Hogy tudom anyaként feldolgozni hogy a volt páromat nem érdekli a saját gyereke?

A férfiakban nincsenek ilyen ösztönök nekik csak tanultan van gyerek felé érzések empátia, meg kell ismerkedniük a saját gyerekükkel mikozben egy nőnek már a 9 hónap alatt is mély tudatalatti kötődése is van a gyerekkel.(ha nem gógyis a nő)

Az apává válás egy hosszadalmas folyamat es nagyon kéne hozzá EQ is.

Lsd a tiniket is meghúznák abban se gyereket látnak a férfiak.

Rengetegen nem jutnak el addig hogy jötődni tudjanak gyerekhez.

Örülj neki! Az enyém el akarja venni, mindenbe beleköt, engem a biroságon is beállit mindennek, közben gyerektartast se fizet, es ha nala van sokszor megprobalja masra bizni. Ameg elt az anyja ő csak hozta vitte, amugy otthon se volt, leszarta a gyereket, a szülei foglalkoztak vele.

Akkor lennék a legboldogabb, ha ő se foglalkozna végre vele.

Egy darabig engem is zavart, igazából még most is, de csak a szr jött volna a kapcsolattartásukból, több probléma, konfliktusok sora, anyám, ha máshogy akarta volna nevelni, mindig be lettem volna tojva, mikor gurul el a gyógyszere, hogyan bánik vele, hagyja-e sírni, figyel-e rá eléggé meg ilyenek.

A 4est azért pontozták le, mert a férfiakban is vannak ilyen ösztönök, sőt, az állatvilágban is rengeteg, pl hím sas követ akar kikölteni tojás helyett, két pingvin, párduc, farkas, oroszlán, majom, ahogy homoszexualitásra van példa, úgy van túlbuzgó apáskodásra is akár tök egyedül is. stb.. Jó sok ilyen sztori van, és tinit sem mind akar dugni;) viszont azok a beteg emberek, akik nem a normálisokhoz tartoznak mindenfélét kitalálnak, hogy felmentsék magukat, hogy a viselkedésük nem deviáns, mert ha mégis, úgy nehezen tudnának magukkal együttélni;)

Menj el pszichológushoz, ha nem tudod egyedül kezelni. Engem is azzal kergetett anyám az őrületbe, hogy feszt apámra erőltetett minket, miközben nem volt ránk kíváncsi, aztán nekünk szidta, hogy egy sz.r alak, mert nem tesz meg kb semmit.

Olyan felesleges volt, gyerekként értettem és elfogadtam, hogy ő nem akar engem, de nem akartam ezzel szembesülni folyton, anyám meg nonstop az arcunkba tolta így. Ráadásul feleslegesen, szomorú, de van aki nem szereti a gyerekét, és nem kíváncsi rá, ott csak a gyereket mérgezik vele, ha folyton emlékeztetve van erre. Mindegy mennyire kicsi, érteni fogja, mi történik.

Szerintem téged jobban zavar, hogy rád nem kíváncsi.

Engem inkább az zavarna, hogy 2hetente írásban érdeklődik és reménykednék, hogy arról is leszokik. Mi értelme? A gyereknek ugyanúgy nincs apja, nem hiányzik a kamu érdeklődés. Meg ahhoz se lenne kedvem, hogy mondjuk 5 év múlva, amikor már boldog családként élunk mással, eszébe jusson hirtelen apukát játszani. Lelelépett, lelépett. Nem áll meg az élet. Inkább neki veszteség, hogy nincs gyereke.