Hogy szedjem össze magam, ha a gyerekeimért sincs erőm tenni semmit?
Megcsalt a férjem és elhagyott két ünnep közt. Az egész olyan váratlanul ért, hogy azt szavakban nem lehet kifejezni. Van egy 2,5 éves és egy 2 hónapos gyerekünk. A második terhességem alatt voltak vitáink, szinte mindennap veszekedtünk, de 3-4 hónapja azt hittem, hogy ezek az ellentétek feloldódtak. Nagyon álomszerű volt a kapcsolatunk a terhességem utolsó heteiben és a szülést követő másfél hónapban. Kedden még együtt terveztük, hogy elmegyünk nyaralni hétvégén, szerdán a vizsgálat után arra jöttem haza, hogy csomagol. Úgy pofán vágott, hogy olyan pofont még életemben nem kaptam, pedig meghalt apukám, öcsém is.
Pár héttel ezelőtt én a kínok kínját éltem meg, nem kaptam levegőt, szúrt a szívem, nappal aludtam volna, hulla voltam, de amint eljött az este, nem tudtam aludni, fel-alá járkáltam idegességembe, először nem tudtam sírni, aztán amikor sírtam, nem tdtam abbahagyni a sírást. Ez volt 2-3 napig. Nem tudom, hogy mi volt ez, pánikroham vagy sokk, nem is akarom diagnosztizálni magam a net alapján.
Egyszerűen nem tudok megbírkózni a helyzettel. Ott van két csodaszép gyerek, és napról napra egyre rosszabbul érzem magam. Mások a jég hátán is megélnek, én meg egy féreg miatt kidőlök. Túlnőtt rajtam a probléma, és már minden kis apró dolgon fennakadok és stresszelek.
válasza: válasza:
válasza: válasza:Én ezt anno 10 hónapos baba mellett éltem meg. Én is sokkot kaptam, nagyon nehéz volt az első pár hónap.
Ha a szüleid tudnak segíteni, kicsit veletek lenni, próbáljátok meg.
Tudom, most el sem tudod képzelni, de el kell hinned hogy túl lesztek rajta. Napról napra kell haladni.
Sok nő jár így sajnos, ami ugyan nem vigasz, de rendbe lehet jönni.
A gyerekek jól meglesznek veled és biztosan nektek is jön majd az a férfi, aki veletek akar élni.
válasza: válasza: válasza:A másodikkal terhesen hagyott ott a férjem. A nagy 1 éves volt. Ismerős ez a pofon dolog. Még csak két hete tudtuk, hogy terhes vagyok. Arra emlékszem, hogy folyton álmos voltam, nyilván a terhesség miatt, szinte végig a kanapén feküdtem, onnan néztem a másik gyereket. Semmi se érdekelt, Tv-t is nézhetett. Valahogy teltek a napok. Másfél évig minden rohadt éjjel úgy sírtam álomba magam. Aztán rájöttem, hogy két dolog közül választhatok. Vagy megkeseredett és feladom, hagyom, hogy legyőzzön, vagy összekaparom magam. Ma két és fél évvel azután, hogy ez történt, úgy gondolom, hogy jobb dolog nem is történhetett volna. Boldog vagyok így. És tényleg vége kellett, hogy legyen. Miután mindketten túlestünk a kálváriánkon, most nagyon jó a kapcsolat az exszel.
Hagyd, hogy fájjon, olyan igazán. Hagyd, hogy átjáron. Sírj, ha kell hónapokig. Nem baj, ha zombi vagy, anélkül, hogy elgyászold, hogy hagyod fájni, nem fog menni. Ami nekem nagyon sokat segített, hogy minden nap megneveztem öt dolgot, amiért aznap hálás lehetek. Hülyeségnek tűnik, de gyógyít. 2-3 év, de egyszer túl leszel rajta.
Pszichológushoz jártam. Hányszor mondta, hogy egy nap túl leszek rajta, és van fény az alagút végén. Sose hittem neki... És tessék. Kitartás. Menni fog.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!