A férjem nem szeretné ha a szüleink segítenének a szülés után. Hogy lehet erről meggyőzni?

Alapjaiban teljesen természetes hogy nem akarsz full egyedül lenni a gyerekkel; meglehetősen újkeletű dolog ez a teljes elzárkózás a családtól (és ez is főleg csak nyugaton/északon van; a világ nagy részén nem is kérdés, hogy a fiatal szülőknek segít a család a gyereknevelésben)

Teljesen mindegy hogy hogy döntötök, de azt ne hidd el amit itt írnak; hogy önző vagy amiért nem akarsz elszigetelődni anyukád segítségétől. Ez volt a norma mióta világ a világ, jó hogy vágysz rá.

Ha szeretnél heti x óra szabadidőt, akkor oké, majd odaadod anyukádnak. De az elején tök felesleges, mert csak téged fog akarni a gyerek. Az enyémekből és barátnőm gyerekei alapján az első hetekben két-három óránkénti kezdéssel fog egy-másfél órát szopni. Szóval hova mennél? Nem hiányzik még valaki, aki ott hápog, pakolgat, nézi, trécsel. Az oké, ha átjön heti 1-2x megnézni az újdonságot és kiporszívóz jófejségből, de odaköltöztetni nagyon túlzás.

A másik, hogy az apját viszont vond be első naptól. Legyen neki is ideje, lehetősége beletanulni és kötődni. Bírja ki ő is, ha sír :P, tanuljon meg esténként pelenkázni, fürdetni, büfiztetni.

Az én anyám is valószínűleg ilyen, mint a tiéd. Nagyon nehéz volt vele és elrontottam, hogy nem húztam meg a határokat. Most már nem hagynám belefolyni. Pedig szeretem és sokat segített... csak általában abban is, amiben nem kellett volna. Neki sosem leszek felnőtt, hanem az a bizonytalan, túlféltett kislány, aki voltam és akiből nagyon nehéz volt kijönni. És ő is mindig meg akarta venni édességgel meg nekem ellentmondó közös szabályfelrúgásokkal a gyerekeket. Ami egyébként felőlem belefér havi 1x vagy nyaralás alatt, de marha káros napi szinten. Mind a gyerekekre, mind a házasságra.

Mondjuk a gyereket félteni így közvetlenül a születése után elég nagy hülyeség. Ilyenkor még nyilván nem lehet csokival tömni, vagy elkényeztetni, sőt, mondhat mellette az ember bármit, a gyerek nem fogja fel. (ergo simán lehet sipákolni, a gyereknek nem oszt, nem szoroz)

Ebben az időszakban full felesleges félteni a külső behatásoktól; ilyenkor csak arra kell figyelni hogy a szükségletei ki legyenek elégítve.

Ez a munka pedig első sorban a tiéd - márpedig akié a munka, azé kéne hogy legyen a döntés. Pláne hogy a férjed azt az anyukáddal töltött időt próbálja beosztani, amikor te egyedül vagy, segítség nélkül, mert ő távol van ("csak akkor akarja engedni ide ha ő is itthon van")

100%ig megérteném az álláspontját ha a gyerek ilyen 4-5 éves totyogós kölyök lenne, akit folyton lepasszoltok a nagyihoz sütit enni és kólát inni, de egy újszülött gondozása csak a kismama segítéséről szól, nem pedig a csecsemő félreneveléséről, ezt a segítséget megtagadni puszta szeszélyből pedig igenis önzés. Úgy, hogy te is igényled, anyukád is szívesen menne hozzád, és csak neki, aki a napjai nagy részét nem tölti otthon, és úgymond "másodlagos" szülő a gyereke életében van problémája.

Ha a leendő nagyszülők viselkedésmintáival van problémája akkor érthető a dolog.

Agresszívek, makacsok esetleg vag ymiylen természetűek a leendő nagyszülők?