Mikor és milyen állatot engedtél meg tartani a gyermekednek? Milyen tulajdonságokra figyeltél (a gyermek tulajdonságaira gondolok).

nálunk abszolút csődöt mondott ez a dolog

volt pedig hörcsög, nyuszi, kismadár, tengerimalac etc.

de a vége mindig az lett h ha én nem foglalkoztam vele akkor egyik gyerek sem

felkapták mikor meglett és pár hónap alatt már nem akartak almozni etetni, rám maradt minden

szóval olyat ne vennék ami sokáig él ha csak nem zavar h neked kell majd gondozni

2 éves a fiunk. Kb 5 éve akváriumozunk, idén kapott egy kisebb sajátot, ő eteti mindennap őket (persze segítséggel)

Illetve áprilisban volt a 2.szülinaoja, egy tacsit kapott.

(Nekünk egy tacsi volt a gyerek elött a "pótgyerekünk, csak őt tavaly megmérgezték. A mai napig keresi azt a kutyát, így kapott egy ugyan olyan tacsit).

A nagy 1,5, a kicsi fél éves volt, a legkisebb pedig tervben, amikor az első mentett cicánkat befogadtuk. Csak benti, tipikus elkényeztetett macsek, imádjuk. Már a fél éves is tök ügyesen bánt vele, persze egyedül nem hagytuk őket sosem. Egy évvel később fogadtuk be a második cicust, addigra megszületett a 3. gyerkőc is. A macskák összeszoktatása nem volt egyszerű, de a gyerekekkel sosem volt gond, sosem bántották őket, sem a cicák a lányokat.

Picik voltak még, nyilván első sorban magamnak lettek a cicák, de soha egy percig sem bántam meg. Rengeteg pozitív hatása van a gyerekekre már ilyen kicsi korban is, megtanulnak gondoskodni, figyelni, játszani egy náluk kisebb élőlénnyel. 😊

Kutyára nekünk sem lenne kapacitásunk és a személyiségük sem passzol hozzánk (plusz esélyes, hogy a tyúkjainknak sem lenne biztonságos).

Nekem először törpehörcsögöm volt, 7 évesen kaptam(amikor első osztályba mentem), 2x egymás után, de korán meghaltak(1-2 évet élnek csak) és engem nagyon megviselt, ezért anya nem engedte többet, hogy legyen, de amúgy látta, hogy mennyire imádtam őket és mindennap foglalkoztam vele, suli előtt is meg utána is. Ezért aztán tengerimalacot kaptam(10 évesen), először egyet, de fél év múlva kapott egy társat, addig az elsővel összebarátkoztam, mindent megtanultam gyakorlatban, hogy kell gondoskodni róla, aztán másfél év múlva egy osztálytársam megunt egyke malacát is hozzájuk fogadtam, aki 3 hónapos volt és egy hónapja volt nála...

Malacaim azóta is vannak és azt hiszem, úgy érzem, hogy lesznek is mindig.

Közben mentem középsuliba, amikor kutyust kértem a 15. születésnapomra, szóval 8.évzáró után elmentünk a menhelyre és örökbe fogadtunk és 3 éves beagle méretű keverék kutyát. Ő még mindig velem van, most 13 éves.

Aztán 20 éves koromban hazafelé menet egy szelektív gyűjtő kuka mellett egy papírdobozból vinnyogás hallatszott. 2 kismacska, egy vörös és egy ezüstszürke volt benne, 4 hetesek voltak. Mire rendbe tettem őket, hogy gazdit keressek nekik, hozzám nőttek és a kicsi falkámba is beilleszkedtek addig. Így lett két cicám a kutyus és a 3 malac mellé.