A feleségem évek ótahalogatja a gyerekvállalást, én pedig már nagyon szeretnék apa lenni. Lehet nem is akar tőlem gyereket. Lehet el kéne válnunk?

Ha gyereket akarsz, nem pedig gyereket akarsz a feleségedtől akit szeretsz és akivel le szeretnéd élni az életedet akkor mindenképpen érdemes fontolóra venni a válást.

Ha a második eset áll fenn akkor érdemes lenne őszintén elbeszélgetni a feleségeddel és megkérdezni, hogy ő mit érez ezzel kapcsolatban és mi a valódi oka annak, hogy halogatja.

Az semmiképp nem jó, hogy beszélni sem hajlandó erről normálisan. Ez egy olyan téma, amin nincs mit megsértődni. Vagy akar valaki, vagy nem.

Érdemes lenne elmondanod neki, hogy te már váláson gondolkodsz a viselkedése miatt. És igen, ha valóban nem szeretne gyereket, akkor elválni. Nincs végtelen időd neked sem.

Ha gyereket szeretnél vállalnád azt is, hogy te maradsz otthon GYed-en? Mert a feleséged a gyerekvállalással alsó hangon 2 év munkából, társadalomból kiesést vállal.

2 gyerekem van, 4 év szívás volt otthon. Nem leszek népszerű, de igen én adtam fel az életem. A férjem esténként hazaérkezve babázgatott mindig, mert ő gyereket akart, de neki így volt kényelmes, egy percet nem töltött volna itthon velük. Minden nő magának szül ez az igazság, ti férfiak gyereket akartok, fűt-fát megígértek,.de a ti életetek semmit nem változik. Mi meg gallyra megyünk. Ennyi.

Nem kötelező 2 évig otthon maradni a gyerekekkel, #9. Nekem is van kettő, 1-1 évesek voltak, amikor visszatértem a munka világába. Azt nem mondom, hogy könnyű, azt sem, hogy nem én vagyok többet a gyerekekkel, de a karrierem szempontjából minimális kiesés volt így, és anyagilag sem vagyok annyira kiszolgáltatott.

Kérdező: az, hogy megsértődik a kérdésen is, az felveti bennem a kérdést, hogy pontosan hogyan zajlik a beszélgetés? Mert a sértődés amolyan védelmi reakció az embernél, ha támadásnak érzékeli a téma felvetését is, akkor ott a kommunikációval valami nem kerek. Gondold át, hogy pontosan mit és hogyan kérdezted, és most lehet röhögni, de bizony a hangnem sem mellékes. Ha csak szépen, nyugiban, egy-egy pohár bor mellett elkezdtek beszélgetni a mittudomén, házfelújításról és hogy szerinte melyik szoba lenne jó gyerekszobának, hogyan rendezné be, stb, és arra is megsértődik, hogy "már megint ezzel jössz", akkor persze az gyanús, de ha egyből nekiesel csak úgy, egy random szerda este, amint hazaér a munkából, hogy "na, és mikor szülsz már nekem?!" (most sarkítottam, de érzed remélem a szituációkat), akkor azért érthető a reakciója. Ettől még egyébként én is azt mondanám, hogy beszélni kell erről, mik a tervei a jövőre nézve, nem is konkrétan rákérdezni a gyerekvállalásra, csak hogy lásd, amit ő elképzelt, abban még van-e helye gyerekeknek vagy sem. És igen, végső esetben elmondani neki azt is, amit itt leírtál, hogy bizony ha változtak időközben a vágyai, akkor azzal nincs semmi gond, elfogadod, de benned ez nem változott semmit, és bizony akkor nincs keresnivalótok egymás mellett, mert ebben valóban nincs kompromisszum.