Oda adnátok 4 hónapos babátokat csak úgy a mamának mert ő el akarja vinni? (Anyós)

#13 Elméletben tök szívesen odaadtam volna, de bekapcsolt az összes előtte nem létező anyai ösztönöm. Vállalom, hogy nem a baba miatt, de nem bírtam anyósomnak odaadni.

Még a saját anyámnak csak-csak de neki sem. Pedig nem vagyok egy ősanya és nekem a kórházban még bárki foghatta, ott nem zavart, annyira rosszul voltam. De anyósra fújtam is, mert nem segíteni jött át naponta, hanem babanézőbe, nem is érdekelte hogy vagyok, csak az, hogy foghassa a gyereket meg pelenkázhassa meg kitehesse facebookra, hogy sokan likeolják, nekem meg nagyon rosszul esett, hogy minden nap jönni akart meg számonkérte, hogy miért nem jöhet, miközben csak segítséggel tudtam kiszállni az ágyból és nem akartam vendégeket fogadni.

Én vállalom, hogy ez nem csak a gyerekről szól, én nem bírtam, hogy megfogják. Kellett vagy három hét, mire nem voltam tőle rosszul.

6-7 hónapos forma volt a fiam, mikor anyukámhoz elvittük 2-3 órára, míg lebonyolítunk egy nagyon nagy nagybevásárlást. (Vittük volna magunkkal, de a hátsó 3 ülést ki kellett szednünk, hogy elférjen minden, pedig nem kicsi az autó)

Még pár alkalommal vigyáztak rá ilyen 2-3 órákat, de folyamatosan kapcsolatban voltunk messengeren.

Anyósom most hétvégén fogja először látni az unokát, mivel külföldön élünk, ezért arról nem tudok nyilatkozni.. Bár ha közelebb élne, akkor pár órát vele lehetne szerintem.

"Nem terveztem senkinek se oda adni, hiszen ezért vagyok itthon"

Ezt mondjuk már most elfelejteném, szerintem felesleges így mártírkodni és úgy tenni, mintha olyan borzasztó lenne a gyereknek, ha a nagyszülőjével van.

Mi az első gyereket simán odaadtuk 2 hónapos kora óta 1-2 órára, aztán fokozatosan többre, míg elmentünk nagybevásárlásra, karácsonyi vásárlásra vagy olyan helyre, ahol tömeg ban és nem optimális kisbabával. De nyilván azért mertük (nem mertem, mert nem csak az én gyerekem, nem csak én döntök róla, kivel lehet, hanem az apja is) otthagyni, mert ő simán elvolt a nagyszülőkkel. 5 hónaposan volt ott hosszabb időt, mikor elmentünk egy lagzira 5 körül és éjfélre értünk haza.

Most 2,5 éves, én még itthon vagyok immár a másodikkal, ennek ellenére ma már egész napra el szokták vinni a fiamat, 2-3 alkalommal már aludt is ott. Imádja a nagyszüleit, főleg anyósomat, szoros a kapcsolatuk, szerintem pont ezért, mert lehetnek együtt nélkülem is.

A második gyermekem fél éves, na ő pl. Rosszul van nélkülem, ezért ő még csak 2-3 alkalommal volt anyósoméknál, az utolsót végigordította, de ez ugye csak abból derült ki, hogy ott hagytuk. Illetve, ő a férjemnél is ordít, ha nélkülem van, szóval a kicsit nyilván nem hagyom ott sehol, míg ez nem változik.

De nem értem, mire jó ez az "úristen, nehogy mással is legyen a gyerekem"-hozzáállás. Nem kell órákra ott hagyni egy 4 hónapost, de simán ki lehet próbálni, hogy megengeded, hogy elvigye sétálni egyedül, vagy ha elmentek hozzá, ti mentek el félór@ra sétálni a férjeddel kettesben, akkor kiderül, bírja-e a kicsi nélküled.

Most még nem érzed, de eljön majd az a nap, mikor már kimerültél a s síró-hisztiző gyerek mellett mentálisan, és azt mondod, de jól esne 2-3 óra egyedül vagy akár a férjeddel kettesben egy vacsora. De ha nem kezded el most "rászokatni" a gyereked, hogy a nagymamával is lehet néha, késöbb nehezebb lesz, és nem lesz kire bíznod ilyenkor. Arról nem beszélve, hogy csak megfosztod attól a szoros kapcsolattól, amiben az én gyerekemnek pl. része van, az enyém teljesen bízik a nagyszülőjében, szereti, ragyog az arca és ezt baromi jó érzés látni, hogy mennyi szeretetet kap.

Anyám minden vasárnap eltolta őket már egészen kicsi koruktól kezdve a dédihez. Addig volt szabad 1-3 órám. Vitt lefejt tejet cumisüvegben (soha nem okozott gondot a szoptatásnál a cumisüveg). Anyósom a térdei, csípője miatt nehezen mozog, meg betegesebb, idősebb, ő akkor vigyázott külön-külön rájuk, amikor valami elintézni valóm volt. De újszülöttként senki sem akarta elvinni tőlem a gyerekeim.

Igen a ti gyereketek, ti vállaltátok, törékeny újszülöttként ne is vigyék el az anyjától, de ne telepedj rá a babára teljesen és zárd ki a nagyszülőket. A világ egyik legjobb dolga a gyerek számára ha vannak jó nagyszülei, ne vedd ezt el tőle. Nem az az egészséges kötődés alapja ha kisajátítod őt teljesen és azt látja, hogy még a nagyszülőkben sem lehet megbízni, csak anyában...