Lehet hogy gyerekként el voltam maradva a többiektől szellemileg?
- Óvodás voltam. Láttam egy csigát. Elénekeltem neki hogy csigabiga told ki szarvadat, ha nem tolod összetöröm házadat. A csiga nem bújt ki. Elénekeltem újra. A csiga nem bújt ki. Elénekeltem hangosabban. A csiga nem bújt ki. Úgy gondoltam, mivel a csigát többször figyelmeztettem és tudta milyen következményekkel jár, ha nem tesz eleget az utasításomnak, de így sem volt hajlandó engedelmeskedni, összetörtem a házát. Utólag furdal a lelkiismeretem. - Szerintem egy szellemileg nem elmaradott óvodás nem veszi ilyen komolyan a dal szövegét.
- Elsős voltam. Elmentem a büfébe. Epres fánkot szerettem volna. Egy darab volt. Az előttem levő elvitte. Én kerültem sorra. Ne tudtam mit csináljak. Már sorra kerültem. Mondanom kellett valamit, hogy mit kérek. De amit akartam, már elvitték. Nem tudtam mit mondjak. Sírni kezdtem. - Szerintem itt egy két éves szintjén voltam, mert nekik jelent problémát a nem várt fordulat.
- Másodikos voltam. Apukám elment pénzt felvenni. Vitt magával engem is. Akkor láttam először bankautomatát közelről. Felolvastam mindent amit kiírt a bankautomata. Apukám beütötte a PIN kódot.Akkor nem tudtam mi az a PIN kód. Azt is hangosan el kezdtem mondani milyen számokat üt be. Kimentünk. Elmagyarázta ezt nem szabad csinálni. - Szerintem itt egy három éves szellemi szintjén voltam. Azok mondanak ki mindent amit látnak.
- Harmadikos voltam Az utcán voltunk anyummal. Láttam egy kutyát. Odamentem megsimogatni. Anyum odajött. Kérte menjünk tovább. Kértem még egy percet. Mondta most menjünk tovább. Én jól elvoltam a kutyával, nem akartam menni. Anyum szigorúbban szólt. Felálltam. Követtem hazáig. Otthon az anyukám bepisilt. Kérdezte miért nem tudtam szót fogadni neki első kérésre. - Szerintem itt egy három éves szintjén lehettem. A három évesek élik a dackorszakot. Direkt nem azt csinálják amit kérnek tőlük.
- Negyedikes voltam. Anyukám otthon felvilágosított. Azt mondta már lassan úgyis itt az ideje. A felvilágosítás után egyszer elvitt a Burger kingbe a nagynénim. Megkérdeztem mikor lesz gyereke, mert jó lenne egy kisbaba akivel játszhatok. Mondja majd ír egy levelet a gólyának. Erre azt feleltem, hogy persze hogy nincs gyereke, ha azt sem tudja hogy kell csinálni. Elmagyaráztam mindent amit anyukám mondott. A nagynénim köpni-nyelni nem tudott. Azt hittem azért, mert most hallotta ezt először és meglepődött. Odajött egy nő és leszidta. A nagynénim otthon szólt anyukámnak. Ketten leültek velem. Elmagyarázták, erről nem szabad nyilvános helyen beszélgetni. - Itt szerintem egy öt éves szintjén voltam. Azok mondanak vissza mindent, amit hallanak.
Ez csak az alsótagozat volt. Felsőben, gimiben is voltak furcsa dolgaim. Mint látjátok, egyik pontban sem viselkedtem úgy mint egy korombeli. Ez azt jelenti, hogy el voltam maradva a többiektől szellemileg?
válasza: válasza:1. Egyrészt sok óvodás vesz mindent szó szerint. Másrészt sok óvodás nem érzékeli az élet és a halál közti különbséget, nem érti az elmúlás fogalmát. Azt fogják fel, hogy egyszer volt valami/valaki, most meg nincs. Ha kötődtek a helyhez, a dologhoz vagy emberhez akkor szomorúak. Ha nem kötődtek, nem érdekli őket.
2. Még a kamaszokkal is megesik, hogy egy adott pillanatban nem tudják hogyan reagáljanak és ennek a hatására zavarba jönnek. Egy gyerek a zavart másképp kezeli, hiszen nem olyan önállók mint a nagyobbak és az adott pillanatban nincs egy felnőtt aki kisegítse őket.
3. A gyerekek ahogy megtanulnak folyékonyan olvasni, szeretnek büszkélkedni az újonnan megszerzett tudásukkal. Nem minden gyerek olvas folyékonyan az első osztály végére, így a sikerélményt akár második osztályos tanulóként is megélhetik.
4. Természetes, ha egy gyerek nem szívesen hagy félbe egy tevékenységet, amit élvezettel csinál (esetedben a kutyával való játék). Emellett nem tudhattad, hogy konkrétan miért kérnek arra, hogy fejezd be a játékot. Itt az utalna problémára, ha elmondják neked, hogy miért kell hazamennetek és te tovább játszol.
5. Sok lány lesz izgatott esetleg rémült a kamaszkor küszöbén: ilyenkor hátra hagyják a gyermekkort és elindulnak a nővé válás útján és ők pont a két állapot között vannak. Ők már úgy érzik, ha már elég idősek ahhoz, hogy beavatták őket a részletekbe, nyugodtan társaloghatnak a bennfentesekkel erről, ám még nincs szégyenérzetük és ebből következik, hogy nem érzékelik, hol a határ. Hogy ezt egyszerűbben megfogalmazzam: ők gyerekek akik már nagyon szeretnének felnőni.
válasza: válasza: válasza: válasza:Ahogy 2-es írta, lehet akár autizmus is. A többi nem segítő kommentelők meg húzzanak a tudják hová... Tehát igen.
Kérdések amiket érdemes feltenni magadnak:
-Barátkozás, szociális kapcsolatok terén milyennek gondolod magad?
-Érzékeny vagy e zajokra, fényekre, anyagokra (pl. szúr a ruha címkéje)?
-Szoktál-e ismétlődő tevékenységeket csinálni? (pl. körömrágás, hintázás, ujjropogtatás)?
-Sok dolog érdekel, vagy inkább egy-egy dolog amibe mélyen beleásod magad?
-Vannak-e kommunikációs nehézségeid (pl. nem értesz dolgokat, utalásokat)?
-Kívülállónak érzed/érezted magad?
-Fontosnak érzed e a rutinokat? Események változásakor hogy érzed magad?
Ha ezek valamennyire ismerősek, akkor első körben ajánlanék egy online autizmus tesztet kitölteni, majd ha ez pozitív választ ad vissza, akkor olvass utána több forrásból a felnőtt autista tüneteknek. Későbbiekben akár vizsgálatra is elmehetsz! Remélem segítettem. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!