Elvették tőlem a gyerekeimet mentális betegségem miatt, alig láthatom őket, mihez kezdjek?
Bipoláris zavarom van. Kivették a méhem, meghalt anyám és egy barátom, ami miatt volt egy nagyon rossz, mély időszakom, kórházba is kerültem. 4 gyerekem van: 10, 8, 5 és 2 évesek.
Ideiglenesen az apjuknál helyezték el őket, kéthetente egyszer láthatom őket úgy, hogy ők is ott vannak. Az idősebb gyerekeimnek szorongás tünetei vannak, mert félnek, hogy megint rosszul leszek (az 5 évesem visszatartja a székletét, nem alszik, ő van a legrosszabbul). Járnak pszichológushoz.
Nem hiszem, hogy a bíróság azok után, hogy az apjuknak adták a gyerekeket, visszakapnám őket. Ebben már nem is reménykedem.
Viszont én nem ártottam nekik, sose bántottam őket. Más üti-veri a családját, lop, csal hazudik, mégis többször láthatja a gyerekét.
Ez a heti-két heti 3-4 óra baromi kevés, főleg a két évesemmel szemben, aki nagyon anyás és picike még. Az is fáj, hogy a játszóra nem vihetem el őket, vagy fagyizni. Szeretném naponta látni őket, játszani velük úgy, hogy nem árgus szemekkel figyelnek. Pszichiáterhez járok, szedem a gyógyszert, van munkahelyem. El se tudom mondani, hogy hiányoznak a fiaim és a lányom.
válasza:Részvétem édesanyád és a barátod miatt!
Nagyon sajnálom ami veled/veletek történt.
Nem tudom hogy ilyen helyzetben mit lehet tenni. Nagyon becsülendő, hogy talpra álltál, maradj mindig ilyen erős, viszont első sorban a gyerekek érdekét kell nézni. Nekik az első és legfontosabb szempont, hogy állandóság és biztonság érzetük legyen. Az oké, hogy talpra álltál (hatalmas tisztelet), de jöhet megint egy krízis helyzet, amitől megint a padlóra kerülsz. Ezért jobb helyük van az apjuknál.
Igen, baromi kevés a két hetente 3-4 óra, és szerintem azért érdemes harcolni, hogy naponta vagy két naponta láthasd őket, mert te önhibádon kívül kerültél kórházba, nem azért, mert drogos vagy piás vagy.
válasza:Jól mondja 1, de szerintem a harc necsak jogi legyen, hanem főleg a démonaid ellen.
Ha azt látják, h TÉNYLEG helyrejöttél, könnyebben kapod vissza a gyerekeket (és nekik is jobb élmény lesz veled lennui).
Szóval pszichológus, pszihológus, pszichológus.
válasza:Ha továbbra is jársz kezelésre, nem esel vissza, javula az állapotod, biztosan megítélnek több láthatást is.
"Viszont én nem ártottam nekik, sose bántottam őket. Más üti-veri a családját, lop, csal hazudik, mégis többször láthatja a gyerekét."
Az is épp elég, ha a gyerekek végignézték, ahogy leépülsz. Ez nagyobb nyomot tud hagyni bennük, mint a fizikai bántalmazás, ez látszik is, hiszen szoronganak.
válasza:Mást nem nagyon tudsz tenni, mint elfogadni a helyzetet.
Azért figyelik minden lépésed, mert féltik a gyerekeket, meg félnek, hogy elszöksz velük. Ha jobban leszel, meg a gyerekek is jobban lesznek, akkor nyilván lazulni fognak a szabályok, nyaralni is elviheted őket, nálad aludhatnak. Amíg te labilis vagy, ők meg sz4rul vannak lelkileg, addig nekik az apjáéknál van a helyük.
De akiket fizikailag bántanak, azokat lelkileg is bántalmazzák, de mindegy.
Én egyetértek azzal, hogy a gyerekek helye az apjuknál, nagyanyjuknál van. De tényleg nem bántottam őket soha, és úgy kezelnek, mint egy bűnözőt. 2 hetente láthatom őket, két hét alatt rengeteget változik egy 2 éves, de még egy 5 éves gyerek is. Mindenről lemaradok. Sehol nem lehetek ott. Próbálok optimista maradni, de nem megy.
Más anyuka maga az erő, én meg szorongást tudok okozni a gyerekeimnek. Helyre akarnám hozni, de nem engedik. Két hetente (ha szülinap, névnap van, akkor hetente) láthatom őket. Piszkosul bűntudatom van, mert úgy kezdtem bele 11 évvel ezelőtt az anyaságba, hogy bármi van, ki fogom bírni. Aztán meg elvéreztem. Nem tudok mást, mint sajnáltatni magam, mert egy szerencsétlen béna kis fo.stalicska vagyok akaratomon kívül. Az se segít, hogy beszélnek rólam az utcán. Tudom, nem kellene adnom mások pletykálkodására, de nagyom rosszul esik, hogy nem tudják mi történt, de ítélkeznek felettem.
válasza:Szerintem a legtöbb ember megzuhan, ha sok tragédia éri és egyedül kell vele megküzdenie.
Szerintem jó, hogy az apjuknál vannak(sajnálom, hogy leírom), ő stabil. Az viszont nem jó, hogy nem engedik a gyakoribb láthatást. Őszintén én is félnék egy öngyilkossági gondolatokkal bármikor küzdő(ki tudja, hogy szeded e a gyógyszert) embernek a gyereket, egyszerűen oda a bizalom, mert egy elborultabb pillanatban viheted magaddal őket is. Ha az én exem lennél, akkor annyit jöhetnél amíg ott vagyok, amennyit akarsz, de biztos, hogy nem vihetnéd el őket sehova, egyszerűen félteném az életüket. Ha vinni szeretnéd, akkor elvinnélek titeket fagyizni, én meg kint várnék a kocsiban, amíg megeszitek a fagyizó teraszán, vagy ülnék a kocsiban, amíg játszótereztek. Vagy te sétálsz a kicsikkel, én meg utánatok autóval diszkréten.
Szóval meg lehetne ezt oldani szépen is, vissza kell nyerned az exed bizalmát. Az a láthatás, amit megszabtak a minimum, csak az extől függ, hogy akar e többet engedni, vagy sem.
Szerintem felügyelt láthatásra játssz, sokkal gyakrabban kérj ilyesmit, telefonálj, videochatelj velük, amennyit tudsz, lássák rajtad, hogy érdekelnek a gyerekeid és jó élményeik vannak veled! Aztán majd meglátjátok. Semmi baj, ha nem fogtok egy fedél alatt élni, egyébként simán lehet, hogy amint betöltik a 16ot vagy a 18at, veled akarnak majd lenni. Próbáld úgy felfogni, hogy most apuka a otthonmaradó fél, te meg annyit látod őket, mintha távolról dolgoznál, nincs ebben semmi nehéz, apák milliói csinálják.. Keresd az alkalmakat, idővel rendeződni fog! Minden az exedtől függ. Ne akarj túl sokat, reális céljaid legyenek, első körben a napi egyszeri videochatet tűzném ki!
Mire 16 évesek lesznek, az 8-14 év.
Egy apuka nem érzi, hogy milyen a terhességi teszt előtt izgulni, vagy amikor rugdos a kicsi, nem érzi át a szülést, a terhességet.
válasza: válasza:Az egyik 10 éves, az hat év.
Egyébként mi köze van a terhességnek az egészhez? Ha örökbefogadott gyerekek lennének, akkor is ugyanígy gondolnám!
És akkor majd 14 év múlva a legkisebb is pont velem akar majd lenni, amikor annyi emléke van az anyjáról,hogy két hetente ment hozzájuk pár órára, és a szomszédasszonyt többet látta, mint az anyját.
Megpróbálok kicsit lehiggadni, meg átgondolni ki mit írt.
Később már pont nem fogják nekem ítélni őket, mint ahogy egy apukának se ítélnék oda, ha x évig az anyjuknál volt. Csinálhatok én akármit, akkor se kapom őket vissza, mert jó helyen vannak az apjuknál és ahogy az első is írta állandóságra van szükségük. Nem fogják megbolygatni őket. Sok az önsajnáltatgatás, ti is unjátok már, de nem bírom magamban tartani. Majd mindjárt jön 1-2 válaszoló, hogy megérdemeltem, hogy elvették a gyerekeimet, meg megérti, hogy miért vették el, mert ilyen anya mellől el is szöknének, stb. Összeszedtem magam, szedem a gyógyszert, járok pszichológushoz, pszichiáterhez. Rendben vagyok, jól is éreztem magam, és most is jól érezném, ha csütörtökön nem lett volna a tárgyalásnak ilyen végkimenetele, hogy két hetente láthatom csak őket. Telefonon szoktunk beszélni naponta, de az nem olyan.
2 hónapja történt, hogy kijöttem a kórházból. Ha 2 hónap alatt nem váltottam meg a világot, akkor ezek után se fogom. Beszéltem család jogissal, esélytelen, hogy 4 gyereket ide-oda dobálgassanak, hiába szeretnek. Ilyen esetben meg heti 1x találkozásnál nem engednek meg többet, max ha volt párom és az anyjáék is akarnák, de ők nem akarják.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!