Akiknél kicsi a korkülönbség kb.18-24 hónap, azok a szülők hogy boldogulnak?

22 hónap a különbség, és teljesen jól boldogulunk, szerintem vállaljatok kistesót, mert lehet csak 5 évesen alussza át a kisfiad az éjszakát, kár erre várni.

Ha szeretnétek a babát, akkor hajrá.

Szerintem minden hozzáállás és szervezés kérdése. Nálunk pont két év a korkülönbség, a kicsi most 10 hónapos, mindketten kelnek éjjel néhányszor, de hozzá lehet szokni. Az ember sajnálhatja magát, hogy már évek óta nem aludt át egyetlen éjszakát sem, vagy boldog lehet, mert két gyönyörú gyereke van. Én ez utóbbit teszem.

A gyereknevelés nem tudom, mitől olyan borzasztóan nehéz sokaknak, nem mondom, néha kell zsonglőrködni, de ettől izgalmas az élet.

A gyerekeket, házimunkát, szabadidőt simán egyensúlyba lehet hozni, szervezés kérdése. Nekem belefér a házimunka, a sütés-főzés, sokat foglalkozom a gyerekekkel, rendszeresen kirándulunk is családilag, sportolgatok, tudok időt fordítani a számomra fontos dolgokra, pedig nem nagyon van segítségem, a párom rengeteget utazik, gyakran napokig nincs itthon a munkája miatt, de igyekeztem kialakítani egy napi ritmust, ami a gyerekeknek és nekem is megfelel, így sokkal könnyebb.

A kicsi csak 10 hós, de már úgy érzem, lassan itt az ideje a harmadik babónak. :-)

14 honap a korkulonbseg a gyermekeim kozott. Az eleje nem volt kulonosebben nehez, mert a nagyobbik fiam akkor meg baba volt, igaz, hogy sok dologban emiatt nem mukodott egyutt, de jobban lehetett iranyitani. A hisztikorszak alig kezdodott el, amikor jott a kistestver es vissza is fogta ot, nem bontakozott ki. Izgo-mozgo volt, minden pillanatban nezni kellett, a hazunk ugy nezett ki, mint egy eroditmeny, mert mindenhova felmaszott. Viszont jo alvo volt, par hetes koratol ataludta az ejszakat, napkozben 10 honapos koratol csak egyszer aludt, viszont azt fixen deltol es kb 3 orat.

Az eleje azert volt konnyu, mert a kicsit is jol aludt eleinte, 3-4 alkalommal ebredt egy ejszaka, de akkor csak evett es aludt is tovabb. Napkozben is aludt kb 3 orankent 2-3 orat.

A bili nalunk akkor borult, amikor a kicsi elkezdett fogzani, mert nagyon nehezen jott a foga, onnantol kezdve napkozben csak ugy aludt volna, ha olben ringatom, ejszaka meg ugy sem nagyon, folyamatosan forgolodott, sirdogalt. A nagyobbikat is rendszeresen megebresztette, igy kulon szobaba koltoztunk, ami azert nem volt jo, mert igy a nagy maradt egyedul, de egyedul o sem szeretett aludni. Sajnos kozben a ferjem kulfoldon kezdett dolgozni, 2-3 havonta tud csak jonni hozzank, igy egyertelmuen nem tudott segiteni.

Szoval az ejszakam mindenrol szolt, csak az alvasrol nem, 2-3 orakat aludtam egy nap. Szegyen, nem szegyen, de en emiatt odakoltoztem inkabb a nagyszulokhoz, mert aposom eppen nem dolgozott, otthon volt egesz nap. Maradt igy is az ejszakazas, de a nappalok konnyebbek voltak, mert nagyon kimerult voltam a keves alvastol. Amugy is koltoztem volna, mert nem volt ertelme fenntartani magam es 2 apro gyerek miatt egy 120 nm-es kertes hazat, a ferjem nelkul nem tudtuk kihasznalni.

A helyzet akkor javult, amikor kijott az elso 6 metszofog, utana meg volt ejszakazas, vagyis inkabb hajnalozas, mert 3-4 korul felebredt a kisebbik es mar nem is aludt vissza. De utana nagyon szep idoszak kezdodott (kb a kicsi 1 eves koratol), mert az ejszakakat is ataludta mar es napkozben is at tudtam szoktatni egy alvasra. Deltol haromig egyszerre alszik a ket gyerek, majd este 8-9 tol reggel 8ig szinten egyszerre. Es en is csinalhatom a dolgomat. :-)

Nagyon jo testverek, egy percig sem bantam meg, hogy igy vallaltuk oket. OK, kemeny volt az a par honap, de ha jobban belegondolok vannak rosszabbul alvo gyerekek, van olyan anyuka, aki 2-3 eves mellett sem alszik ejszaka. Pedig akkor mar lehet, hogy napkozben is dolgoznia kell, tehat az meg rosszabb.

En egyedul annyit bantam meg, hogy meghoztuk a ferjem kulfoldi munkajanak a donteset. En is belementem, mert jo otletnek tunt. Akkor csak 3-4 honaprol volt szo, tudtam, hogy annyit siman kibirok a ket gyerekkel, de sajnos az a 3-4 honap semmire sem volt eleg, sot, meg rosszabbul allunk anyagilag. Igy ott ragadt. Mar 9 honapja. A kisebbik gyerek meg apro volt, amikor kiment a fejrem, epp akkor kezdett forogni konkretan, most meg mar jon, megy, intezkedik, szavakat mond, szoval kisgyerek lett belole az apjuk nelkul. Ez a resze a legnehezebb, nem a 2 gyerek ellatasa/nevelese kis korkulonbseggel.

Szoval ha ti ketten jutnatok egy masfel-ket ev kulonbsegnyi testverparra, akkor vagjatok bele, mert siman meg lehet csinalni.

Az első a második gyerekünk között 18 hónap, a második és a harmadik-ők ikrek- között 24 hónap.

Sokkal kevésbé rettentő,mint ahogy előre rémisztgetnek vele.Pedig az én gyerekeim 2 éves korukban kezdték átaludni az éjszakát...az első kb 2 év húzós,utána viszont sokkal jobb.Nálunk már a legkisebbek is elmúltak 5 évesek,és annyira jó látni,ahogy együtt játszanak-most éppen a kisszobában játszanak mind a négyen-.

Nekem az lett volna borzasztó,ha ha akkor jött volna az újabb baba,amikor már éppen fellélegeznék,mert az első kinőtt a csecsemő/babakorból.

Minden a szervezésen múlik.

Nekem három gyerekem van. Az első és a második közt 20 hónap, a második és harmadik között pedig 19 hónap van.

Szinte mindent megtudod oldani. Sokat játszom velük, járunk kirándulni, házimunkát végzek és néha még egy jó filmet is sikerül megnézem. Ezzel nem azt akarom bizonygatni, hogy én milyen hiper-szuper anyuka vagyok, csak azt, hogy mindent meg lehet oldani. Néha az agyamra mennek, néha olyan fáradt vagyok, hogy otthagynám őket, és lefeküdnék aludni. De aztán eszembe jut, milyen csodás kis teremtmények, és rögtön jobb kedvem van.

Gyakran nehéz, de valahogy mindig sikerül mindent összehozni.

A legkisebb most 8 hónapos.

Úgyhogy én a helyedben bevállalnám a tesót! :)

Nálunk 18 hónap a korkülönbség a fiam és a lányom közt.Eleinte nehéz volt,mert a kisfiam 1,5 éves volt,mikor megszületett a kishúga és akkor ő is még értetlen volt,sok figyelmet igényelt,a hugicáját folyton felébresztette,meg ilyenek.1 szobában voltunk mindannyian és igy nehézkes volt.A férjem akkoriban hagyott el,igy közel sem volt egyszerű a két pici gyermekemmel és a mai napig se tudom hogyan,de végigcsináltam azt az időszakot.A szopizás csak rövid ideig ment sajna,igy tápszeres volt a lányom-de a fiam is annak idején-az éjszakákat viszonylag hamar átaludta,viszont később sokat éjszakáztunk a fogacskák miatt és a mai napig is van olyan,hogy felkel éjszaka,amikor jön a foga,pedig már 2 éves elmúlt.Meg persze ha beteg,akkor többször fent van éjjel.De ez a nagyobbra is vonatkozik.

Én örülök annak,hogy igy alakult és ilyen kevés a különbség a gyerkőceim közt,mert ahogy nőnek,egyre könnyebb lesz velük,mondjuk sokszor az őrületbe kergetnek,amikor veszekednek...Imádom őket és picit sajnálom,hogy végetér lassan az életemnek ez az "itthonlévős-anyuka" korszaka,mert megyek vissza dolgozni napokon belül.A fiam már tavaly óta ovis,kislányomat is felvették a bölcsibe,augusztusban kezdi.Nem csinálnám másképp,ha most kezdhetném,jó hogy nem vártunk éveket a kistesóval.Sztem ti is nyugodtan vágjatok bele a kisteós projektbe,kedves kérdező!:)