Érdemes így tovább nevelni az autista fiamat vagy adjam intézetbe?

Azon kívül hogy nem beszél mi vele a probléma? Mert ez azért nem akkora probléma, süketnéma gyereket is lehet otthon nevelni.

De amúgy igen, ha úgy érzed a két másikat jobb helyzetbe hozod ezzel, akkor az intézet a megoldás.

31# Mekkora szemetek már, hogy könnyebb, egészségesebb életet akarnak maguknak és a gyerekeiknek... rettenet...

Hagyjuk már.. ha te jól érzed magad attól h beteg gyereked van, hát lelked rajta, de tudod ez rajtad kívül senkit nem érdekel...

Ezt nem itt kellene megszavaztatni.

Mennyire súlyos? Vannak dühkitörései? Kitartást kívánok bárhogy is döntesz.

A családomban is volt hasonló. Ők választhattak, hogy vagy szenvednek egy súlyosan autista gyerekkel egy asperger-szindrómás gyermek kárára, aki szintén rengeteg odafigyelést igényelt, vagy meghoznak egy ilyen fájdalmas döntést.

A szememben azzal bátrak, hogy meghozták. Hétvégente, két hetente látogatták a súlyosan beteg gyermeket, másik pedig most normális iskolába jár, jól tanul és kvázi kinőtte az aspergert.

Aki nem élt át ilyet, vagy közelről nem látott, az könnyen okoskodik, hogy semmilyen esetben nem lehet lemondani egy beteg gyerekről. De. Lehet.

5 éves, honnan tudjuk, mennyire súlyos? Az, hogy nem beszél, nem jelenti, hogy súlyos, sőt, ha szépen kirakogatja, hogy víz, tányér, tévé meg mittudomén, amit akar, akkor nem egy éves gyerek szintjén van, hanem inkább 2-3.

Társul vele értelmi fogyatékosság is? Agresszió? Azon kívül, hogy melós vele kommunikálni, mi a gond? Igen, esélyes, hogy nem mehet integrált suliba, de ez nem jelenti, hogy rossz lesz a helyzet, vagy később ne mehetne integráltba, mondjuk felsőben.

Lépj be facen az autizmus A-Zig csoportba, ott segítenek tisztán látni. Az én gyerekem is autista, van amikor nehéz, de alapvetően nem vészes. Két esetben adnám intézetbe, az egyik, hogyha brutál durva agresszív kiakadásai lennének és bántaná a tesóit(kicsit nem érdekelne, a tesók szoktak verekedni, de ha nem ismer határt, az más..), a másik, ha értelmileg sérült, mert ilyenkor az ember tudja, hogy nem lesz jelentős javulás.

Tájékozódj iskolákról, vannak bentlakásos egymik, ahol csak hétvégente jár haza, én mindenképp olyannal kezdeném, de előtte csak egy egy napot legyen bent, illetve pár órát.

Amennyiben meg tudják mondani, hogy sosem lesz képes az önálló(támogatott lakhatás) életre, mert súlyosan értelmi fogyatékos, vagy olyan szinten érintett, hogy ez kivitelezhetetlen, akkor én az otthon mellett döntenék, hisz úgyis előbb utóbb odakerül, jó lesz az, ha azt hiszi az a legjobb, ami érheti, az az ő jövője.

Enyhe értelmi sérültek simán mozognak a világban, az utcán, szerencsésebb középsúlyos értelmi fogyatékosoknak meg van támogatott lakhatás és munkavégzés, mittudomén elmegy valami kosárfonásra, szövésre, hímzésre, és segítenek neki az önálló életben, ahol szobatársával, vagy akár külön szobában élhet. Ehhez feltétel, hogy ne legyen agresszív vészesen..

Milyen a gyereked? Én szeretnék segíteni jobban átlátni a dolgokat, nem csak ez a két lehetőség van, hogy megválsz tőle meg rámegy az életed. Szerintem az, hogy idegessé tesz, meg a másik tesók rovására megy, viszi a pénzt meg időt az nevetséges kifogás, már a második egészséges gyerek is az első rovására megy, viszi a pénzt, időt, és idegesebb leszel.

Meg kell próbálnod elképzelni a jövőjét, és ahhoz kell igazítanod a dolgokat. Az én gyerekem nehéz eset, sok dolgon felhúzza magát, de értelmes és nyitott és szép. Biztosan képes lesz önálló életre, szerintem lesz egy párja, akit majd ugráltat, talán egyszer kétszer majd meg is üti.. De képes szeretetre és szerethető, és szerencsére vannak olyan férfiak, akik szeretik az ilyen viselkedésű nőket.. Fog találni valakit maga mellé, ezért hiába nehéz, én nem adom be. Nálunk 3,5 évesen kezdett el beszélni, 4,5 évesen olyan rossz volt a kiejtése, hogy leginkább halandzsát hallottál, de megállás nélkül dumált, aztán szépen alakult, már tisztán beszél és integrált oktatásban kezd.. Aztán ki tudja, lehet átcsúszunk a szegregáltba, de onnan is mehet egyetemre.