Mit csináljak, ha nem tudok szigorú "szülő" lenni? Így is lehet jó, nem?

Párom lány november óta velünk él. Most lesz 16 éves. Én 24.

Szóval már ebből is következik, hogy nem "pótanyukaként" tekint rám, hanem inkább barátnőként. Jól kijövünk egymással amúgy, nem problémás egyáltalán (szerintünk).

Viszont én úgy nőttem fel, hogy nálunk otthon nem voltak tabuk. Elmondhattam a szüleimnek bármit, legyen akár iskolai dolog, buli, párkapcsolat, barátnős vita. Tudtam, hogy meghallgatnak, elmondják a véleményüket, tanácsot adnak, de nem lesz az a következmény soha, hogy hónapokig nem engednek utána sehová, el leszek tiltva ettől, meg attól stb. A mai napig felhívhatom őket bármikor, bármivel.

Szóval mikor elém állt nemrég, hogy milyen 16. szülinapi bulit szeretne, nem az volt az első, hogy felejtsd el és szó sem lehet róla, hanem hogy oké, persze, szervezzük, csináljuk. Vagy megkérdezte, hogy a bulira csinálna-e a pillásom neki is szempillát, nem elzavartam, hogy mit gondol magáról, hanem gondolkodás nélkül kértem neki időpontot. Vagy olvastam itt, hogy valaki szerint egy kamaszlány ne járjon kozmetikushoz, oldja meg otthon magának... Én meg magamtól ajánlottam fel neki, hogy hetente járjon nyugodtan arckezelésre, arcmasszázsra, gyantáztasson amit szeretne stb.

Vagy ha megkérdezi, hogy elutaznék-e vele és a barátnőivel valahová, nem mérlegelem, hogy mikor voltunk utoljára és hol, hanem persze menjünk, miért ne. Szóval sok mindenben benne vagyok, és utána látom, hallom, hogy másoknál pl. már az is gondolkozás kérdése, hogy szombaton elmehet-e a gyerek plázázni a barátnőkkel, ha pénteken moziban is volt velük.