Melyek azok a pillanatok, amikor igazán élvezitek a gyereknevelést? Több az öröm, mint a nyűg?

Nekem az rlso 1 ev volt álom. Evett aludt nezelodott,nem is siet soha. Miota elindult olik egxmast a naggyal, hol a jatekon,hol rajtam vesznek ossze. Dackorszak ezerrel a 3,5 evesnek, van mikor egesz nap tombol ha bal labbal kelt vagy ha fdont van. 2 hetente tp en vagyok, most is beteg, full takony es kohoges az eletunk osz ota,ez melle a mindenre a nem. Csak azt csinalja amihez kedve van, egyszeruen nem tudom betorni, fejen allok sem csinalja amit kerek. Ugyhogy ez igy baromi nehez. Varom mar h 5-6eves legyen, akkor biztos jobb lesz mar.

3 hós kortól kb 8-9 éves korig, utána jön a kiskamaszkor...

1 éves koráig élveztem igazán. Utána már sokszor nyűgnek éreztem, főleg a hisztiket, a pofaviziteket az óvodában, iskolában. Nem tudnának semmivel sem rávenni, hogy újra kezdjem az egészet.

Nem külön korosztályokat emelnék ki, hanem pillanatokat. Én úgy gondolom, hogy minden életszakasznak megvannak a nehézségei, ahogy a szépségei is, illetve minden gyerek más, mi sem vagyunk egyformák, nem ugyanúgy látjuk vagy viseljük a dolgokat. Az elején bennem az tartotta a lelket, hogy nagyon szerettük volna és ez a pici lény belőlünk lett. Olyan hihetetlen és szürreális élmény volt, ahogy az is, hogy ő egy kisember. Aztán ahogy nyílt ki neki a világ, felfigyelt dolgokra, megtanult forogni, kúszni, mászni, ülni, felállni, járni, mutogatni, az első mozdulatokat (tapsolni, pápát inteni), ezek mind olyan elmondhatatlan érzések voltak. Valahogy úgy tele volt a lelkem jó érzéssel. Nem tudnék egy szót ráhúzni... Öröm, boldogság, büszkeség? Egyik sem igazán jó. Inkább semmihez sem fogható szeretet. Ahogy láttam rajta, hogy fejlődik, tanul, érdekli minden, rengeteget vigyorog, lassacskán szavakat, majd mondatokat mond, rajong az állatokért, élményeket tudunk neki adni és ő azzal a hatalmas gyermeki boldogsággal és felhőtlen örömmel tudja élvezni a legapróbb dolgokat is. Rácsodálkozik dolgokra, ezer kérdése van, aztán iskolába megy, barátai lesznek, akikkel látom bandázni... mesél az élményeiről, vagy a közös emlékekről és még mindig olyan hihetetlen, hogy hány év eltelt és ez a kis emberpalánta belőlünk lett. Nekem ezek mind olyan pontok, amik miatt azt mondom megérte/megéri minden nem alvás, minden könnycsepp (vagy zuhany alatt zokogás), minden giga hiszti, aggódás, féltés és tényleg, minden...