Ikres anyukák! Hogy csináljátok? Hogy bírtátok mikor nagyon picik voltak?

Szia!

Az én csajszijaim már 10 hónaposak, nem mondom hogy nehéz, de azt sem hogy könnyű.

Segítségem nekem is csak este van vagy éppen mikor apa hamarabb végez a munkával akkor délután is. De fürdetésnél mindig otthon van.

Az öltözködés nálunk is kb 20 perc. Az etetés 1 óra átlagosan.

Mostanában elég nyűgösek mert betegek, így még nehezebb.

Etetni egymás után etetem őket, van hogy sír az egyik mikor a másikat etetem, de ki kell várnia a sorát. Ha mennünk kell pl kórházba utógondozásra vagy tanácsadásra akkor mindig van segítségem. Ha postára vagy ide-oda kell elszaladnom akkor általában anyósomra rá tudom bízni őket.

Szóval nekem úgy ahogy van segítségem. De így sem egyszerű.

A családomban már több ikres is van, így esélyes voltam én is rá, de nem gondoltam volna egy percig sem, sőt meg sem fordult a fejemben h ikreim lesznek.(20 évesen).

De itt be is fejeződött számomra a babaprojekt.

Az én fiaim 8 hósak, és melléjük itt van a 2,5 éves lányom is.

Az eleje elég nehéz volt. Egy hónappal születtek előbb simán 2 óra alatt, 3 perc különbséggel, pedig a második baba faros volt. Talán azért volt egyszerűbb, mert ő volt a kisebb. A nagyobb 2,5 kg a kisebb 2 kg volt.

3 hétig csak szopiztak, hát kikészültem rendesen, és ugye a harmadik is csak 21 hós volt, igazából az volt a nehéz hogy ővele is legyek, és ne legyek fáradt, ideges vele.

Aztán 4 hós korukig a nagyobb tápit is kapott, így kellett csinálnom mert a kicsi hányt a tápitól, a tejem meg nem volt elég. Meg kicsit elegem is lett a szoptatásból. Így tudtam őket egyszerre etetni.

Elkezdtem hozzátáplálni, onnan könnyebb lett, imádnak kanalazni. Most már nem fogadják el egy hónapja a tápit, csak szopiznak meg naponta 3x esznek rendes kaját.

Séta elég gáz, de az is csak a nagylány miatt. Most már elég sokat tud sétálni ő is, de az elején sokszor úgy mentem, hogy toltam az ikerkocsit, őt meg cipeltem az ölemben. Még szerencse hogy csak 10 kg volt.

A fiúk már 7 és 8 kg-ok, de többször vannak mindketten az ölemben, vagy az egyik fiú és a kisasszony, mert ő is elég anyás. Segítségem a húgom volt, de igazából akkor volt igazán szükségem rá, mikor betegek voltak. Akkor nagyon nehéz volt, mert mind engem akart.

Egyébként egész szépen elvannak, próbálkozom hogy mi tetszik nekik éppen jobban, melyik játék, ágy, etetőszék, stb., hogy szépen eljátszanak.

Apa segít csak, ő du jön haza, addig négyen vagyunk a gyerekekkel.

Főzni is meg tudok általában, mosogatás sokszor elmarad éjszakára, de már be van ígérve a mosogatógép! :-)

Éjjel még elég gáz, kelnek minimum fejenként 2x a fiúk, nagyon cicipárti főleg a kisebbik, úgyhogy van hogy ott alszik mellettem.

Hulla vagyok néha, de NAGYON BÜSZKE VAGYOK RÁJUK!

És igen, nem bánom hogy egy szüléssel megvolt a kettő, vagyis két szüléssel meglett a tervezett gyerekszám. :-)