Elhűlve olvasgatom, hogy vannak olyan anyukák akiket zavar ha a 2-3-4-8 akárhány hónapos babájuk merészel éjszaka felébreszteni. Én vagyok csak kukacos vagy van ilyen más is?

Ne legyünk már álszentek!

Az én fiam 7 hónapos lesz,most jön a foga,éjjel 2x biztosan felkel.

Megyek hozzá én is,vigasztalom,szeretgetem,de engem igenis fáraszt,ahogy a babát is!

Nyilván ő is szeretne aludni,de valamiért nem tud!

És nem,nem kapkodtam el semmit,tudom,hogy ezzel jár,de ki szeret éjszaka felkelni arra,hogy sír a babája???

Szia.

Már kérdésed kiírása óta azon gondolkodom, hogy mit is válaszoljak Neked. Próbáltam szalonképessé tenni azt ami hirtelen felindulásomban eszembe jutott.

Talán sikerült. :(

Így a válaszom a következő. Nekem 10 hónapos a lányom. Pici kora óta rossz alvó. Nem csak a fogzásnak, éhségnek vagy anya hiánynak köszönhetően , hanem a genetikának is, hisz én is születésem óta rossz alvó vagyok immáron 34 éve. Nálunk amíg szopizott viszonylag könnyebb volt, hisz cicin aludt el evés közben nappal és éjszaka is. Bár akkor sem vitte túlzásba az alvást.

Mióta nem szopizik, (magát választotta el) kb. 2 hónapja még rosszabb a helyzet. Jobb éjszakákon 5-7-szer, rosszabb éjszakákon akár 10-12-szer is ébred a babám. Valamikor elég, hogy iszik és átölel, de van, hogy 1.5 óra is eltelik amíg visszaalszik. Mivel én is rossz alvó vagyok, így számomra ez igenis fárasztó hiszen mire elaludnék kezdődik elölről az egész. Én sem vagyok ettől kiborulva, de igenis fáradttá tesz és nem azért, mert elkapkodtam a gyerekvállalást. Képzeld évek óta megvolt az anyai ösztön hívása csak a baba nem jött. A suttogóról csak annyit, hogy számomra nem alternatíva. Örülj neki, hogy te nem vagy fáradt, de ne tégy gúnyos megjegyzéseket olyanokra akiknek nem ismered az életét. Szerencsére nem vagyunk egyformák. Pár válasszal előrébb valaki belinkelt egy kérdést. Annál a kérdésnél is válaszoltam és kifejtettem a véleményem az olyan emberekről akik olyan dolgokban ítélkeznek amiről fogalmuk sincs. :(

Én nagyon szerencsésnek érzem magam, mert a kisfiam pici korától végigalussza az éjszakákat.

De ettől függetlenül teljesen megértem, és sajnálom akiknek ez nem adatott meg, mert annál rosszabb nincs , ha egy anya fáradt, mert akkor ingerült,és nem tud megfelelően fogalkozni a babájával, és a családjával sem.

És biztosan múlik ez a genetikán is, másrészt meg szoktatás kérdése is.

A "jó anyaság"-ot nem abban mérik hogy melyik anya, mekkora áldozatot képes hozni a gyerekéért.

Szerintem természetes ha valaki felkel éjjel a gyerekhez, de ne mondja nekem senki, hogy önként és dalolva teszi ezt hosszú hónapokon át...

Köszönöm az előttem szóló 3 anyukának! Tegnap óta gondolkodom, hogy én is beírom ide a véleményemet, mert van, ami az előző kommentekben felháborított!

Végigolvastam a válaszokat és a kommenteket, szeretnék rájuk reagálni.

Én nem olvastam a suttogót, fogalmam sincs miről szól. Én nem vagyok Barbie típus, nem rohanok se szoliba, se kondizni, pár kiló súlyfelesleg is van rajtam, ami majd egyszer lemegy. (mégis, ha van ilyen anyuka, aki kondizik…stb, nekünk nincs jogunk elítélni! Amúgy lehet, hogy a kondi alatt piheni ki magát!)

Nagyon fontos a kisfiam, rengeteget foglalkozom vele, még akkor is, amikor fáradt vagyok!!! Van türelmem hozzá és nem vagyok ideges! De azért őszintén, tegyük a szívünkre a kezünket, néha jólesik lepihenni!

És bizony vannak olyan kisbabák, akik hasfájósak és sokat sírnak, és lehetséges, hogy az ő szüleik előbb elfáradnak, és nemcsak fizikálisan! Lehetséges, hogy kiborulnak és lehet pont azért, mert tudják, hogy a babájuknak segíteniük kellene, csak nem tudják hogy (mert például első baba és nem rutinosak)! Lehetséges, hogy jó pár anyukának nincs egyáltalán segítsége, és egész nap egyedül teszi a dolgát (nemcsak akkor, amikor a férj nincs otthon), hanem mindennap a nap 24 órájában!!! Lehetséges, hogy jó pár sírós-üvöltős nap után megfordul egy anya fejében, hogy talán elkapkodta a dolgot (de nem azért mert nem szereti a babáját, vagy mert rossz anya!) - DE ÉN BIZTOS VAGYOK ABBAN, ha újra kipihent lesz, már másképp látja a világot és ha eszébe jut az elkapkodás-dolog, amire korábban gondolt, elszégyelli magát! Tehát nem biztos, hogy mindenkit el kéne ítélni, mert nem ismerjük mindenki hátterét!

Én nem tartozom a fent leírt anyukákhoz, van segítségem, imádom a kisfiam, éjszaka is felkelek/felkelnék hozzá, Ő nem teher, nem hasfájós - soha nem is volt az... tehát én nem érzem a bőrömön azokat a dolgokat, amiket leírtam, ezért van az a sok "lehetséges" kezdetű mondat!

Van még vmi! Nem tömöm vagy tömtem a kisfiamat tápszerrel, mindent megtettem, hogy legyen tejem, de sajnos csak 5 hónapos koráig tudott szopizni! És sajnos akkor már kellett tápszer kiegészítést is adnom a tejcihez! És szerintem rajtam kívül nagyon sok anyuka küzdött még, hogy legyen teje! Nem azért adtam én sem a pindurkámnak tápot, hogy ne kelljen szoptatnom!

Az én kisfiam 3.5 hónapos kora óta átalussza az éjszakát. DE NEM AZÉRT, mert bármit is tettem érte, semmilyen kínzást nem vezettem be és SOHA az életben nem kényszeríttettem rá! Nem tudom, hogy állt be erre, ezt a kisfiam saját maga alakította így! És NEM tömöm tele esténként táppal, hogy éjjel aludjon, hogy ne kelljen hozzá felkelnem!

"hős" anyuka sem vagyok és nem is akarok az lenni!!!! a kisfiam 6 hónapos kora óta kapja az 1 mandarin levét keksszel és még pár gyümölccsel összekeverve, DE NEM AZÉRT, HOGY MAJD ÉN CSAKAZÉRTIS MEGMUTATOM, MERT ÉN VAGYOK A "HŐS", hanem azért, mert a doktornénink mondta, hogy ennyit és nem többet lehet!!! És Ő nem a szakkönyvet vagy "a legújabb kutatások szerint"-i szöveget fújja, hanem Ő hosszú évek óta gyermekorvos és elismert gyermekorvos!

És most gondolom, hogy az elsőként kommentezők le fognak pontozni, mert úgy látom, ennél a kérdésnél így megy, akinek más a véleménye, vagy ellenkezni mer, azt lenyomják!

És most be kell fejeznem, mert felsírt a babóm és NEM ESIK NEHEZEMRE ODAMENNI HOZZÁ!

Komment előtti utolsó válaszoló vagyok.

Én csak arra próbáltam rávilágítani, hogy a "hullafáradt anyukák"-ról lehetne egy picit finomabban fogalmazni, mert nem ismerjük a hátterüket.

Kedves Kérdező, ahogy írod, még számíthatsz anyukádra! Ez nagyon jó, szerencsés vagy! De nem mindenkihez volt ilyen kegyes a sors, nagyon sok anyuka csak magára számíthat, egyedül van mindennap a nap 24 órájában... és mint írtam, akár néha ki is borulhat.

Lehet, hogy ezek a "hullafáradt, panaszkodó anyukák" erőt merítenek abból, hogy ide írnak, mert látják azt, hogy nincsenek egyedül, lehet, hogy csak így és itt tudják kibeszélni magukból a gondokat...stb. tapasztalatot cserélnek, látják, hogy másnál mi van, tanácsokat adnak egymásnak...stb És szerintem ez nem abban az értelemben vett PANASZKODÁS!

Akinek nincs tapasztalata, az nem tudja milyen a gyermeknevelés addig, amíg meg nem születik a baba. Ahogy azt sem tudja előre, mennyire meg fog változni az élete, és egy gyerkőc mennyi lemondással jár(hat). Elméletben sok mindent tud, de az más, mint a gyakorlat. Például,aki soha életében még nem kelt 3 óránként, annak lehet, hogy az első hetek pokoliak....sőt, az éjszakázás akár kitarthat a gyerkőc pár éves koráig is... Egy baba érkezése "felforgatja" addigi életünket, sokan kicsúsznak az időből, képtelenek saját magukat utolérni. Folytathatnám még...

És mert "panaszkodni mer" az nem azt jelenti, hogy nem érett egy gyermekhez, vagy rossz anya és elítélendő. Pár hét vagy hónap és belejön, megtanulja mit és hogyan kell csinálni, hozzászokik, és lehet, hogy ő lesz a leggondosabb, féltő anya!