Tudnád egy másik nő gyerekét vagy másik férfi gyerekét ugyanúgy szeretni, mint a saját gyerekeidet?

A férjemét igen, ha úgy ismertem volna meg, hogy van egy kisgyereke akinek nincs (a közelben az) anyja, mert már nem él, vagy egyszerűen lelépett. Vagy ha a családunkból hirtelen valamelyik gyerek árva lenne, mert pl.autóbalesetben meghalnak a szülei, akkor legyen az a férjem unokahúga vagy az én unokaöcsém, mindegy hány éves gondolkodás nélkül befogadnám és sajátomként szeretném.

Ha nincs rokonsági szál - a saját vagy a férjem részéről - akkor én nem tudnám sajátomként szeretni.

Nem

Biztosan nagyon és ugyanolyan mértékben talán tudnám,

De ezt az elemi kötődést nem hiszem, hogy más gyerekével is tudnám érezni.

Nő vagyok.

Férfiként ez lehwt más.

Egyszerűen a Terhesség és a szülés akkora hormonlöketet jelent...és .. nem is tudodm megmagyarázni.

Amig nem lett gyerekem, nemmis gondoltam, hogy létezik ez a fajta szeretet.

Én a férjem gyerekeihez úgy álltam hozzá mikor megismerkedtünk. De a gyerekeknek azt amit én tudtam adni, nem kellett. Nem fogadtak el, ezek után én se tepertem. Ezen kívül ők se voltak azok a fajta gyerekek, akikről itt több tanító- és óvónéni írt hogy gondolkodás nélkül hazavittem volna őket. A személyiségük a kezdetektől távol állt tőlem, majd már a viselkedésükkel sem tudtam azonosulni. Most a semmilyen szóval jellemezném a kapcsolatunkat.

Már van közös gyerekünk. De egyébként velem nem történt meg hogy a terhesség és a szülés után elöntött a mindent átható rózsaszín köd a lányom iránt. Egy mély, de szolid szeretetből fokozatosan épült fel egy még mélyebb és erősebb szeretet, ahogy megismertük egymást.