Anyukàk akik nem vezettek gyerek elött mivel vettétek rà magatokat a jogosítvànyra?

1. Nem kell kiköltözni Kukutyinba, ahonnan délben indul az első busz, ami bevisz a 15 lélekkel nagyobb faluba a vonathoz. Nekem is fáradtság és kényelmetlenség lenne ez, felnőttként, egyedül. Nemhogy egy gyereknek...

2. 17-18 évesen még nem ciki kezdőnek lenni, mindenki tanul valahol. De férjjel, gyerekkel a hátam mögött már nem érezném kényelmesnek, hogy bénázok az utakon, feltartom a forgalmat, 20 percig gyűjtöm a bátorságot, hogy az előttem lévő kamiont valahogy megelőzzem.

Lényeg a lényeg, átgondoltabban kéne gyereket vállalni egyeseknek, nem éppen akkor, mikor a kedvet érezzük a babázáshoz.

"17-18 évesen még nem ciki kezdőnek lenni, mindenki tanul valahol. De férjjel, gyerekkel a hátam mögött már nem érezném kényelmesnek, hogy bénázok az utakon, feltartom a forgalmat, 20 percig gyűjtöm a bátorságot, hogy az előttem lévő kamiont valahogy megelőzzem."

A halálos baleseteket nem a bénázó anyukák szokták okozni, hanem a 17-18 éves kamaszok, akik istencsászároknak hiszik magukat attól, hogy kocsi van a fenekük alatt. Úgyhogy ha legközelebb összefutunk az utakon, és idegesítelek, kerülj ki, nem fogok megsértődni. De abban is biztos lehetsz, nem száguldozok piásan/bedrogozva/csak úgy, mert az annyira menő.

Hidd el, a bénázó anyuk és apuk is nagyon veszélyesek, akik szándékosan tartják fel a forgalmat, képtelenek felvenni a közlekedésnek a ritmusát. Nem másokra kell ujjal mutogatni, hanem megtanulni rendesen vezetni. :)

Sok sikert hozzá.

"Nem kell kiköltözni Kukutyinba, ahonnan délben indul az első busz, ami bevisz a 15 lélekkel nagyobb faluba a vonathoz"

Hát nézd, én megyeszékhelyen lakom, és olyan sz*r a tömegközlekedés, hogy itt sem lehet busszal vinni a gyerekeket oviba, mert egyszerűen ha reggel még beviszed őket nyitásra, akkor sem érsz már be busszal pl. 8-ra dolgozni, pláne, mert kb. mindnehova csak 2 busszal lehet eljutni.

Ehhez még Kujutyinba sem kell kiköltözni.

Az a baj itt is, hogy sokan nem fogják fel, hogy nem mindenkinek vannak meg a vezetéshez alkalmas képességei. Én is ezért b*sztam el rá 100 órát feleslegesen, mert én láttam, hogy nem megy, de csak tolta mindenki, hogy csináljam, ne adjam fel, stb., és nem fogták fel, hogy én egyszerűen nem tudok ilyen szinten több mindenre figyelni, pedig nem volt fóbiám, nem jártam sírva, nem gondoltam vezetés elött, hogy nem fog sikerülni.

De nem ment. Mondjuk nem is költöztünk nagyon messzire, de megértem, hogy mindenki igyekszik megcsinálni, mert tényleg nehéz kocsi nélkül hozni-vinni a gyerekeket.

Viszont, hiába tolják itt is, hogy vegyen magán erőt valaki, attól nem fog tudni megtanulni vezetni.

Nagyon sokáig nem volt jogsim, pedig mindig is akartam, többször bele is kezdtem, de aztán nem volt pénzem folytatni, aztán gyerek mellett időm nem volt rá rendesen. Nekem sajnos a szüleim nem finanszírozták annak idején, szóval magamra voltam utalva.

Egy idő után már teljesen le is mondtam róla, de volt egy olyan pont, amikor már annyira elegem lett abból, hogy két gyereket rangatok keresztül a városon tömegközlekedéssel, és megy el hétköznap több óra egy hirtelen elszakadt ovis váltócipő pótlására, hogy ott betelt a pohár, amikor hazaértünk, az első dolgom az volt, hogy kerestem egy autosiskolat és beiratkoztam, kerül, amibe kerül.

Egyébként nagyon nehezen ment, a KRESZ simán megvolt, de utána kb 100 órát vezettem oktatóval, mire elengedett vizsgázni, mert volt egy pont, ahol megakadtam, és egyszerűen nem akart jobban menni sehogy. Azt azért hozzá kell tennem, hogy 30+ éves voltam már, és munka mellett, heti egyszer tudtam vezetni járni, akkor is csak este, hulla fáradtan.

De örülök, hogy nem adtam fel, elsőre meglett a forgalmi vizsgán, és egy héttel később már a saját kocsimat vezettem. Féltem persze az elején, de belejöttem, más opcióm nem volt, azóta meg már kimondottan szeretek vezetni. Nem szoktam vagánykodni, óvatos vagyok, de nem az a fajta, aki indokolatlanul lassan menne, rengeteget vezetek országúton, és külföldön, kimondottan nagy városokban is. Alapvetően elég besz*ti termeszetem van, de a vezetés más, ott eléggé át tudtam lépni a saját korlataimat, valahogy úgy hozta az élet, hogy mindig belekényszerültem olyan helyzetekbe, amiket magamtól nem mertem volna bevállalni, de egyszer csak muszáj volt. Az más kérdés, hogy még a saját utcánkban is el tudok tévedni, de legalább szabályosan, és csak nekem tűnik fel, hogy azt sem tudom, hol vagyok 😅

39-es, de, a szüleim segítettek elindulni az életben. Ezt nem is titkolom. De a jogsit nem ők tették le helyettem, nem ők szerezték meg a rutinomat sem. Az a "vadiúj szalonautó" pedig egy kis Fiat 500-as volt, szóval elhiheted, hogy nagy gyorsulásokat az autópályán nem csináltam vele.

De nem gondolom, hogy minden frissjogsis bénán vezet, töri halomra az autókat. Sőt, sokkal jobban vigyáztam anno 17-18 évesen az autómra, mert bennem volt az, hogy jaj új autó, jaj nincs akkora rutinom, nem parkolok be két autó közé. Nem hiszem, hogy az lenne a megoldás, hogy a legnagyobb roncsot adjuk a gyerekeknek, akiknek jogsijuk lesz... Ugyanígy felnőttként is megvan az igényem arra, hogy amit vezetek, az kényelmes és biztonságos legyen, külsőre is tetsszen, plusz mivel már többet közlekedek, mint anno gimisként, az is szempont, hogy normálisan lehessen vele haladni.

A kérdezőnek továbbra is javaslom, hogy akkor kezdjen el közlekedni, ha biztos magában és nem tartja fel a forgalmat feleslegesen.