Hogy mondjam meg,hogy nekem ez így sok?

Fú ugyanebben a cipőben jártam! Hogy rövidre fogjam, a vége az lett hogy a "barátnőm" annyira elszemtelenedett, hogy amikor visszautasítottam több hónap után a mindennapos gyermekfelügyelet, a szomszédok előtt üvöltött velem, hogy nekik kenyérre kell a pénz, azért dolgozik, én egy kétszínű dög vagyok, megy és leszúrja magát. Azóta nem is köszön és marha kellemes egy házban élni velük. Remélem hogy nálad nem fajul el így a helyzet, időben és határozottan mondj nemet arra ami neked kellemetlen, én ebben hibáztam.

Nyugodtan mond, hogy más doldgod van. Én a sógornőm gyerekeire vigyáztam évekig, úgy, hogy mellette dolgoztam. Reggel mennem kellett, mert ő iskolába, oviba vitte a nagyokat és a kicsit nem akarta cipelni, aztán kényelmesen beült kávézni az anyjával, nem érdekelte, hogy jutok be a munkahelyemre 10-re. Volt, hogy jött a körmöse azért kellett ott ülnöm, vagy reggel elugranak vásárolni szombaton és négyre értek haza, mert milyen jó volt kettesben. Megszületett az én fiam, kategórikusan kijelentette, hogy ő már kigyerekezte magát és én ne számítsak rá. A kisebb fiam kórházba került, a nagyobbra kellett volna egy szombat délelőtt vigyázni. A szomszéd néni elválalta, meg se kértük rá, de odabökte a páromnak, hogy ha gondoljuk, tud egy olcsó bébiszittert.

Nekem volt egy ilyen barátnőm. Néhányszor segítettem neki, aztán már ezt rendszeresen elvárta volna. Én se akartam megsérteni (meg nem is tudtam mit mondjak neki), úgyhogy azt csináltam, hogy mindig kitaláltam valamit, hogy miért nem érek rá. Néhány hét alatt teljesen leszokott erről.

Egyszerűen mondd meg neki, ahogyan itt leírtad. Nyugi, nem te vagy a szar a történetben, hanem a barátnőd :)