Mit tegyek, ha nem tudom, hogy megtartsam-e a babát? Nem tudok dönteni.

#8

És az nem fogja végigkísérni egy életen át, hogy megszül egy olyan gyereket, akit nem is akart igazán?

9,10,11!

Maradjunk annyiba hogy véleményt kért ha már egyszer feltette a kérdést és én erre reagáltam!

Azt hogy mivel jár a gyereknevelés nagyon jól tudom mivel benne vagyok!Sőt nagyon is tudom és be is vallom magamnak hidd el mivel tapasztalom hogy baromi nehéz!

De nekem inkább az jön le hogy nektek rohadt nehéz ezért másnak is az és más sem tud ezeken a dolgokon könnyen átlendülni.Hát ne magatokból induljatok ki!

Én meg azt mondom hogy azok dobálóznak hogy vetesd el akik valamilyen formában megbánták és kudarcot vallottak a gyereknevelésben!

Ja és jelen esetben szó sincs erőszakolásról szóval ez elég szar példa volt!Meg egyáltalán hogy jön ide?

Sem anyagi sem más szempontból nem írta hogy ne tudná vállalni csak azt hogy hogyan döntsön?!

Azhelyett hogy a gyilkolás felé hajtanátok inkább bátorítani kell és nem a legszarabb dolognak beállítani az anyaságot holott a világ legszebb dolga!

Az hogy nektek szar az életetek másé még lehet jó és boldog!

"Azt hogy mivel jár a gyereknevelés nagyon jól tudom mivel benne vagyok!"

- Akkor azt is tudod, hogy minden ember más és más, mindenki másképp él meg dolgokat.

"De nekem inkább az jön le hogy nektek rohadt nehéz ezért másnak is az és más sem tud ezeken a dolgokon könnyen átlendülni.Hát ne magatokból induljatok ki!"

- Minden gyerek más és más, nem lehet mindenkinek ugyanolyan könnyű vagy ugyanolyan nehéz.

A gyerekneveléssel járó gondoknál csak az tud átlendülni, aki AKARTA A GYEREKÉT, ÉS NEM RÁKÉNYSZERÍTETTÉK, HOGY SZÜLJÖN, MERT AZ MILYEN JÓ.

"Én meg azt mondom hogy azok dobálóznak hogy vetesd el akik valamilyen formában megbánták és kudarcot vallottak a gyereknevelésben!"

- Azok "dobálóznak" az abortusszal, akik reálisan látják és józan paraszti ésszel fel tudják fogni, hogy nem az a gyerek egyetlen érdeke, hogy ne legyen elvetetve, hanem meg legyen szülve. Szeretni kell azt a gyereket, gondoskodni kell róla, anyagilag is ott kell lenni.

"Ja és jelen esetben szó sincs erőszakolásról szóval ez elég szar példa volt!Meg egyáltalán hogy jön ide?"

- úgy jön ide, hogy a te idióta elméleted alapján minden gyerek szülőpárt választ magának. Most egy megerőszakolt nőt meg egy erőszaktevőt melyik jóérzésű ember választana magának? Plusz a gyerek még mindig a szex következménye.

"Azhelyett hogy a gyilkolás felé hajtanátok inkább bátorítani kell és nem a legszarabb dolognak beállítani az anyaságot holott a világ legszebb dolga!"

- És mi van, ha nem fogja szeretni a gyereket? Mi van, ha apuka lelép? Mi van, ha nem fogja meglátni az anyaságban a szépet? Hm? Nem való mindenkinek a gyerek. Ha valaki anyának való, akkor nem kell bátorítani.

#12

Aki a gyakori népével akarja megszavaztatni, hogy megtartsa e a gyerekét, szerintem az ne szüljön még.

Én is féltem a szüléstől, a gyerekágyas időszaktól, az éjszakázástól, vagy attól, hogy a férjem egyszer csak meggondolja magát és lelép a p*csába. Mégse írtam ki a gyk-ra, hogy vajon szerintetek megtartsam e, nem kértem neten vadidegenektől bátorítást. Miért? Mert tisztába voltam, hogy a gyerekvállalás nem rózsaszín vattacukorfelhő, és lévén, hogy nem volt előtte a kezemben baba, azt se tudtam, hogy mennyire fogom bírni. De bíztam magamban annyira, hogy a gyerekem miatt ki fogok tartani.

Gyilkolásnak meg a fanatikus abortuszellenesek állítják be. Szerintem az sokkal rosszabb és megvetendőbb, ha valaki megszüli azt a gyereket, de kb kényszerből vagy mert "a világ legszebb dolgának" állítják be, miközben ő maga még azt sem tudja, akar e gyereket egyáltalán.

Ezt pedig csak te tudod eldönteni.

Én megtartanám, ha nincs anyagi, egészségügyi akadálya. De ezeket nem fejtetted ki. Így ennyi, amit írtál, nem válsághelyzet, és szerintem az abortusz nem fogamzásgátló, az emberi élet nem egy adag parizer, hogy maradhat-e, és az én hitem szerint ilyenkor már van, nem pedig lesz.

De a saját teherbírásodat, szempontjaid te tudod. Szóval a te felelősséged. Ekkora változás persze, hogy ijesztő. Még annak is az, aki nagyon várta, tervezte.

És ebben sajnos most nem tudod passzolni, hogy másokra fogd a döntésed, se mások példájából kisakkozni a saját jövőd. Az érzelmek szerintem változékonyak, ne azokra hallgass, hanem az eszedre. Ismerned kellene magad, mit tartasz értéknek az életben, hogyan képzeled el magad 10-20-30 év múlva, kik vegyenek körül, milyen terveid vannak? Ha egyszer "úgyis" akartál gyereket, mikorra, addig mi változna, mi lenne jobb, az megéri? Azért ha 7 éve a pároddal vagy, ez csak szóba került.

Az biztos, akármelyik utat választod, egy másik útról lemondasz.