A gyerekeim bele vannak betegedve, mert kistesójuk született, mit lehetne csinálni?

20!

Konkrétan hol volt ártól szó, hogy a baba születési után hetekig nem foglalkoztak a gyerekekkel?

19es, te hol élsz? Ma kint voltunk a parkban, gyerekek legurultak a dombról, piszkálták a halakat a kistóban, 8-9 évesek.

Igenis program, ha foglalkozva van velük, beszélgetnek, programmá kell tenni.

A gyerekek életében a kisbaba egy távoli rokon szintjén van, nem él velük, keveset találkoznak, nem együtt nőnek fel, hiába lesznek névlegesen testvérek, valójában nem lesznek azok, érzelmileg! Ezt kellene felfognod. Az apjuk pedig ugyanúgy mindé, te sem gondolhatod komolyan, hogy a 8-9 évessel nem kell kettesben lennie hetente pár órát(kettesben, nem hármasban!), majd utána hármasban is, mintha "egy család lennének", amíg a legkisebbel, heti 5x van, együtt élnek!

Igenis heti egy szombat a minimum egy normális emberi kapcsolatért. Az apjának van másik családja IS! Attól még az első nem tűnik el, így is hatalmas hiányt szenvednek, heti hétből egyre redukálódott az idejük, és te még ezen is problémázol, és ebbe is belemásznál gyerekestül. Értem én, hogy a kisgyerekesek kicsit csőlátásúvá vállnak, és mindenen felül az ő gyerekük érdeke áll, de nem kellene túltolni, mert így másik két gyerek kárára megy!

A séta erdőben, parkban, játszón ugyanolyan program, ha nem csak ül a padon a szülő, és elvárja, hogy szórakoztassák magukat, hanem közben játékokat eszel ki, kincskeresést, gyüjtőset, kémeset, bújócskát, fogócskát, meghallgatja a sok kis hülyeségüket, hobbijukat, barátaik dolgait. Ez a minőségi idő lényege, és mindkettőnek kellene pár óra tőle hetente külön külön, meg hetente egy pár óra hármasban nekik. Akár egy napba is bele lehetne zsúfolni.

Az a hely a gyerekeknek nem az otthona, egy hozzátok, a ti családotokhoz tartozó hely, kellemetlen nekik ott lenni, pláne most! Sokkal szabadabban érzik magukat a megszokott semleges helyeiken.

Igen, az apjuknak lett egy másik családja is, de az a család nem az ő családjuk! Kb mint egy távoli rokoné. 9-10 évesek, nem együtt nőttek fel, nem fog olyan kötelék köztetek kialakulni, mintha valódi család lennétek, akiknél felnőttek, de nem is kell. Maradjatok meg távoli rokon szintjén, az apjuk viszont legyen továbbra is az apjuk normálisan, akkor lesznek rendben a dolgok.. szerintem te nem tudsz megbékélni a helyeddel, szeretnéd, ha csak te/ti lennétek a központban. Igen, hétvégente dolgozik, de a tudat, hogy ott él, hogy melléd fekszik le, hogy ott van napi szinten, ha csak kicsit is, az egész más, mintha heti egy napra látnád, akkor is mással osztozva rajta(ugye a tesók osztoznak rajta folyamatosan, semennyi kettesben töltött pillanatuk nincs vele!)

Lépjél már vissza, mindenki érdekében, mert akármekkora papucs is a pasi, egy idő után elege lesz a megmondom stílusodból, hogy foglalkozzon minden nap velem, mindenhol együtt legyetek, és ha lelépni gyáva is, kiölöd belőle az érzelmeket.

Majd ha nagyobb lesz a gyereked térj vissza a kérdésre, tudom milyen, amikor elkap a csőlátás, de egy idő után feloszlik a köd, akkor majd jobban átlátod.

Na csak ilyen mostohaanyatol kimeljen meg minden gyereket a sors mint amilyen te vagy #19es.

Te komolyan attol rettegsz h lathatasos hetvegen elmegy a parod a SAJAT gyerekeivel es otthon hagy teged a KEDVENCCEL?

Mi van ha a ferjed nem tesz kulonbseget a 3gyerek kozott es szeretne veluk minoseg idot tolteni, de te ott pattogsz es kelted a buntudatot h jajj itt van ez a par honapos ot is vigyetek, o is ugyanolyan gyereked. Szanalmas.

Csinalj ilyenkor a picivel MAS programot es ahogy ok elfogadjak h te (sajnos) az eletuk resze lettel, te is fogadd el h ok is mindig ott lesznek.

Te valasztottal elvalt apat, jo lenne megemesztened es nem versengeni veluk a ferjed figyelmeert lathataskor.

22, 23!

Fogalmam nincs, honnan szeditwl hogy mostoha anyu vagyok. 22, neked azt is elarulom, a gyerekem 19 éves, nehezen van miatta bármiféle csőlátásom.

Tőlem oda menne apuka a gyerekeivel, ahova akarna. Az senkinek nem jött át, hogy itt 1, nem az apuka kérdez, hanem az exe, a gyerekek anyja és 2, nem az a baj, hogy nincs külön velük program, hanem hogy ne, akarják elfogadni a testvert és 3, nem lehet állandóan programozni.

23, a te hozzaallasod kimondottan gusztustalan ezzel a "ok elfogadjak h te (sajnos) az eletuk resze lettel, te is fogadd el h ok is mindig ott lesznek" dumával. Mit tudsz az életükről? Azon kívül, hogy a szülők x ideje elvaltak, semmit. A te fejedben egyértelműen a férfi hagyta el a családot az új nőért, akinek azonnal csinált egy gyereket. A valóságban lehet, hogy a nő lépett félre, de az is lehet hogy kihalt a kapcsolat. Lehet 2 éve váltak el, lehet 7 éve, lehet apuka már 5 éve együtt van az új nővel, aki amúgy imádja azokat q gyerekeket.

Szerintem tökmindegy, ki miért lépett le, a gyerekeknek nem kell "elfogadni" úgy azt a 2-3 hónapos újszülöttet, aki máshol éli mindennapjait, mintha valódi testvérük lenne! Ez az alapvető különbözőségi pont úgy látom! Nem várhatod ugyanazt a viselkedést, mintha együtt élnének, hasonló korúak lennének, édestestvérek lennének! Annyit kell megtenniük csak, mint egy távoli rokonnal, uncsitesóval pl, és annak is csak egy kis részét, mivel még gyerekek és ilyen szr helyzetbe hozza őket az apjuk! Jó, hogy neheztelnek, és tök logikus, hogy ez a babán csattan, de mondom, ha első 3 hónapban nem nézi meg egy felnőtt nagynéni/unokatesó a babát, az tök normális, kisgyerekektől meg pláne az. Ez nekik kb a kötődési szint, ami normális, és az apa szr nevelési technikája miatt még külön neheztelnek is, távolabb kerülnek a gyerektől.

Nem lehet rákényszeríteni senkit arra, hogy valakit elfogadjon, ez nevelési kérdés, és azzal fog megoldódni, amit írtam, ha az apa személyes kapcsolatot tart fent mindkét gyerekével, megbeszéli velük a dolgokat, tisztázza a helyzetet(pl nem kell szeretniük a babát, mert nem kell, egyik rokont sem, pláne távolabbit nem), akkor fognak a gyerekek minimálisan nyitni, de ennyi minimális nyitás bőven elég.

Mozaikcsaládokban, nagy korkülönbségnél egy nagyobb kupac nem túl közeli rokoni szintre csökkennek a kapcsolatok, nem lesz olyan közeli viszonyuk soha, mint nekik egymással, és ez így jó, nem szabad többet elvárni, hisz nem találkoznak napi szinten, nem élnek együtt, nem együtt nőnek fel. A kisbaba mindig kívül fog maradni a "tesós körön" a koruk, a lakhatásuk miatt, bármennyire fáj is ez az új anyukának.

Közeli viszonyt akarsz? Apa nevelje a gyerekeket, éljenek együtt, akkor valamelyest közelebbi lesz, de akkor sem annyire, mint nekik kettőjüknek egymással, hisz nagy a korkülönbség.