Mit csináljak, a gyerekem egész nap nyűglődik, a férjem egy kretén...?

Nem tudom mit vársz.. Egy barátnőt, akivel kibeszélheted a kretén férjed egy életen át? Szerezz másik pasit(elítélem a megcsalást, de ha el akarod hagyni és nincs elég anyagi forrásod, tehát nem a közepesen szr házasságban keresel izgalmat), hogy le tudj vele lépni.

Én legalábbis ezt tenném, ezt is teszem, csak nem kapcsolatból menekülök és nem akárhova akarok jutni.. csak pár hónap, egy max két év és végre jöhet a váltás mélypont nélkül, vissza se nézek ebbe a környezetbe, amit el kell viselnem, mert már nincs megtakarításom és sok ideig nem is lesz..

Na mindegy, amíg egyedül van az ember, szívesen kockáztat és süllyed le, de gyerekkel már meg kell gondolni, hova jutsz, amíg nem aláznak, nem vernek, ép a lelked, addig lehet várni a biztosra..

Szóval keress társat!

"Azóta nőtt meg az arca betegesen, mióta megvan a gyerek, tudja, hogy már úgyse tudok mit csinálni. "

De, tudnál, csak nem akaraz

Ha nem akarsz válni, egyszerűen szard le a férjed, nézd levegőnek, ne foglalkozz vele. Vagy párterápia, erőszakmentes kommunikáció stb.

Miért nyűglődik, mennyi idős a gyerek? Vidd le többet játszótérre kirándulni, menjetek ide-oda.

Hol laktok?

Ilyen kicsi babával simán mennék minden nap sétálni pár órát, most már egyre többször jó idő van. Amíg a pici elszundikál meg eljátszogat a babakocsiban, addig te hallgathatsz zenét, podcastot, telefonálhatsz barátnővel, vehetsz elvitelre valami sütit/kávét, lehet egy kis énidőd így, addig is távol vagy a kretén férjedtől.

A kretén férjjel meg beszélnék. Ha ennyire szereti a gyereket, akkor talán megijeszti ha eléállsz, hogy ha nem vesz vissza egy kicsit és nem kezd el segíteni, ahelyett, hogy akadályozna, akkor inkább mész anyádhoz/bármilyen rokonodhoz, és mehet látogatni kéthetente pár órára. De nem is kell feltétlenül fenyegetni, először szerintem egy normális beszélgetéssel a tudtára kéne adnod, hogy már nagyon a tűrőképességed végén jársz. Nekem jó fej a férjem, de pár hónapja egyszer én is totál kiborultam, reggel sírva kiabáltam le a fejét szegénynek, amúgy nem érdemelte meg, de sajnos nem kezeltem jól a hónapok óta tartó nem-alvásokat (8 hónapos a gyerekünk, még mindig nem alszik túl jól, de 4-5 hónapos kora környékén max 40percenként felébredt éjszaka, az pokoli volt). Azóta kicsit aktívabb a gyerek körül, néha átvállalja reggelente, többet segít vele, szóval hatott a kiborulásom. Lehet, nálatok is csak az kéne, hogy ezeket közöld vele, hátha kevésbé lenne kretén.