Két helyre is kiírható kérdés lenne, családi/gyerek. Mit kéne csinálni, mert így ez nem házasság, nem család, nem gyereknevelés, semmi, csak egy kényszer?

Nem értem a te fajtádat kérdező. A férjed mindig is ilyen volt - mármint amióta kapcsolatban vagytok - max. nem láttad a rózsaszín ködtől, meg utána is a szőnyeg alá sepregetted szorgosan, igazam van? Aztán amikor meg kellőképpen felszaporodtak azok a bizonyos hullámok a fejed felett, akkor meg idejössz magad sajnáltatni a netre. Nem mondom, hogy nem jogosak az elvárásaid. De hány éve is vagytok együtt? Mindez idő alatt te hol is voltál? Folyamatában is jelen voltál, nem? Együtt éltek, könyörgöm! Ezt az egészet úgy adod elő, mintha egy kész helyzettel szembesítene az élet, amiben neked semmi szereped nem volt, amit te soha nem választottál, amiben neked milyen rossz, mert egyedül csak te szívsz, minden és mindenki ellened van. Mondok valamit: ebben a te felelősséged is benne van, mégpedig nem is kis részben. Észrevesszük-e az adott szituációban saját magunkat? No és visszamenőleg észrevesszük-e? Mert én nagyon úgy látom, hogy te nem. Nem is akarod: sokkal kényelmesebb itt flegma hangnemben lehordani a férjed, ahelyett, hogy magadba is néznél, ahelyett, hogy leülnétek erről beszélgetni, érdemben. Igen, ez nem könnyű, viszont olyan sincs, hogy nem lehet kiharcolni egy ilyen beszélgetést. Persze, lehet mondani, hogy régen rossz, ha már harcolni kell egy ilyen összeülésért, de nem feltétlenül gondolom. Te mennyire akarod tisztába tenni a dolgokat? Mennyi érzelem van még benned? Alapvető gond, hogy a nők szeretnek nagyon kifele mutogatni. Ha bennük lankadt az érzés, akkor a férfinak találnak valamilyen tulajdonságát amit lehet ekézni. Ha bennük keletkezik valami új vagy csak eltérő a megszokott állapottól, azért is a férfi a ludas. Kicsit érdekes ez, nem? Már maga az felvezetés milyensége is beszédes. Egy házasság megfárdathat, természetesen, meg is szokott, de ez nekem akkor is rém egyoldalúnak tűnik. Nincs együttfutása a gondolatoknak, az aktuális problémáknak, s ennek, hogy nincs, te is pont ugyanannyira részese vagy, mint a férjed. Akármivel jössz, akármilyennek állítod be őt. Párkapcsolatban éltek, neked is van szád. Egy ilyen helyzet, nem 2 perc alatt alakul ki, hogy rosszul eteti a gyereket.

Másrészről meg ez egy öngerjesztő folyamat. Van a rendszerben valahol egy csodás önszabályozó ösztön, mely a felek között a legvérzivatarosabb időkben is működik: te minél inkább kénytelen vagy sárkány módban működni (erélyes rászólások) az apa tudat alatt is annál jobban igyekszik kompenzálni ezeket; mondván anyád úgy is elnyom, hadd legyen neked kicsit jó.