Mit gondoltok a waldorf pedagógiáról, nevelésről?

Pont, hogy az agyagozás meg kreatív mozgás és hasonló dolgok rettentő hasznosak.

Mi nem Waldorfba, hanem más alapítványi suliba járunk (mely osztrák mintát követ), és ott is nagy hangsúlyt fektetnek a kreatív energiák kiengedésére (barkácsolás, agyagozás, esztergálás >> kézzel fogható alkotás), mely konkrétan segít a gyerekek önértékelésének fejlesztésében.

Értem, de én ezzel úgy vagyok hogy ha érdeklik a kreatív dolgok, akkor majd járatom olyan órára, szakkörre ha szeretne. De emiatt nem akarok egy évet ráhúzni, hogy aztán 20 évesen érettségizzen. Max ha valami nyelvi előkészítő lenne aminek van gyakorlati haszna. De a nyelvoktatás pont nem kiemelkedő ott (sem).

Amúgy ez az önértékelés érdekes, azon a pár emberen akiket onnan ismerek, pont azt látom, hogy nagyon is értékelik magukat, minden kis teljesítményüket hangsúlyozzák, szeretik dícsérni magukat. Ami nyilván egy szinten jó, hogy nem önbizalomhiányosak, másrészt azért sokszor túlzásnak érzem a felxelésüket.

Alapvetően szerintem az iskola tanulni van, nem agyagozni.

Plusz ha a gyerek rám üt, akkor utálni fogja az ilyen pepecselést. Én legalábbis utáltam minden kézműves foglalkozást még államiban is. Lehet emiatt sem tetszik hogy ez ott ennyire szerves része a tananyagnak.

14: "Én legalábbis utáltam minden kézműves foglalkozást még államiban is."

Ebből nem lehet következtetést levonni.

Én 11 éven át jártam állami iskolában rajzórára. Elég ügyetlen volta, többi jó jegyemre való tekintettel szoktak 4-est vagy 5-öst adni. Nem is szívesen csináltam, meg nem is sikerültek jól az alkotások. Technikából ugyanígy nem.

Aztán vagy 30 évesen egy művészetterápiás foglalkozásra kezdtem járni. És kiderült, hogy nemcsak szépeket tudok alkotni, de örömöm is telik benne. Amikor később nézegettem az alkotásaimat, elgondolkodtam, hogy miért is nem volt jó nekem az iskolai rajz óra. Valahogy más volt a hozzáállás. Ott keretek közé szorítottak, itt inspiráltak.

Egyszóval, kérdező, lehet, hogy te is meg tudnád szeretni azt a tevékenységet, amit iskolás korodban, tanórán utáltál. A gyereked meg pláne megszeretheti, ha kezdettől más légkörben foglalkozik vele, mint te annak idején.

#7! Figyelj, a kérdező nem szakmai véleményt kért és végképp nem arra vonatkozó statisztikákat, hogy szerepelnek az érettségin a Waldorf iskolában tanuló gyerekek. Ennek maga is utána tud járni. Attól, hogy pedagógus vagyok, nem lehet magán véleményem vagy csak olyan, ami egyezik a tiéddel?

2002 óta van érettségi waldorfban. Pár évvel az előtt indult, mielőtt én tanultam volna róla. Akkoriban még messze nem voltak ilyen elterjedtek, mint ma, középiskola alig volt. Én 2000-ben érettségiztem.Tehát az én korosztályom és a nálam idősebbek a középiskola kezdetén még nem is álmodhattak róla, hogy Waldorfban érettségizzenek, ezért sokan érkeztek Waldorfból normál középiskolába, vagy már általánosban váltottak. Szenvedtek, mint a kutya, nem felelt meg a tudásuk az ott elvártnak. Ez a tapasztalatom és ebből alkotok véleményt, akkor is, ha neked nem tetszik.

Nem gondolom, hogy az elmúlt 20 évben a Waldorf "erősödött" azt viszont biztosan tudom, hogy az állami oktatás színvonala erősen zuhant. Az érettségi követelmények pedig a béka segge alatt vannak. A matek érettségit egy átlagos képességű nyolcadikos meg tudná írni legalább hármasra. Így nem tartom kizártnak, hogy a waldorfos gyerekek is teljesíteni tudják, de attól még nekem nem lesz szimpatikus.

"ilyen lekezelően nyilvánul meg"

Nem tudom, hogy mi abban a lekezelő, hogy szerintem egy gyerekközpontú módszer, de tudásban nem ad annyit, amennyit én egy iskolától elvárnék.

Ahogy már írták, nekem se szimpatikus az se, hogy túlságosan bevonják a szülőket. Ez jó lehet az ilyen szmk-s, túlbuzgó szülőknek, de én nem vagyok olyan típus. Én se vonom be a gyerekem a munkahelyi életembe. Az iskolában neki kell boldogulnia. Természetesen otthon ahhoz minden segítséget megkap, amit szeretne, de az iskolában az iskola szabályai érvényesek, otthon meg az enyémek. Ne írja elő nekem egy intézmény, hogyan kell élnünk.

#6

Nem tűnik olyannak, ami nem ad tudást

[link]

Egyébként pont egy pedagógustól szakmai érvet várnék az állítása alátámasztására. De ezek szerint ez nem lehetséges.

Miben nyilvánul meg a lekezelő stílus? Ebben:

"Szövegértés? Waldorfban nem tanítanak?"

Gondoltad ez vicces, és aki hasonló sztereptípiák mentén alkot véleményt, azoknak tetszeni fog ez az elmés beszólás.

Ezek érdekes olvasnivalók:

[link]

A 2009 PISA study found that, compared to state school students, European Waldorf students are significantly more capable in the sciences,[4] slightly less capable in mathematics; and comparable in reading ability

[link]

#17! Te lehet, hogy szakmai érvet várnál, de nem te vagy a kérdező.

Írj ki olyan kérdést, amelyben szakmai választ vársz és akkor neked úgy fogok válaszolni. Nem azért jöttem ide, hogy kommentelőkkel vitatkozzak, hanem, hogy a kérdezőnek válaszoljak. Úgy látom, az oldal szabályzatát se olvastad el, vagy azt se sikerült értelmezni.

"Szövegértés? Waldorfban nem tanítanak?"

Továbbra is tapasztalat alapján alkotok véleményt, nem sztereotípiák mentén. A tapasztalatom pedig az volt, hogy vehemensen véded a Waldorfot, szöveget értelmezni ellenben nem tudsz.

Van ami szimpatikus benne és van ami nem. Én személy szerint a Montessorit jobban kedvelem, kicsit tekintélyelvűbb, ami szerintem nem baj minden esetben.

Ami igazán csodássá teszi a waldorfot szerintem az az, hogy ott van is egy szülői közösség aki tudja mit vállal. Nekem személy szerint nem biztos, hogy beleférne az időmbe, hogy még az osztályterem falát fessem és menjek sepregetni délután, DE akik ezt vállalják azok tényleg odaadó szülők akik megtesznek mindent a gyerekük fejlődéséért. Számomra ez a megdöbbentő és a csodálatos.

Én jelenleg egy hátrányos helyzetű településen dolgozok iskolában, ahol a legtöbb szülő magasról tesz a gyerekére és ez például iszonyatosan megnehezíti az én munkámat.

Úgyhogy lehet szidni és szeretni is a waldorf szemléletet, a szülők hozzáállása ott egytől egyig elképesztő.

19-es, nem gondolom, hogy a szülőnek a gyermeke iránti odaadásának mértékét az mutatja, hogy ő festi ki az iskolát vagy sepreget az iskolaudvaron.

Ez valami kezdetleges viszonyok között lenne érthető, ha mondjuk egy elüldözött csoport kolóniát létesít egy lakatlan vidéken, és ott maguk építik meg közösségi épületeiket, együtt festi ki a közösség, együtt tartják rendben. Átlagos magyar viszonyok között az a természetes, hogy a szülők adót fizetnek, amiből az állam fenntart oktatási létesítményeket, vagy hozzájárulást fizetnek, amiből az iskola finanszírozza kiadásait.