Kinek változott meg lényegesen a párkapcsolata a baba születése után? Neg irányban.

Nem készült fel eléggé a babára, és mondjuk nem is lehet, mert mégis csak egy ismeretlen helyzet ez. Viszont nem lenne szabad akkor sem így viselkednie. Főleg, hogy terveztétek, vártátok.

Egy kisbabával nem épp sétagalopp az élet, és igenis vannak fennakadások, ezeket pedig kettőtöknek kell rendbe tenni.

Beszélj vele, mond el te mit gondolsz, hogyan lenne jobb.

Alkalmazkodni kell a kisbabához, és lehet, hogy neki ez lassabban megy.

Ha pedig nincs időd elmosogatni, akkor kérd meg, hogy tegye meg ő. Párom, ha látja rajtam, hogy kicsit kivagyok, és sok dolog összejön, akkor kérés nélkül is segít. Mondjuk ő alapvetően segítőkész.

Első vagyok. Nagyon sajnállak.

Remélem rendeződni fog majd a dolog.

Szia!

Nálunk is ez volt az elején, már a váláson gondolkodtam, mert egy csomót veszekedtünk, nem segített semmiben és azt éreztette, hogy egy kövér trampli lett belőlem a szülés után (nem vagyok kövér egyáltalán és arra mindig kínosan ügyelek, hogy ne legyek ápolatlan, pedig az első hetekben nagyon megerőltető volt számomra ez is!).

Szóval mi meg tudtuk beszélni a problémákat, már megosztjuk a házimunkát, a fürdetést, ha itthon van akkor át is pelenkázza a picit és játszik vele stb.; de magunkra is szánunk időt, újra rendbe jött a szexuális életünk is.

5 hónapos a picink, és mi is terveztük őt, sőt hosszú sikertelenség után váratlanul spontán jött össze, biztos ezt volt olyan nehéz feldolgoznunk!

Az első időszak pedig mindenkinek nehéz, össze kell szokni...

Próbáljatok meg beszélni a problémákról és legyetek néha kettesben is (már rá lehet majd néha 1-2 órára bízni egy olyan személyre a picurt, akit sokat lát, jól ismer, semmi baja nem lesz, nektek meg rendbe jöhet a kapcsolatotok!

Meg az is fontos, hogy néha az apuka is legyen kettesben a babával, jobban kialakul a kötődés közöttük is (persze csak akkor, ha már képes pelenkázni, büfiztetni, nem esik kétségbe, ha fel kell venni, ez minden férfinél szerintem az elején problémás)-addig te elmehetsz barátnőzni, vásárolni, szintén 1-2-3 órára. Sokat számít, ha az ember már nincs bezárva a négy fal közé.

Szóval próbáljátok meg, megéri. Én drukkolok, hogy sikerüljön...

Nálunk is tervezett baba volt, nagyon akartuk, nehezen jött össze. Aztán nyár elején megszületett és a férjem elkezdett menekülni. Nem bírt otthon maradni, eljárt a strandra, pizzázni, motorozni, horgászni, focizni. Éjszaka csak nagyon ritkán maradt ki, de a nyári estéket nem töltötte velünk.

Mikor itthon volt, ritkán segített. Engem nagyon bántott ez, mert szoptatási nehézségekkel is küzdöttem, sok baj összegyűlt.

Aztán mintha elvágták volna, az ősszel mi lettünk a mintacsalád. Együtt mentünk mindenhova, a család volt a szent számára is.

A következő nyáron már elmúlt egy éves a gyerek, mindenhova vittük. Azóta sem volt semmi hasonló probléma.

Azt gondolom, hogy ezzel a viselkedésével ő hárította a felelősséget, az apaságot. Annyira új volt neki a helyzet a régi életünkhöz képest, hogy egyszerűen nem tudott átállni.

Mivel veszekedések nem voltak köztünk, így én is türelemmel ki tudtam várni, hogy mikor "tér vissza" hozzánk. :)