Rettegek hogy lányom lesz.Hogyan valtoztassam meg a gondataim?

Én amúgy valamilyen szinten meg tudlak érteni.

Én félek attól, hogy fiú babám lesz.

Egész életemben úgy képzeltem el, hogy lány gyerekem lesz egyszer.

Egyáltalán nem tudom elképzelni, hogy fiam legyen, még kimondani is olyan idegen.

Iszonyúan várom, hogy az orvos végre megmondja a magzatom nemét, mert ha fiú, akkor nagyon gyorsan el kell kezdenem kondícionálni az agyamat arra, hogy fiam lesz.

Végeredményben nekem mindegy, hogy mi lesz, pontosan ugyanúgy fogom szeretni ha fiú ha lány, csak egyszerűen képtelen vagyok elképzelni, hogy nem a vágyott kislányom lesz, hanem egy fiú. Egészen biztosan hatalmas csalódás lesz először, aztán szépen helyre rakom magamban a dolgot.

(Nyilvánvalóan én is pontosan tisztában vagyok vele, hogy születhet fiam is, pont ezért félek)

Egy barátnőm egy hétig csak sírt, mikor kiderült, kislánya lesz. Úgy rettegett mint te.

A kislány ma 2 és fél éves, anyja szeme fénye. Nagyon szeretik egymást. Kis rosszaság, a jatszótéren lekörözi a fiúkat 😁 nem kell rózsaszín meg barbi meg ezek, csak szeretni egymást. Az mindent megold.

Habár értem a félelmed, mert én is nagyon féltem ettől. De ugyanúgy vártam, ugyanúgy gondolkodtam lánynévben is, a rózsaszín cuccokat mondjuk alapból kizártam... Lett 2 fiam, ha lenne 3., mostmár kifejezetten örülnék egy lánynak.

Azért át kell gondolni, hogy sok fiúsabb lány is van, meg nem minden lány nyávogós. Lehet, hogy a rövid hajat fogja szeretni, lehet, hogy anyás lesz, lehet, hogy autókkal akar majd játszani.

Pszichológust javasolnék én is, ha még nem vagy terhes, előbb ezt fogadd el magadban. Hidd el, nem gáz, ha valaki felkeres a félelmével egy szakembert, kifejezetten hasznos dolog.

Sokat járunk játszótérre, messze több hisztis kisfiút láttunk, mint kislányt.

Nekünk két lányunk van, bár az egyik még baba, de nagyon örülünk neki, másodiknak is lányt szerettünk volna.

A nagyobbikat egyáltalán nem érdeklik a babák, a férjem szerszámosládája annál inkább. Szeret társasozni, focizni, legutóbb az apjával együtt nézték az Eb közvetítést, egyáltalán nem apás. Jó, a szoknyákat ő is szereti, meg olykor királynőnek képzeli magát, de a lányos oldal itt kb ki is merül.

Ne általánosíts, inkább fogadd meg a többiek tanácsát, és menj pszichológushoz.

Én meg fiút nem akartam. De nagyon nem, soha. Fiú lett a második, a 12 hetes uh-n már mondták. Hirtelen meglepődtem, aztán valahogy egyik pillanatról a másikra elkezdtek jönni a gondolatok, hogy ez így milyen jó lesz. És már vigyorogva mentem ki, örülve, hogy fiam lesz. Most már 2,5 éves, hihetetlenül cuki gyerek, és annyira örülök, hogy nem lány :)

Amúgy van lányom is, a nagyobbik, és full anyás egészen pici korától.

Én lány vagyok, gyerekként kicsiny háborúztam, bicikliztem, fára másztam, fiúkkal bandáztam, nem babáztam. Unokaöcsém fiú, ő hisztis, kényes volt már gyereknek is, képes volt azért bőgni mert koszos lett a ruhája.

Nem a nemétől függ a viselkedése.