Ki érzi úgy, hogy anyaként elrontott ma valamit?

Nálunk kistestvér érkezése kapcsán fellángolt a dackorszak és a neocicizmus.

Volt pár durva nap. Ma végre egy normàlisabb, de tegnap pont úgy éreztem, hogy kb mindent elrontottam.

Ma először emeltem fel a hangom :(

Olyan bűntudatom van azóta is.

Adtam volna neki a reggelit és állandóan ki verte a kezemből és ezen nevetett, Szegenykem :(

11

Itt tart 10 hónapja....

Amúgy már egész jó

De minden nap van, amitől sz*r anyának érzem magam.

Ma spec egész nap ment a tévén egy sorozat .. ( háttérben)

Elég xarnak érzem magam..és egyszer kiabáltam is.

De jó anyának érzem magam, hogy az első pelusmentes napunkon nem borultam ki az 5 bepisin, hanem örültem a 4 wcbe sikerültön, amiből 2-szer nem is szólt, hanem intézte magának, és hogy a széklete is a wc-be ment.

🥰

12es... 🤦‍♀️ Ha azért érzed magad szar anyának, mert felemelted a hangod, bele fogsz rokkanni a gyereknevelésbe.

És ezzel másokat is szar anyának tartasz, akik néha kiakadnak és felhúzzák magukat?

Én kompenzálok azzal, hogy mindig ott vagyok, amikor kell, most pl alig bír visszaaludni, ott álltam felette és simogattam a haját mint egy csicskusz :) hogy el tudjon aludni. Minden nap legalább 8000 puszit kap, ölelést, dicséretet, szeretetet. Ezek mellett be-becsúszhat ám egy felkiáltás, semmi baja nem lesz annak a gyereknek. Mondjuk speciel én az etetés közben nagyon figyelek, hogy ne akadjak ki, hanem csak és kizárólag dícsérjem, ha szépen eszik, hogy ne utálja meg az evést. Eddig működik, vigyorogva eszik, és már a kanállal próbálkozik egyedül.

12 es, nem dehogy tartok mást szar anyának aki fel emeli a hangját :)

Csak valahogy a szülés óta annyira magamra veszek mindent és minden miatt bűntudatom van.