A gyerek születése óta tönkrement a kapcsolatunk? Más is van így?

Szerintem meg van valakije a férjednek, ami miatt téged akar beállítási rossznak,hogy az ő lelkiismeretének a hangja kisebb legyen. Ez általános viselkedés a hűtlenségre.

Kicsit nyomozz, ki fog derülni szerintem.

Olyan példákat hozol, amiket egyenként sem hiszem, hogy én pl elviselnék... vezetői munkád van az istenért, állj ki otthon is magadért!

Nem erőszakkal, higgadtan közöld, hogy sajnos nem tudod mi a baja, de szeretnéd, ha megoldanátok. Én egy párterápiát dobnék már be ezen a szinten, már csak azért is, mert a leírtak alapján kettesben nem tudtok megbeszélni semmit csak veszekedni. Ha pedig nem hajlandó rá, akkor sajnos marad az, hogy elmész a gyerekkel. Ez talán helyrerázza kicsit, és talán már a gyerek várható hiánya is hatással lesz a józan eszére. De egyetértek amúgy az előttem szólókkal, vagy brutál féltékeny a pénzedre, vagy van valakije... esetleg mindkettő.

Egyedülálló anyának ezerszer jobb lenni, mint amiben most vagy. Pláne ha jól is keresel és csak egy gyerek van. Ma már nem muszáj hétvégi szülőnek sem lenni. Mi akadályozza meg bármelyikőtöket, hogy egy héten többször együtt legyen a gyerekkel.

Én is elváltam, két picivel vagyok egyedül. Saját lakásom van, úgyhogy anyagilag is megvagyunk. Nálunk fele ilyen szar nem volt a helyzet, mikor váltunk. Mi elmentünk egymás mellett, már nem voltak azonosak a célok, és későn vettük észre. Az nagyon jó, hogy a gyerek érdekét tartod szem előtt. De arra is gondolj, hogyha válásra kerül a sor, azt addig kéne megejteni, amíg még van olyan kapcsolat köztetek, hogy a gyerek érdekében együtt tudtok működni. Mert ha túl sokáig vársz, ezt bizony felülírhatja a gyűlölet. Millió ilyen van. És pici még a gyerek, ha nem kéthetente hétvége a láthatasra a terv, akkor bizony majdnem napi szintű kapcsolattartásra lesz szükség kettőtök között. Ezt tapasztalatból mondom. Nekünk egy héten három hétköznap vannak apánál munka után, és az egész szombatot együtt töltik.

Ha jól keresel, a helyedben már ott sem lennék.

Ti most otthon egy idétlen játszmát toltok, csak mondom. A játszma lényege, hogy a belső frusztrációtokat látszólag értelmetlen viták mögé rejtitek, és ahelyett, hogy a másik rákérdezne a vélt sérelem valódi okára, még bele is mentek ebbe a bugyuta játékba.

Felnőtt emberek között ez annyi lenne, hogy amikor közli, hogy neki nem finom a paprikáskrumpli és a kva anyád, akkor higgadtan megkérdezed, hogy Sanyi mi a gond, mert az biztos, hogy nem a paprikáskrumpli. Ha erre nem felel, csak azt, hogy bezzeg a húgod jól főz, akkor még mindig higgadtan közölheted, hogy sajnos nem tudsz segíteni, ha nem válaszol a kérdésre, és ott hagyod. Tapasztalataim szerint felnőtt embereknél előbb vagy utóbb működni szokott, ha nem mész le a gyerekes dac szintig ordítani, mert ott elvész a józan ész és a racionalitás. Ha pedig heteken át csak idétlenkedik a paprikáskrumpli szintű baromságok fölött, ahelyett, hogy kinyögné, hogy életközepi válságában fáj neki, hogy csak ennyit ért el az életben, és kevesli meg, már a farka sem úgy áll, ahogy ő akarja, akkor tényleg lehet váláson gondolkozni, de szerintem egy 7+ éves kapcsolat azért megér még egy próbát.