Anyukák mik a rigolyáitok?

Nekem rengeteg van, de csak akkor tudom meg, amikor szembesulok vele.

Az egyik legfontosabb: mindennek meg van a helye. Ha valami elkerul a helyerol, akkor vissza kell kerulnie minel hamarabb. Eppen ezert reggel 7re mar ki van a nappali, konyha takaritva, ossze van pakolva. (Az egy dolog, hogy a nappali a jatszohaz, tehat ez az allapot kb tiz percig tart, az nem gond.)

De az viszont gond, hogyha valamit nem talalok a helyen, mert ket apro gyermek mellett nekem mindent rohanva kell csinalom, utalom, ha az 5 perc alatt elvegezheto konyhai flemosas azert tart tiz percig, mert az elso 5 percben a felmosot kell keresnem, mert mondjuk anyukam vagy anyosom vendegsegben jart nalunk elozo nap es nem a helyere rakta vissza. (Anyukam ritkan nyul bele a dolgaimba, de ha igen, akkor a felmoso az udvaron vegzi, anyos legutobb a foldszinti wc-be rakta be a vodort, amit alig hasznalok, igy nem lattam. Almomban sem jutott volna eszembe, hogy ott talalom, az egesz hazat, udvart, kertet vegigkutattam, mire lattam, hogy a wc csesze mellett figyel.)

Nah, szoval az ilyesmit utalom. Amikor hatraltatva vagyok segitseg cimszoval.

hű, rengeteg van és egyre eldurvult, mióta nem köt le a munka és itthon vagyok a picivel:

pl. utálom, hogy ha a férjem befejezi az evést, a konyhaszék a segge alatt és a szék alatt a csempe is úszik a morzsától; a vállfát a szekrénybe csak úgy lehet betenni, hogy jobb oldalon van a gombolás/a ruha eleje, tehát minden ruha ugyanarra néz; utálom, ha a férjem papuccsal jön be a szobába, stb. Persze én sem vagyok jobb, a férjemet őrületbe kergetem, mert pl. sosem oltom le az udvari villanyt este. Ilyesmik, de nem a gyerektől, hanem azért, mert többet vagyok otthon és jobban van türelmem ilyesmikre figyelni.

Kupi van a nappaliban, pedig előtte szedem össze a játékokat és a gyerek egy mozdulattal kiborítja az összeset megint.

A férjem a konyhapultra teszi morzsásan a tálcát ahelyett hogy elmosná.

Nem kapcsolják le a villanyt abban a helyiségben ahol már nem tartózkodnak.

Huha..., van egy par:

-morzsas asztal, konyhapult,

-koszos zokni a szennyestarto mellett 10-vel, nem benne

-vizes torolkozo lehajitva az agyra

-kivasalt polok ledobva az agyra. Parom probalja reggel melyiket veszi fel, aztan nem rakja vissza a maradekot

-anyosomnak magyarazni 10000000-re hogy nem adunk csokit reggelire a gyereknek (nem elunk egyutt, ha latogatoba jon)

-mikor vki a gyerekemmel toltott 10 perc utan jobban tudja nalam mit akar a gyerek (biztos ehes, fazik, almos) es nem tudod neki megmagyarazni hogy nem ugy van

-ha anyosomat nem hivom vissza 5 percen belul es nem hivom fel egy heten 5x akkor biztosan utalom (mar kezdek kozeliteni fele...:) )

stb.

Most igy vegigolvasva tok gaz vagyok, de ezeknek a fele nem egetvero dolog, csak megis idegesit :)

Ha a párom az ágyban eszik, attól idegbajos leszek. Ha a hűtőből kipakol, az asztalon hagyja a dolgokat. Szintúgy a tányért is ebéd után. A kávét nem kávéskanállal, hanem teással keveri (mintha nem lenne másik). Gyűlölöm, ha a vasalt munkáspólót/kötényt begyűri a táskába, elvégre nem azért vasalok még este fél 12-kor!

Utálom, ha valaki az evőeszközöket nem nyelével lefelé teszi mosogatáskor a szárítóba. Ha rongyolódik a mosogatószivacs egy kicsit is, azonnal cserélem.

Felkapom a vizet, ha felmosáskor nem tudnak 10 percet várni, hanem a nedves padlón trappolnak át. Majd' felrobbanok, ha a morgásomra az a válasz, hogy "de zokniban vagyok!", mivel teljesen mindegy, hogy a zoknis vagy a papucsos lábnyomok maradnak ott. Miért nem lehet 10 percet várni?!

A felhajtva felejtett wc deszka is idegesít, mert tudom, hogy a lányomnak az első dolga megkapaszkodni a peremben és bekukucskálni a wc-be (2 éves).

A legnagyobb bűn: üres tányért a mosogatóba tenni úgy, hogy maradék/csont/szalvéta/kenyérdarab/... van benne! Ááááá!

Én baromira rigolyás vagyok amúgy, csak az évek alatt megtanultam befogni az esetek 90 százalékában a számat. :)

A lányom is folyamatosan edzésben tart, és hamarosan kétgyerekes anyuka leszek, szóval inkább befogom a számat, és megcsinálom, ami nem tetszik.

Régebben kaptam egy vicces táblát, ez állt rajta:

"Édes Istenem! Segíts nekem abban, hogy tartani tudjam azt a nagy pofámat akkor, amikor nem kellene, hogy beszéljek!"

Tartom magam ehhez, sokszor jobb a békesség érdekében csendben maradni.