életemet, mármint, amikor még volt saját életem! Lehet, hogy erre azt mondják sokan, hogy biztos szülés utáni depresszióm van, de nem hiszem, egyszerűen csak utálom ezt az egészet.


Évek óta így érzek (a gyerek most már lassan 2,5 éves lesz).

Akkor jött először ez az ellenérzés bennem, hogy basszus, ezt mégsem kellett volna, amikor hazaengedtek minket a klinikáról és pár nappal később a férjem visszament dolgozni, én pedig egyedül maradtam a babával. Azt éreztem, hogy ennyi volt, kész, itt most vége van mindennek, és már túl késő, mert nem sétálhatok ki a helyzetből, nem folytathatom a régi életemet, ezt az újat viszont képtelen vagyok megszokni, mert utálom. Úgy éreztem magam, mintha csapdába estem volna, mintha börtönbe lennék zárva. Ez a jó szó rá, komolyan, olyan ez az egész, mint egy börtön, ahol a gyerek ejtett túszul és minden egyes nap ugyanarról szól. Megszűntem létezni, mint egyén, mint ember, most már csak arról szól az életem, hogy a gyerek igényeit kielégítsem, miközben a saját igényeimre évek óta még csak nem is gondolhatok...


Nehezen viselem, hogy 2,5 éve nem aludtam végig egyetlen egy éjszakát, hogy nincs két szabad percem, amikor nyugodtan csak nézhetnék ki a fejemből, hogy nem tudok leülni megnézni egy filmet, vagy hogy már nem hívhatnak fel a barátnőim, hogy most azonnal el kell mesélniük valamit, menjünk és üljünk le trécselni egy kávé mellé. Minden olyan körülményessé vált, még egy egyszerű hajmosás is külön szervezést igényel. És igen, rosszul esik, amikor látom az ismerőseim képeit vagy posztjait a facebookon, hogy milyen szabadok és mennek, amerre kedvük tartja. Én meg itthon ülök és maximum a játszótérig jutok el... és folyamatosan az kattog, hogy "Basszuskulcs, minek kellett ez nekem?"


Anyósommal próbáltam beszélni erről (sajnos az én Édesanyám már nem él), de jól legorombított, hogy ez micsoda hülyeség, ilyen biztosan nem létezik, mert az ösztöneink nem engednék, hogy megbánjuk az anyaságot. Másnak nem is mertem említeni, mert tudom, hogy ez az egész akkora tabutéma, hogy ha megemlíteném, talán még máglyára is vetnének érte, hogy micsoda szar ember vagyok...


A gyerekemet normálisan ellátom, elvégzem az anyai feladataimat körülötte, ölelgetem és puszilgatom, amennyit csak lehet, de közben mindig ott van bennem a kérdés, hogy milyen életem lehetne, ha ő nem születik meg, és sajnos mindig az a válaszom rá, hogy jobb lett volna...

Annyira, de annyira visszacsinálnám ezt az egészet, ha tudnám... de nem tudom, nincs lehetőségem kilépni ebből az élethelyzetből, és úgy érzem, ez egyszerűen felőröl. :(


Érzett vajon esetleg már más is így?

Annyira jó lenne tudni, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal... :(


Köszönöm, ha végigolvastad.

Egy kétségbeesett anyuka



2020. dec. 7. 21:57
 211/227 anonim ***** válasza:
81%
És ha nem szeretné a gyerekét? És ha magát a gyereket bántva volna meg? És ha otthagyná, hogy apuka nevelje? Akkor sem lenne ezzel semmi baj. Az érzéseinket nem tudjuk befolyásolni. Attól még nem gonosz ember. Nem akarja bántani a gyereket.
2021. nov. 15. 13:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 212/227 anonim ***** válasza:
6%
211. De nem ez volt a kérdése, innentől kezdve teljesen mindegy, mi lett volna, HA. Amúgy pedig de, gyereket 2.5 év után elhagyni igenis baj, de maga a kérdező sem ezt szerette volna, le is írta többször. Látod pont ez a baj, hogy hiába ír ki x egy kérdést, ha az emberek abszolút nem értik, és csak a saját belső világukat vetítik ki rá.
2021. nov. 15. 14:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 213/227 anonim ***** válasza:
86%
De gondolom ha apuci írta volna ki, akkor ott sokkal elnézőbbek lettek volna az emberek,hiszen jajj neki nincsenek apai ösztönei, meg az amúgy is természetes szint, ha apuka lelép és jobbik esetben hétvégi apuka lesz.
2021. nov. 15. 14:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 214/227 anonim ***** válasza:
76%
Ez megint offolás, köze sincs a kérdéshez, egyébként pedig nem, apuka részéről is gáz lenne, de megint: NEM ez volt a kérdés, és maga a kérdező volt az, aki többször leírta, hogy NEM bánta meg magát a gyereket, kifejezetten szereti, és kifejezetten szereti azt is, amilyen személyisége van a gyerekének. Ergo felesleges az összes mi lenne, ha kérdés és offolás, ezzel siklott ki az egész és részben ezért is hagyta itt a kérdező az egészet. Ugyanolyan terelés, mint az a válaszoló, aki vagy 50 különböző kommentben szánalmasozta és hülyézte a kérdezőt, akinek szerinte unalmában nincs jobb dolga, csak hülye kérdéseket kitenni.
2021. nov. 15. 14:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 215/227 anonim ***** válasza:
84%

Van út, Te is kiszállhatsz a körforgásból... De az érzéseidet és a környező emberek megvetését viselned kell-sajnos. Mérlegelj. Ha nem fontosak a körülötted lévők, tedd meg.

Saját tapasztalatom nincs ilyen téren, de ismerősöm van aki meglépte.

A kb 200-as ismerősi táborából csak azt a pár személyt tartotta meg, aki nem húzott rá ítéletet. Az életedet persze csak részben kaphatod vissza, mert a férjed már soha nem lesz az aki előtte volt. De a szabadságod a Tiéd lehet. Nem csak apuka lehet hétvégi... Van, hogy az anyuka az.

2022. aug. 29. 11:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 216/227 anonim ***** válasza:
100%
Hogy vagy kérdező?
2022. aug. 29. 12:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 217/227 anonim ***** válasza:
100%
A kérdező senkinek sem válaszol már, privátban sem. Próbáltam én is kérdezni már.
2022. aug. 29. 14:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 218/227 anonim válasza:
60%
Azért érzel (éreztél) így, mert rosszul csinálod az anyaságot. Nem a gyereked szolgája vagy, hanem a példaértékű mintája. Olvasd el a Boldogság nyomában című könyvet, mely a természetes anyaságról szól. A modern társadalom nagy tévedése, hogy az anyának kell mindig futnia szolgaként a gyereke után. A gyerekjáték business mondja azt, hogy meg kell venni neki minden vackot, majd a játszótéren kell kuksolni vele az anyának, hogy nézze órákig. A gyereknek mindössze arra van szüksége, hogy az anyjával legyen. Szüksége van rá, és imádja. Mint egy Stockholm szindrómás, de ez normális. Az anya bárhová mehet, ahová gyerekkel beengedik. Vállalhat munkát, mely ezt lehetővé teszi. Olvashat sokat, amit csak akar (még jó is, ha ezt látja a gyerek). Főként az a legfőbb szerepe, hogy boldog és elégedett életről nyújtson mintát a gyerekének (ne arról, milyen boldogtalan szolgalelkű, akit a gyereknek is joga van megalázni, porba taposni). Sosem késő elkezdeni több énidőt csinálni magadnak, hagyni a "kötelezőségeket" a csudába, amiket nem a gyerek, hanem csak a modern társadalom kényszerít rád. Te priorizálj, te mondd meg miből elég, miből kell még. Rend vs. barátnőzés? Utóbbi. A gyermeknek viszel pár játékot, ceruzát, és nem figyelsz rá, ha hisztizni kezd. Abbahagyja, ha nem lesz hatása, lássa csak, hogy te boldog vagy. Sose te fuss utána, hagyd, hogy ő igazodjon hozzád. Ez az ő valódi érdeke, hogy megtanulhassa nem körülötte forog a világ. Ezt rengetegen ma sosem értik meg.
2023. máj. 20. 14:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 219/227 anonim ***** válasza:
56%

Kedves Kérdező.

Engem is próbáltak rábeszélni a gyerekvállalásra. Életem első nagy szerelme emiatt hagyott el.

Ő bármi áron és sürgősen akart legalább egyet, én meg egyáltalán nem. Tudta, hiszen naponta téma volt. Volt passzív- agresszív fenyegetőzés, "nagycsaládi kupaktanács".

De mivel én tudtam, hogy mit várok az élettől, nem hagytam magam befolyásolni senkitől.

Pár év huzavona után elbúcsúztunk egymástól. Ő megkapta a három gyerekét akiket egyedül nevelt fel,mert a neje lelépett egy másik pasival, amikor a legkisebb gyerek négyéves forma volt.

Én meg hozzámentem egy férfihoz, aki tiszteletben tartotta a számomra legfontosabb "törvényt": engem gyerek nélkül KELL szeretni.

Soha nem volt téma ez. Az esküvőn bejelentettük hogy milyen jövőt képzelünk magunknak és ezzel rögtön elejét is vettük a "mikor jön már az a babuci" jellegű kérdéseknek.

Ehhez tartottuk magunkat.

Önismeret, meg a szükséges akaraterő sajnos csak keveseknek adatik meg.

Ez különösen igaz a gyerekvállalásra. Csak azért szülni mert " mindenki más azt akarja",a világ legönzőbb döntése. De a nők legnagyobb százalékban tényleg ezt teszik, csak éppen letagadják.


Pakolj össze és lépj ki a "helyzetből", amiröl egyedül Te tehetsz. Mindenki jobban jár.

2023. máj. 22. 09:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 220/227 anonim ***** válasza:
219.: A gyerek meg csak úgy cipelje egy életen át az anyja felelőtlen döntését... *facepalm* Amiket előtte írtál, azzal egyetértek.
2023. máj. 25. 12:46
Hasznos számodra ez a válasz?

További kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!