Beszéljek a tesómmal a gyerekvállalásról, ha nem akarom, hogy tolakodásnak vegye?

Mindig elvarázsolt lány volt, nagyon az érzelmei irányították már kicsinek is (8 év van közöttünk).

Hatalmas a szerelem az életében. Boldog, ki van virulva, ez látszik is rajta. 3 hónapja vannak együtt a párjával, mint kiderült, babát szeretnének...

Azt mondja, hogy ő 18 éves kora óta anyuka akar lenni, odavan a kisbabákért és a két legjobb barátnője is nemrég lett anyuka, ez csak erősítette benne a baba iránti vágyat. És hogy ő még egy ilyen férfit sosem fog találni, már az első találkozásunknál tudta, hogy előttük nagy jövő áll.

22 éves, tehát már nem kislány. Mégis naiv nagyon... Nem mondom, hogy baj van a párjával, mert amennyit láttunk belőle, az pozitív volt. De 3 hónap nagyon kevés idő. A pasi idősebb is, neki már megvan mindene. Jól menő karrier, egzisztencia, pénzügyi biztonság.

A húgom elsőéves, mert amit először kezdett szakot, otthagyta. Egy napot nem dolgozott még.

Sok minden érdekli, de közben nem tudja még, mivel szeretne foglalkozni. Engem az zavar, hogy azt mondja, hogy úgyis mindegy, mert gyerek mellett ő biztos nem fog dolgozni, a párja jól keres és nem szorulnának rá ők arra a pénzre. Oké, most nem. De mi van, ha 8-10 év múlva szétmennek, akkor ő ott lesz 2-3 gyerekkel, egy érettségivel és nulla munkatapasztalattal?

Nekem beszélt erről még csak, én azóta sokkhatás alatt vagyok. Olyan érzésem van kicsit, mintha ő nem csak a pasiba lenne szerelmes, hanem abba az életbe is, amit ő nyújtani tudna neki. Egy kisbaba hatalmas felelősség és áldozat, ő ezt szerintem nem is látja át. Annyit mond, hogy ő "babázni akar".

A férjem szerint maradjak ki ebből, mert csak veszekedés és sértődés lesz a vége.