Tudnád egy másik nő gyerekét vagy másik férfi gyerekét ugyanúgy szeretni, mint a saját gyerekeidet?

Igen. Óvónő vagyok, így van rálátásom valamennyire. Jó pár gyereket simán hazahoztam volna az évek során.

Aki azt mondja hogy igen, annak vagy nincs még saját gyereke vagy hazudik.

#3, 4 gyermekem van és nem hazudok...

Nem, kizárt.

Szerintem így csak a sajátjaimat tudnám szeretni, ahogy szeretem őket. Szerencsére csak közös gyerekeink vannak, úgyhogy a gyakorlatban eddig nem merült fel a kérdés, így a válaszom csak elméleti, de nem tudom elképzelni, hogy egy másik nő gyereke ugyanolyan fontos legyen nekem, mint az enyémek. Azt igen, hogy egyformán bánok velük, szeretem a gyerekeket, de belül nem hiszem, hogy ugyanazt érezném, amit az enyémek iránt.

Tanító vagyok, nekem is van most pl egy olyan tanuló, akin érzem, hogy simán tudnám a sajátomként nevelni, szeretni. (Hozzáteszem, az anyja egyáltalán nem foglalkozik vele, sokkal nagyobb érzelmi hátrányból jön, mint a többi. Talán ez az érzés is kell ehhez. A "rád szorultság" érzése. Mint egy korábbi válaszolónál, ahol meghalt a gyerek anyja. Ha tudod h a gyereknek van egy szerető anyja akkor elkönyveled úgy. De ha érzed, hogy szüksége van rád, az egy teljesen más érzés.)

Össze se jönnék olyannal, akinek van már gyereke, nem játszom pótszülőt.

Ha pici korától velem van és en nevelem akkor igen. Egy köcsögösködő kamaszt nyilván nem.