Mit csináljak, a gyerekem egész nap nyűglődik, a férjem egy kretén...?

...én meg úgy érzem már reggel 10-kor, hogy felrobbanok, és legszívesebben ordítanék, de nem lehet, mert akkor a gyerek még idegbetegebb lesz, a férj meg még azzal is bszogatni fog, hogy őrült vagyok. És ez így megy minden egyes nap. Nincs egy jó pillanatom, semmi boldogságot nem adnak a körülöttem lévő emberek, de még annyi se adatik meg, hogy nyugodtan ellegyek magamban. Mit lehet tenni egy ilyen helyzetben, hogy ne kattanjak be? Válás nem megoldás, mert akkor a férj, csak még jobban a nyakamra mászik a gyerekre hivatkozva. Meg lehet nem is nekem ítélnék, mert csóró vagyok. Vagy esetleg még ellenem is fordítaná. Van más is ilyen helyzetben? Hogy lehet úgy leélni egy életet, abban a tudatban, hogy elk.tad? Az a baj, hogy nem az a típus vagyok, aki belemászik a kollégái meg a fodrásza képébe, és azoknak szívja a vérét, csak mert sz.r az élete. Eleget tették velem is éppen elégszer. Alkohol se megoldás, mert akkor meg azért cseszegetne a férj. Minden nap eljön az a pont, amikor legszívesebben már hozzávágnék egy tányért a falhoz, de nem lehet, mert nem segítene úgyse semmin, a falon lenne egy lyuk, egy tányér pocsékba menne, a férj meg csak ellenem fordítaná ezt is. Segítsetek kérlek!