Mit kezdjek az ilyen hisztivel?

Teljesen normális, akkor is ha az átlag magyar agresszív boomer réteg szerint a gyerek verve és csendben jó. Egy normális kisgyerek 2-3 éves kora között felfedezi az akaratát és azt is, hogy ez nem mindig valósul meg, ami frusztrálni kezdi. A gyerekek érzelme pedig nem szabályozott, úgy képzeld el, mintha a legeslegszélsőségesebb érzelmi állapotod egyszer csak elöntene téged, és semmivel ismétlem semmivel nem tudnád megszüntetni, mivel az agyukban az érzelmi szabályozásért felelős terület még nem alakult ki. Vagyis ő átél egy borzasztóan frusztráló érzést, ami számára abban az időpillanatban úgy tűnik, hogy soha nem fog elmúlni. Ezért is ütheti magát, mert szabadulni akar belőle és mondom még egyszer: nem tud.

Ezért teljesen normális dolog a hiszti, ez feszültségoldás, és ezért nagyon fontos, hogy a szülő egy pozitív példaként járjon előtte, vagyis mutasson példát az érzelmi önszabályozásban (tisztában vagyok vele, hogy ez nem könnyű) és abban, hogy minden érzés normális és kezelhető.

Ha csak figyelmen kívül hagyod, megvered, bünteted, stb akkor is fog hisztizni, de az fog rögzülni benne, hogyha rosszul érzi magát, akkor nem kap segítséget, nem szerethető és elutasítják. Így nőtt fel a 80,90-es évek gyerekeinek többsége, aztán nem kell csodálkozni, hogy mennyi érzelmileg labilis, frusztrált felnőtt lett, aki képtelen érzelmi krízishelyzeteket kezelni.

Ez teljesen természetes. Nem tudja kezelni még az érzelmeit, egyszerűen nem tud mit kezdeni vele.

A verbális vagy fizikai enyítés (a lelocsolás is ide tartozik) pont annyira káros, mint a simán figylemen kívül hagyás. Nincs mese, végig kell menni rajta a "látom, most szomorú vagy" meg "látom, most haragszol" meg ilyesmiken. Ezáltal segítesz neki tudatosítani az érzelmeket amiket érez. Ez az első lépés afelé, hogy tudjon majd bánni a saját érzelmeivel. No... nem holnap...

Pontosan ez az,pontosabban ez is egy olyan dolog a csomó közül, ami miatt szerencsétlen anyák fejében az amúgy is káosz miatt (nem alvás,ezer dolog észben tartása stb) még nagyobb káosz lesz. Mert igaz,amit írnak,ez életkori,ezen át kell esni,százból egynek mondjuk nem,mert az ő gyereke olyan,mondjuk úgy prototípus.

Viszont elég kimenni a házból (vékony falú panel esetében meg ezt sem) evadga kölyke hisztizni kezd,és mit lát anyuka? Rosszalló tekintetek mindenhol, tessékmegnevelni vagy vidd innen szemparok,ítélkezés,szemmel és szóval. Néha néha egy kis együttérző vagy inkább dzanakozo tekintet is. A társadalom ezt még mindig nem úgy kezeli,mint életkori sajátosság,hanem mint nem kívánatos és csakis a szulon mulo valamit,mert ha még lenne nevelve,meg se nyikkanna,de legalábbis az első szülői hangra abbahagyná,nem igaz?