Normális dolog, ha valaki egyáltalán nem akar szülni és gyermeket vállalni?

még nagyon fiatal vagy! én 23 éves egyetemistaként nem tudtam volna elképzelni, hogy valaha anya leszek. s ez 30 éves koromra bekövetkezett, hála Istennek! hidd el nincs csodálatosabb dolog egy saját gyereknél!

épp a múltkor fogalmazódott meg bennem, hogy ennél többet, hoyg anya lehetek, nem kaphatok már az élettől.

Addig semmi képp ne vállalj babát, míg nem érzed magad késznek, mert nem lenne jó se neked se a picinek, de ahogy előttem is írták, jöhet egy pasi, akinek szívesen szülsz gyereket.

A barátnőm hallani sem akart gyerekről, mert boldog volt a pasijával, élték az életüket, jöttek mentek a világba. Aztán jött valaki, aki mindent megváltozatatott és Most boldog anyuka egy kétéves kisfiúval és egy 12 hetes pocaklakóval. Pedig ő is "dilis" volt egy kicsit.

Sok-sok fiatal év áll még előtted ami sokmindent hozhat magával, akár még egy babát is. Addig is éld az életed és legyél vidám, nincs miér a lakásban kuksolni hetekig. Meg kell látni a világba a szépet, legyen az egy jó munka, egy jó pasi, vagy egy szép tavaszi napsütésben eltöltött séta, neadj isten egy kisbaba.

Sok sikert kívánok Neked, bárhogy is alakujanak a dolgok.

Én nagyon sokáig nem akartam gyereket. Ebben az évben határoztuk el a párommal, hogy jó, akkor nekikezdünk. :) És még most is iszonyú bizonytalan vagyok, de úgy vágtunk bele, hogy ha nem lesz, hát akkor nem. De mostmár várjuk, hogy összejöjjön. :)

31 éves vagyok.

23 évesen én is egy 6 éves kapcsolatban éltem, ami majdnem 11 évig tartott összesen, és ha a gyerektéma szóba jött, engem rázott a hideg. Főleg mikor az ismerősök, az anyósjelölt kérdezgette, hogy na mikor? fúúú....de utáltam ezt.

Még az sem hatott meg, hogy a nővéremnek született. Persze imádtam (imádom) a picit (már 3 éves és szétröhögöm magam a dumáján), de én egyáltalán nem éreztem magamon az anyai ösztönöket.

Bár még most sem érzem magam annyinak, mint amennyi vagyok (kinézetre sem nézek ki annyinak), valszeg én a későn érő típusba tartozom.

:)

A napokig való ágybanlevés. Szerintem sima lustaság, és problémák elől menekülés. Ha jól éreznéd magad a bőrödben, nem lennének ilyen "húzásaid".

Én a mostani párom mellett vettem észre, hogy régen én is inkább szomorkásabb, melankólikusabb típus voltam.

Szia!

Én attól függetlenül, hogy mindig is akartam babát, meg tudlak érteni. Mert hiába hogy mindig is arra készültem, hogy anya legyek, mégsem vagyok az a bizonyos anya-típus. Én a saját igényeimet is szem előtt tartva nevelem a kisfiam, és a szórakozásról sem mondtam le. 22 éves vagyok, miért is kéne teljesen kirekesztenem magam a többi fiatal életéből? Nemsokára 2 éves lesz a kisfiam, de én úgy érzem, hogy jól csinálom amit csinálok.

De pont azért, mert a nálam szigorúbban élő anyák gyakran rajtam köszörülik a nyelvüket, át tudom érezni, ha valaki nem akarja magát ennek kitenni. Ez az egyik. A másik, ha valaki tényleg úgy érzi, hogy az életébe nem fér bele a gyereknevelés, mert nem tud a nap minden percében készenlétben állni, nem tud magához közelengedi egy kisgyereket, akkor az ne szüljön. Anélkül is lehet teljes az élet. Én nem hiszem azt, hogy egy nő attól nő, hogy gyereke van. A férfi se attól férfi, hogy gyereke van. Egy nő is lehet büszke arra, hogy sikeres a munkájában, szép otthona, sok barátja van. Ezek mind mind jó dolgok. És nagyon változó, hogy kinek mire van igénye. Nekem igényem van gyerekkorom óta arra, hogy legyen kiről gondoskodnom, de nincs igényem pl. arra, hogy naponta konditerembe járjak. Ez pont szerencsés dolog, mert hát nem is tudnám megtenni ilyen pici gyerek mellett mert nem lenne kire hagyni ha én ezt naponta akarnám csinálni. Ez most csak egy példa volt, de remélem érted mire akarok kilyukadni.

Amúgy pedig szerintem a te véleményed is változhat még ebben a témában. Szerintem egy nő nem igazán, vagy csak nagyon ritka esetben jelentheti ki olyan 30-35 éves kora előtt, hogy ő egyáltalán nem akar gyereket. Inkább csak azt lehet mondani, hogy MÉG nem akar és nem tudja, hogy valaha akar-e majd. De 10 év nagyon nagy idő, rengeteg dolog változhat. Én mondjuk mindig is fiatal anya akartam lenni, én 20 évesen szültem is, nekem így volt jó, másnak máshogy jó. Nem vagyunk egyformák.

Persze, teljesen normalis dolog, de azert 23 evesen meg nem kellene egyaltalan szulesen gondolkodnod, es ezen lelkizned. Mert gondolom azert ott motoszkal benned valami, hiszen ha neked is termeszetes lenne, hogy nem szulsz, nem tetted volna fel a kerdest.

Nekem is van ket olyan baratnom akik kulfoldon elik az eletuket, tanulnak, dolgoznak es boldogok a pasijukkal egyutt, gyerek nelkul 30-on feluliek. Teljesen mashogy elnek ok, mint akinek gyereke van. En egy kisgyerekkel oszinten szolva sokszor irigylem oket, hiszen nagyon szabadok. Tenyleg azt csinalnak amit akarnak. Szerintem a szabadsag az egyik legjobb dolog a vilagon. Talan az egeszseg utan a legjobb dolog.

Ne gondolkozz ezen, teljesen felesleges. Tanulj, elj, dolgozz, utazz es elvezd az eletedet! Gyerek nelkul is lehetsz boldog, en ebben biztos vagyok:)))

Van egy olyan mondas, hogy akinek nincs gyereke, annak se orome, se banata. Szerintem ez a mondas nem igaz.