Megtartanátok-e egy gyereket az alábbi esetben?

Szia!

Gratulálok!!! Nagyon bátor, erős NŐ, ANYA vagy!!!!! Egy ilyen fantasztikus embernek, csakis fantasztikus Kisbabája születhet!!!

Minden jót kívánok Nektek, egy négy gyermekes anyuka. :-)

Hű-ha, először is jó egészséget nektek és sok örömöt:)

Éppen tegnap volt nálunk a kisfiam egyik ovis kis barátnője, elmesélte az anyukája, hogy terhesen egyedül maradt, a kislány az apukáját sosem látta.Most 4 éves és kérdezte már, hogy neki hol van az apukája.

Nagyon-nagyon sajnálom őt, mert az anyja két műszakban is dolgozik, hogy egyedül tudjon boldogulni, az apukája pedig nem kíváncsi rá, szegény nem is tudja, hogy mi mindenből kimarad:(

A férjem rajong a gyermekeinkért, minden szabad percét velük, velünk tölti, rengeteg szeretetet ad a fiainak és neveli őket a legjobb tudása szerint.

Nekem volt egy abortuszom, én szerettem volna azt a babát megtartani, csak az apuka hallani sem akart róla.És örülök, hogy édesanyámra hallgattam, ma már látom, hogy milyen sokat veszít az a gyerek aki apa nélkül nő fel.

Tudod, hiába találsz majd vkit magadnak, az a férfi soha sem fogja úgy szeretni ezt a gyereket, mint majd a vér szerintit.

Tudom hogy már mindegy, de szerintem nem döntöttél jól, én a mai eszemmel biztos nem vállalnék gyereket apa nélkül, óriási hátránnyal fog indulni az életben.

Kedves 13.47-es válaszoló!

Megértem az álláspontodat, de egy ilyen helyzetben lévő várandós anyukának ebben az esetben finoman szólva is érzéketlen dolognak tartom azt írni, hogy rosszul döntött!!! Van róla fogalmad mennyire meg lehet bántani ezzel valakit? Még akkor is, ha a véleményedet udvariasan, és intelligensen is fogalmaztad meg. Mindenkinek fordulhat bárhogy az élete!!! Mi a garancia arra, hogy egy tökéletes családba született babának nem fordul fel az élete egy pillanat alatt, ha valamelyik szülővel bármi is történik? Nyilván szerencsésebb, ha van apukája. Majd lesz Neki is, és igenis szeretheti majd akár sajátjaként is. Semmi sem kizárt...

Kedves Kérdező! Én sem döntöttem volna másképpen. Gratulálok a babához!

A mai lehurrogónak pedig ezt üzenem:

Bátyám 10 éves párkapcsolat után döntött úgy a feleségével, hogy gyermeket vállalnak. Megszületett az unokaöcsém, az egész család mellettük állt, mind a mi részünkről, mind az Anyuka részéről. Lett lakásuk, autójuk, közel éltek a nagyszülőkhöz, stb... Mire egy éves lett az unokaöcsém a kedves bátyám szépen be barátnőzött. Természetesen kiderült a dolog. A felesége még először könyörgött a testvéremnek, hogy hagyja abba, ne csinálja ezt a családjával, de ő hajthatatlan volt. Szépen elhúzott a csajához. Egy pár hónapig várt a felesége, majd ő is vigasztalódni akart. Véletlenül találkozott egy régi ismerősével, aki akkoriban maradt egyedül. Pillanatok alatt összejöttek, a férfihoz költözött a gyerekkel. Én ritkán szoktam olyan kiegyensúlyozott családot látni, mint amilyen az. Azóta született közös gyerekük is, de a férfi mind két gyerekkel ugyan úgy bánik. Azóta feleségül vette bátyám voltfeleségét, és mind a mai napig a tenyerén hordozza. Mi eleinte nagyon megbotránkoztunk azon, hogy ilyen hamar új párra lelt a sógornőm, de tényleg jól döntött, és csak gratulálni tudok neki. A bátyám pedig egy igazi barom, mert a mai napig le sem szarja az egyetlen gyermekét, a nő persze miután mindenéből kiforgatta, lapátra tette.

Hűű.. nem lennék a helyedben! Én azt gondolom, hogy ne vetesd el, szüld meg, és adj Neki esélyt az életre, úgy, hogy örökbe adod, bár miután 9 hónapig állandóan Veled van, érzed minden rezzenését, és aztán egy hosszas vajúdás után életet adsz a kisbabádnak, és először meglátod, amikor először Rád néz, nem tudom lesz e elég erőd kiadni a kezedből, hogy akkor vihetik.. :( Egyébként egyedülálló anyaként jogosult vagy támogatásokra, segélyekre is. Nem mondom, hogy ez sok, de a semminél több + a gyed, gyes mellett meg már megint lehet dolgozni! Valahogy mindig van!

Nagyon nagyon nehéz döntés, de Én az abortuszt nem javaslom!

Sok erőt Neked!

:)

Örülök, hogy veled van az ég és jó döntést hoztál. Vigyázz magatokra. :)

Igen, bocsánatot kérek a kérdezőtől, sajnos elég nyers a modorom és szókimondó is vagyok, ezzel sokakat megbántva.

Még egyszer:nem szándékoztam bántani a Kedves Kérdezőt, csak valamiért borzasztóan tudom sajnálni azokat a gyerekeket akire a szülei nem kíváncsiak.

Néha elnézem a fiaimat, hogy milyen erősen szeretik az apjukat és milyen nagyon várják mindig haza a munkából(ez nálunk a nap fénypontja) és elképzelni sem tudom, hogy mindez ne járjon a gyerekeimnek, ez a sok apai gyengédség, néha pedig a szigor, az a sok- sok figyelem és aggódás amit az apukájuk ad nekik nap mint nap.

Lehet, hogy egy idillikus család is bármikor szétszakadhat, mint ahogy az én apukám is viszonylag fiatalon elhunyt, DE a mai napig tudom, hogy rajongott értem, a családja volt a mindene és sok gyönyörű emlékem van vele amit életem végéig megőrzök és mesélek sokat a fiaimnak is az ő nagypapájukról, akit sajnos nem ismerhettek meg, de akit én imádtam és ő viszont szeretett.

Én emiatt sajnálom ezt a születendő gyermeket.