Aki sosem járt gyerek előtt strandolni, változtatott ezen az, hogy gyereke lett?

Amióta családi házban élünk, nem voltunk strandon, van medencénk. Semmi pénzért nem hagytam volna ki a tavaly nyári medencés, pancsolós élményeket (1 éves volt a kislányunk) úgysem, hogy sokszor csak kívülről néztem. Nem vagyok egy nagy vízi lény...

Idén (2 lesz), szerintem már egy-két alkalommal elmegyünk strandolni is majd, csak más környezet és már ő is élvezné. Közel sem tökéletes a testem, ráadásul vàrandós is vagyok, de nem aggódom ezen, majd alakul. :) Emiatt biztosan nem mondanám azt, hogy nem megyünk sehova.

Bizonyos szinten megértem, ha nem érzed jól magad a bőrödben, és nem szeretnél levetkőzni, de egy próbát megérne a gyerkőc kedvéért.

Én ősszel szültem, nyáron mentünk strandra a kisfiammal, felül tudtam emelkedni azon, hogy látszik a hasamon, combomon, fenekemen stb, hogy szültem (meg az is, hogy 37 éves vagyok 😊), pedig olyan típus vagyok, aki ilyen helyeken alapból úgy érzi magát, mintha mindenki bámulná, szóval általában zavarban vagyok. Eleinte vittem egy bő strandruhát, és abban lófráltam, aztán a második alkalommal már elengedtem, nem szórakoztam vele :)

A baba úgy élvezte a pancsit, hogy öröm volt nézni, lehet neked is jobban helyrerázódna az önértékelésed (magyarul lesz@rnád, hogy nézel ki 😀), ha látnád a boldogsagát és örömét. Ha pedig nem tetszene neki, akkor megnyugodnál, hogy nem veszít sokat, és rápróbálsz jövőre újból :)

Nekem van egy hosszú strandkendőm, ha úgy veszem fel, térd alattig takar, úgy, hogy nyakban kötöm meg. Pedig 170 cm vagyok.

De én mindig arra szoktam gondolni, hogy én sem nézegetek másokat, max aki nagyon jól néz ki, tehát szerintem mások sem nézegetnek engem. (Kivéve, ha pont az esetük vagyok. 😆)