Kis korkülönbséggel szült Anyukák! Miért (véletlenül vagy tervezetten) alakult így? Mennyire nehéz két picivel? Megbántátok vagy sem?

Szomszédban 11 hónap van a két kicsi között. Szenvednek is rendesen, (2. baba becsúszott, el is akarták vetetni, de nem lehetett).

Másik ismerősnél 13 hónap van, tervezett babák. "Nagy" nyüstöli a kicsit, de imádják egymást. Azt mondják annyira nem nehéz velük.

14 honap van a ket fiam kozott. Tervezett baba mindketto.

Sokan azt hittek, hogy megorultunk, vagy csak kamu, hogy tervezett gyerek a masodik.

De nekunk annyira bejott a gyermekvallalas, hogy alig vartuk, hogy legyen meg egy gyermek, mi kihivaskent fogtuk fel, raadasul a ferjem es a novere kozott, valamint kozottem es a testvereim kozott nagy korkulonbseg van. Ezert akartunk inkabb kisebbet.

Megoldhato minden, teher alatt no a palma. Voltak nehez idoszakok, most egy eves mult a kicsi, mar osszehangolodtak, igy mar szuper.

Ami nehez: valahova egyedul haladni a ket gyerekkel. Volt testverbabakocsink, de nem nagyon boldogultam vele, mert hatalmas mindket gyerek, nehez volt kozlekedni.

Ami nehez volt: a nagyobbik jo alvo volt, a kisebbik meg most sem alszik jol. Nagyon-nagyon sokaig ejszakankent 2-3 orat aludtam osszesen, azt is 30 reszletben. Viszont nem volt piheno napkozben sem, hiszen mindket babat el kellett latnom, az en pihenesem, alvasom volt az utolso, amivel foglalkozni lehetett.

Fizikalisan nem konnyu.

De nem megoldhatatlan, sot: a ferjem fel eve kulfoldon dolgozik, egyedul nevelem a ket gyereket, a nagyszulok segitenek. Es igy is siman tuleljuk, inkabb lelkileg rossz, hogy kulon vagyunk, de igy is el lehet latni ket ekkora gyereket.

Pontosan 18 hónap és 3nap van a lányaim között, a második becsúszott.

Az eleje nagyon nehéz, a tömegközlekedés, alváshiány, kettő pelenkázása, foglalkozás... Nehéz ép ésszel és segítség nélkül kibírni.

Amikor a nagy féltékenységből rugdosta a picit, akkor volt hogy elbőgtem magam, hogy minek szültem kettőt. Aztán amióta a kicsi is partner a játékban, azóta szuper jól elvannak!

Hiába van emeletes ágy, egymás mellé bújva alszanak, este fogják egymás kezét. Ha az egyik beteg és megy a nagymamához lábadozni, a másik 2-3 nap után szenved, nyűglődik. Nem mondom hogy nem kapnak össze néha vagy nincs vita, de most már örülök hogy így alakult.

Sok ismerősnél azt látom, ha várnak a másodikkal, akkor vagy nagyon sokára vagy egyáltalán nem is születik meg, mert mindig van valami indok ha tervezik: most nem jó, mert anyuka visszamegy dolgozni.. most nem jó, mert a gyerkőc megy oviba/iskolába.. most nem jó, mert így meg úgy. Ha véletlenül nem csúszik be a ketteske, lehet hogy csak egy gyerekem lenne nekem is.