Hogyan tudják a szülők feldolgozni, ha a gyerekük kirepül a fészekből és már a saját útjukat járja? Én úgy látom, a saját szüleimnek ez nehéz.

Ezen mit kell feldolgozni???

18 évig dolgoztam azon, hogy egy életképes, önálló fiatalt engedjek el az egyetemre. Sikerült.

Számomra végtelenül megnyugtató, hogy ha velünk bármi történik is, megáll a saját lábán.

Most erre mit lehet mondani? Majd ha szülő leszel, meglátod.

Szerintem minden szerető szülőnek nehezére esne elfogadni, ha a gyerekét, akit mindennél jobban szeret és sok-sok évig nevelt, csak havonta egy alkalommal látna.

Természetesen, nem tud ezzel mit kezdeni az ember, ha a gyerek messzire költözik, de nem várható el, hogy ne hiányozz neki. Mi pont emiatt nem is költöztünk nagyon messze, heti 1-2 alkalommal találkozunk velük, attól függően, hogy jön ki, szerintem ez nem sok, nem kevés. Nem vagyunk együtt naponta, de nem is havi egy alkalommal találkozunk.

Nekem is van kisgyerekem, és fájna, ha ennyire nem lennék része az életének. Elfogadnám, nem cseszegetném, de attól még magamban hiányozna, most ezzel nem tzd mit csinálni az ember.

Heti 1-2 alkalmat mondtam. Ha szerinted durva mondjuk heti két alkalommal összefutni a szüleiddel, akkor jó sz*r kapcsolatotok lehet :D

N

Azt kellene feldolgoznom, ha ilyen gyereket neveltem volna.

https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gy..