Olvasást megszerettetni egy mostani általános iskolás gyerekkel, mivel és hogyan lehetne?

Ha valaki nem olvas, eljut arra a szintre végül hogy a tv, rádió, különböző internetes megmondóemberek fogják befolyásolni hogy mit higgyen, érezzen és gondoljon. Mondanom se kell egy ilyen országban mint ami nálunk kialakult, ez hova is vezet. Bár részben pont ez is a cél az oktatás módszeres tönkretételével, és sok más butító rendszerhatással, és évi ezermilliáros propaganda hazugságokkal. És végül tényleg leszoknak az emberek a gondolkodásról, befolyásolhatóvá és irányíthatóvá válnak. Minden diktatórikus rezsim álma ez, főleg ha tömegesen hozható létre.

Ezeket most csak azért írtam le, mert sokan azt mondjátok - egyébként helyesen - hogy ami nem tetszik valakinek azt nem kell ráerőltetni. Viszont szerintem nem árt látni a mérleg másik serpenyőjét, ami pedig pontosan ez. És akkor a lélek és érzelmek sekélyesedéséről még nem is szóltam, a szókincs és szövegértés rohamos leépüléséről végképp nem is beszélve. Tehát csak kellene valami egészséges mérték ebben is, nem?

"Ha valaki nem olvas, eljut arra a szintre végül hogy a tv, rádió, különböző internetes megmondóemberek fogják befolyásolni hogy mit higgyen, érezzen és gondoljon."

Ha olvas, akkor is ott vannak az internetes megmondóemberek blogjai. Ha nem olvas, akkor meg nagyjából mindenről talál 5 perc alatt egy podcastet, youtube videót, akármit. Áttevődött a szövegből a videó formátumba a fő kommunikációs csatorna. Nem az lesz 10 év múlva tájékozatlan, aki nem olvas, hanem aki nem képes egy videót megnézni (bár nekik meg ott lesz az automatikus leirat, sőt a gépi felolvasás is biztos fejlődni fog).

Ami a szókincset illeti: én rengeteget olvastam és nagyon választékosan beszélek magyarul. A tesóm videókat néz, a magyarokat megunta és már angolul, most mindenkit lepipál angolból a környéken. Szerintem a tesóm nyert igazán.

Én nem tudok beleérezni abba, hogy milyen lehet ha valaki nem szeret olvasni, én azóta olvasok amióta megtanultam. Pedig eleinte nem is voltak jó könyvek a kezemben, csak a kötelezők és az ezerévesek amit apám vagy anyám nyomott a kezembe, és kifejezetten idegesített hogy max a 70-es években játszódik mind, én meg szerettem volna kortárs problémákat. A választóvonalat valóban a Harry Potter jelentette, onnantól mintha megsokszorozódtak volna a kortárs ifjúsági könyvek.

Viszont első kézből tapasztaltam, hogy milyen ha valaki tényleg nem szeret olvasni, ilyen volt az unokatesóm is, hiába javasoltam neki, még fel is olvastam (5 évvel fiatalabb). Az kétségtelen hogy nulla fantáziája volt, mindig rám hárult hogy mit játszunk, és ahogy hallottam, ha nem voltunk együtt inkább nem is csinált semmit. A fiúk érdekelték, és nagyon hamar bele is vetette magát abba az életbe, 20 évesen már gyereke is lett. Az is biztos hogy otthon se látott más opciót, míg nekem mindkét szülőm nagyon olvasott.

Szerintem ha valaki nem olyan alkat, akkor nem fogja elkezdeni, de az is lehet hogy nem akadt még olyan a kezébe, ami tényleg tetszett volna neki. Pl a férjem a megismerkedésünk után kezdett olvasni, és mostanra az egyik legkedvesebb hobbija lett neki is. Mondta, hogy a szülei sose motiválták, a kötelezőkből meg azt szűrte le hogy az olvasás unalmas dolog. Meg kell találni esetleg, ami az illető személyes jelleméhez jobban igazodik, és a többi magától is jöhet.

Engem sokáig nem érdekeltek a könyvek. Gyerekkoromban- fiatalkoromban A Mark Twain érdekelt, semmi más. Illetve a képregények: Asterix, Lucky Luke, Kockás, Hahota, Bucó Szetti Tacsi :-D

anyám nem erőltette, hogy olvassak, úgyhogy inkább fára másztam, meg bringáztam, meg a patakban mászkáltam. A suliban alig tanultam.

Nem is akartam tovább tanulni, aztán elvégeztem egy szakmát és elhelyezkedtem benne, pár év munka után jöttem rá, hogy én még tanulni akarok. Úgyhogy estin érettségiztem le, ott már osztályelsőként, aztán mentem egyetemre, 29 évesen.

Most folyamatosan olvasok, egyszerre sok könyvet.

A karrierem persze nem tökéletes, megkésett, de olvasok :-D