Mennyi lenne az ideális korkülönbség hosszú távon?

Szerintem a 3 év. Nekünk szűk 2 év, mert így tudtuk megoldani (életkor, munka, egyéb okok), és pont belecsúszott a pici a dackorszakba és az újraközeledésbe. Nagyon oda kell figyelni, hogy ne sérüljön a nagy. A 3 év esetén már óvis a nagy és talán könnyebb úgy saját anyaidőt adni nekik es kiteljesíteni, boldogítani mindkettőt.

De azért a 2 év is viselhető, szerintem jobb mint a több (4 felett).

2 testvérem van, köztük 2 év van, köztünk meg 8-10.

Ők ketten nem jönnek ki jól, velem jól kijön az amelyik 8 évvel idősebb, minden nap beszélünk, a másikkal évek óta nem.

Nem az számít hogy mikor születnek hanem hogy milyen a személyiségük.

Barátnőm és tesója között 4 év van, te azt problémásnak tartottad, ők legjobb barátnők.

Nem igaz, hogy minél kisebb annál jobb. Egyénileg változó. Kinek, mi. De számtalan ellenpéldát tudnék hozni kis korkülönbséges ismerősök közül, ahol egyáltalán nem igaz, a “minél kevesebb, annál jobb”.

Köztem és tesóm között pl 8 év van és milliószor jobb a viszonyunk, mint annak a barátnőmnek, akivel a húga között 2,5 év van.

A későbbi viszony a testvérek között nem (csak) korkülönbség függvénye. A bátyáim 10 illetve 12 évvel idősebbek nálam, tökéletes a viszonyunk, és mindig is az volt. Nyilván amikor kicsi voltam, ők meg már kamaszok/tinik, sokszor az agyukra mentem, de ettől mindig imádtak és én is őket. Felnőttként is bármikor számíthatunk egymásra.

De persze biztos van példa rossz viszonyra is nagy korkülönbségnél. És ugyanígy van jó és rossz viszony kicsinél is.

Úgy csináljátok, ahogy nektek ideális.

Az én gyerekeim közt 4 év van. Nekünk így volt jó. A fiam már "nagy", 5 éves lesz nyáron, sok mindent meg tud önállóan csinálni. Nem kell már pelenkázni, öltöztetni-vetkőztetni, kanállal etetni, nem kel éjjel, vagy ha igen, akkor is pisil és/vagy iszik, majd szépen visszafekszik egyedül. Ha baja van, el tudja mondani, nem úgy kell kitalálnom. Ilyesmik. A húgát imádja, puszilgatja, félti, vigyáz rá, hülyéskedik neki, nevetteti...anélkül, hogy mi bármire is kérnénk ezek közül. Egyelőre nagyon jó bátyó, remélem, később is jó testvérek lesznek.

Biztos megvan az előnye az 1-2 év korkülönbségnek is hosszú távon, de én tudom magamról, hogy nem vagyok egy ősanya típus, és valószínűleg elmebajt kaptam volna egy pár hetes meg egy ~másfél éves mellett. Már amikor a fiam megszületett, mondtam a férjemnek, hogy 3 éves kora előtt nem lesz kistesó, az volt az "alsó határ".