Másnak a férje sem tudja elképzelni, mit csinál egy anya a gyerekkel egész nap otthon?

Párom 8-16:30-ig dologzik, 5 óra fél 6 körül itthon van. Köszön a kisfiának, megpuszilgatja, és ül le a számítógép elé, meg nézi a tv-t. Ha nagy ritkán le is ül a kicsihez, nem csinál vele semmit. Aztán csodálkozik, hogy a gyerek megunja, és elkezd sírni. Onnantól kezdve csak az én fiam.

Én most csütörtökön húztam fel magam nagyon.

"Nyaralni" voltunk, két napot a Balatonon. Szerda és csütörtök. Szerdán szar idő volt, csütörtökön már jó meleg volt, délutánra a víz is elviselhető lett. Gondoltam én, hogy attól, mert van egy fél éves gyerekem, majd én is megmártózhatom egy kicsit a vízben. Hát nem...

Nekem dolgom van! Imádom a kisfiamat, de nagyon rosszul esett, hogy az apjának eszébe sem jutott, hogy esetleg én is szeretnék kikapcsolni pár percre. Délután fél 3 körül elkezdett sírni a fiam. Lent voltunk a parton, apa fürdött. Nem tudtam vígasztalni, így beintettem apának, hogy visszamegyünk a szállásra. Megszoptattam, mert sehogy nem nyugodott. Nagy nehezen sikerült elaltatni, mire jött egy csapat üvöltöző idióta az utcán, és a fiam rögtön felébredt. Onnantól kezdve megint sírt. Fél 5 körül besokalltam, hogy hiába várom a párom, sehol nincs. Gyerek babakocsiba, megyünk le a partra, gondoltam, hogy most kirángatom a vízből, és gyerünk inkább hazafelé. Leérünk, hát ő nagyba heverészik az árnyékba, beszélget a haverokkal. Az meg tök természetes, hogy én elviszem a gyereket, hogy az üvöltésével ne zavarja a társaságukat. Az egyértelmű, hogy én mindig ugrok, hozzá is, nem csak a gyerekhez... Aznap is kb 5 órát aludtam, mert mire éjfélkor ágyba kerültem, a kicsim elkezdett sírni. Aztán 3-kor megint, és fél 7-kor már ébren volt. Reggel fél 9-kor levittem sétálni a partra, mert már kezdett nyűglődni, és apa még aludt. Én hülye meg mindig próbálom úgy csinálni, hogy ő tudjon eleget aludni, pihenni. (Cserébe csak annyit szeretnék, hogy néha nekem is legyen néhány szabad percem) Kb 10-ig aludt...

Szóval megkérdeztem tőle, hogy mikor indulunk haza, mert mostmár k...ra elegem van ebből a nyaralásnak nevezett valamiből. Fel pattant, és elkezdett pakolászni. A haverjai meg elkezdtek, sajnálni, hogy szegény én, még fürdeni sem tudtam.

Majd talán akkor, ha már a fiam is belejöhet a vízbe, merthogy addig nem lehet apára hagyni az tuti.

Ő se érti, hogy mitől vagyok fáradt!? Este 11 fél 12 előtt soha nem kerülök ágyba. 2 körül és 5 körül kel a fiam szopizni, aztán 7-kor már kukorékol. Napközben fél órákat alszik max, úgyhogy nem tudok nappal pihizni.

Néha nekem is nagyon elegem van, és sokszor kiborulok, de neki nem lehet mondani semmit, mert még ő van felháborodva. Inkább a zuhany alatt kisírom magam. Nem ilyennek képzeltem az életünket a kisbabánkkal.

Szerintem mindenki maga választja meg a párját-ha ennyire car vele, akkor el kell gondolkodni, hogy lehet jobb lenne nélküle. Akkor csak két ember után kell rendet rakni, senki miatt nem kell glédába állni munkaidő után.... Ez is egy megoldás.

Én is anyuka vagyok, két gyermekem van, és várom a 3.-at (2 hónapja lényegében alig bírok felkelni olyan carul vagyok).... 4 éve én sem aludtam át egy éjszakát sem, mert a nagy nagyon beteg lett, aztán a terhesség aztán megszületett a kicsi....Mostanában 10 perceket alszok, hol a lányom, hol a rosszulléteim miatt....

De én akkor sem látom az életem ennyire siralmasnak.

Mi a apánk is dolgozik napi 16 órát (ha nem az ügyfeleknél ül akkor itthon a dolgozóban, éjjel meg olvas...mert akkor van rá ideje), kb. 2-3 órát alszik... Aludna többet, de a lányom megy és ébreszti.

Én nem szólok rá, ő meg felkel tisztába teszi....

Nem kell otthon mindig patyolatnak lenni---ez egy öngerjesztő folyamat, értelme? semmi, belerokkansz ugyan úgy mint a feletti mérgedbe, hogy Te csinálod, de más carik bele.

Nálunk nincs minden nap rendrakás, főzés, takarítás. Nem vagyunk koszosak--de már leszoktam arról, hogy a nap 23 órájában pakoljak. Időm és energiám sem lenne rá.

Ehelyett megyünk apával dolgozni (jó, mi megtehetjük-míg Ő ügyfelezik, mi sétálunk, vásárolgatunk, állatkertezünk. Elvisz-értünk jön).

Soha nem kaptam meg, hogy nincs kaja, nincs elrakva az ágy, nincs felmosva.

Ha már zavarta a játékhegy, beledobálta a dobozba. Ha nem volt kaja, elszaladt a kínaiba és hozott... v. kent magának egy kenyeret.

Nem kell ezt túlaggódni, Ő is felnőtt ember--ha egyedül élne sem lenne házicselédje.

Mondjuk nekem szerencsém van. De ehhez hozzátartozik, hogy mi 3 évig nem éltünk együtt-pont azért mert nem úgy állt a dolgokhoz ahogy kellett volna. Külön mentem.. De rájött, a család a legfontosabb-azóta megszületett a lányom, márciusban jön a 3. babánk....

Az kimaradt, hogy terhesen már külön mentem tőle, és csak a fiam 3. szülinapja előtt költöztünk újra össze.

Addigra saját lakást is szerzett, felújította, berendezte.

Addig meg hol én, hol Ő jött, ahogy munkája... pénze engedte... (80 km volt közöttünk).

Hát igen,a férfiak teljesen másképp látják a dolgokat,mint mi,nők.Nálunk is az van,hogy a párom sokszor hajnalban elmegy és este 8-9 előtt nem nagyon ér haza.Sőt hétvégenként is dolgozik,ma is többek közt.Úgyhogy én is sokat vagyok egyedül a két gyermekünkkel.Ritka,hogy 5-6 vagy akár 7 körül itthon van,de ugye mindig rendre jön haza,a konyhában,szobában,gyerekszobában egyaránt mindenhol rendet talál,sőt a gyerekei is meg vannak fürdetve már,meg vacsorázva is.Én szinte mindennap főzők,meg mellette takaritok,beosztom minden napra,mikor mit,de nem csiszolom állandóan a szekrényeket.Meg mellette még délutáni sétánk is megvan.Mondjuk az én párom nem mond nekem ilyeneket,hogy mit csinálok én egész nap,bár régebben én is kaptam bántó dolgokat tőle,de mi egy évet külön voltunk,mert elváltunk és most március óta élünk megint együtt és úgy látom,most teljesen más és tiszteli az én "munkámat",hogy vezetem a háztartást és mellette a két gyereket ellátom.Az ő anyja sajnos nem épp a rendszeretetéről és tisztaságáról hires,a párom is olyan közegben nevelkedett és van,hogy itthon is szana-széjjel hagyja a dolgait,olyankor leszidom,mert pillanatok alatt rumlit csinál.Tudja,én kényes vagyok,szeretem a rendet magunk körül.

A gyerekeinkre volt már,hogy ő vigyázott,mikor nekem pl.osztálytalálkozóm volt du. négytől fogva ő volt a gyerekekkel és azt mondta,ráérek hazajönni,ennyi kikapcsolódás kell nekem is.Szépen megfürdette,megvacsiztatta őket,elvoltak és nem volt probléma,mikor 9 körül hivtam,hogy mizujs,azt mondta,nyugodtan maradjak még.Igy 11-kor jött értem,arra a gyerkőcők már aludtak,nem messze kellett jönnie,kb. 5-10 percre hagyta itt őket.Meg most szerdán volt az oviban szülői értekezlet,a fiúnk kezdi az óvódát jövő héten,szóval akkor is apa volt a 2 gyerekkel,amig én szülőin voltam,levitte őket a játszótérre és ott vártak meg.

Nem mondom,hogy mi nem veszekszünk,sőt,mert nekem meg az a bajom,hogy amúgy is keveset van itthon,de ha van szabadnapja,akkor menni kell anyósékhoz.Na mindegy,ez már az én problémám.

Csajok, elolvastam mindenkit. Nagyon irigylem azokat, akiknek a párja észbe kap(ott), vagy olyan jó alapból, hogy sosem volt ilyen gondjuk.

Én azt hiszem, rosszul választottam.

A párom állandó éjszakás, hajnalban jön haza. Emiatt mi a kislányommal délig-egyig mamázunk, sétálunk, kuporgunk a gyerekszobában.

Négyig kötelességem őt (is) kiszolgálni.

Ja, de az ebéd (zaj nélkül) legyen készen legkésőbb egyre.

Aztán jöhet a házimunka. Gyereket 8-kor fürdetek, szóval 4 órám van a lakásra + a gyerekre. Ebbe minden férjen bele, mosástól a hűtő leolvasztásán át a portörlésig minden, de minden. Van udvarunk, a padló minden nap egy merő dzsuva, hiába takarítok minden áldott nap.

A vásárlás, a háztartás, a gyerek csak az én gondom. Ő eltölt 1 órát a lányával, és már ki is készül, mert a gyerek hisztis. Amúgy nagyon szereti.

Szabadnapján vagy pihen, vagy maszekol, emiatt le a kalappal, tényleg!

A pénzen viszont mindig vita van, neki mindent lehet, nekem fodrászra nem jut. Ha extrákat akarok, csináljak bedolgozást. :( Hogy mit, azt nem mondja meg. Hogy mikor, azt sem. Nem mellesleg GYED-en vagyok. A csp+GYED kb. 95000 Ft, DE dolgozzak mellé (GYED alatt?!).

Este 11-kor felcsörget telefonon, és csodálkozik, hogy mááár ágyban vagyok?! Netán aludtam? Ugyan miben fáradtam el, hiszen "azt sem tudom, mi az a munka", mert én "itthon tespedek". Idéztem. :(

Minden hajnalban felijeszt, mert mikrózik, csörög, zörög. Egyszer mertem érte szólni, még én voltam a rossz. Azóta nem szólok.

A legszebb, amit eddig nem írtam le, hogy mindjárt félidős terhes vagyok.

...és most végre "kisírhattam" magam, köszi, hogy "meghallgattatok"! ;)

Amúgy én választottam így, az én hibám. Ez van.

Engem is lehet lepontozni:

azért némelyik válasznál nekem az is felderengett, hogy a nő is kicsit hibás. Némelyik válaszból süt, hogy ő maga is valahogy belesimult ebbe a rabszolga (igen, ez már az), kulimunkás szerepbe... A kétféle kaja, a körbeugrálás, meg ez a tipikus régimódi "asszony hallgass a neved" családmodell. Nem bezzegelni akarok, de a férjem szó nélkül lemegy a gyerekkel a játszótérre, főz ha úgy adódik, ki tud teregetni, a gyerekkel bármit meg tud csinálni és teszi is ha úgy alakul (pelenkázás, etetés, játék, stb.) És nem azért mert ő papucs én meg a domina, hanem mert egyenrangúak vagyunk, ha ő itthon van és látja, hogy én épp pakolok/takarítok/főzök akkor neki természetes, hogy addig ő gyerekezik. Úgyhogy ez azon is áll vagy bukik, hogy a pár miként alakította ki az életét (+ nagyon sokat számít az is, hogy a férj hogy nevelkedett gyerekként. Az enyém azt látta, hogy az apukája uúgy segített a ház körül, a gyerekek körül, tudott ő is pelenkázni, meg mindent. Amelyik férfi azt látja, hogy az apa hazajön a melóból és ledöglik a tv elé és chipszet rágcsál az maga sem fog mást tenni felnőttként, ha csak mikor családja lesz másként nem alakítja az ifjú feleség a családmodellt)

Ne aggódj, nem csaknálad van ez így! Nálunk is ez volt a helyzet..nálunk is volt vita, értetlenkedés, pedig kapkodtam hogy estére mindennel meglegyek és nem a szappanorperákat néztem egész nap...

aztán szépen lassan kialakult minden, most 2 éves a lányom, 3 hete kezdte a bölcsit , én 2 hete visszamentem dolgozni és így is szépen beosztoma a házimunkát, most már mindenre jut idő, de ehhez el kellett telni 2 évnek :)

Szóval ne keseredj el, a férfiak a büdös életbe nem fogják fel mit tesz egy nő a gyerekkel , a lakással egész nap, próbáld átszervezni a mindennapjaidat (oszd be a hetet a házimunkával, nem kell minden nap felmosni, ha főzöl főzz több napra egyszerre stb..)

Lazíts is néha! Hagyd a férjedre a gyereket pár órára..

Az én párom 5 perc után már kivan a gyerektől mégis megkérdezte miben fáradok el nap végére...

Én már nem is vitatkozom vele, csak teszem a dolgom. :)

Sok sikert!