Akinek teljesen rossz a kapcsolata az anyósával, milyen gyakran van ott az unoka, ha egy városban laktok? És milyen a viszonyod a férjeddel a megromlott anyós-meny viszonyban?

7 évig rossz volt a viszonyunk, addig az első és addig egy szem unokáját egyetlen egyszer sem látta.

A férjem mindvégig maximálisan mellettünk volt, mert nem mi voltunk a hibásak a rossz viszonyban, ezt ma már anyós is tudja, azóta kompenzál... nem győzi helyretenni, az a helyzet

Amúgy azóta már, tehát kb. 8 éve egészen jó a viszonyunk, de így is havi egyszer jön megnézni az unokáit, vagy talán 2 havonta? Inkább mi megyünk. Pedig van autója, és nem is dolgozik. (fiatal, de ápolásin van otthon családtaggal)

Nálunk most kezd derengeni anyósnak, hogy együtt maradunk. A második babánkat várjuk, pár hónapja házasodtunk össze. Eddig még reménykedtek, hogy szétmegyünk. (szó szerint azt mondták, most már BELETÖRŐDTEK, hogy együtt vagyunk:))

Amúgy sok csúnyaságot mondtak már rám, ezért nem is szívesen engedem oda a fiamat, igaz kicsi még, másfél éves. Eddig talán egyszer vitte oda a férjem egyedül, nem szeretem, ha nélkülem van ott.

A férjem mellettem áll. Első körben mi vagyunk a családja, nekünk van prioritásunk. Tudja, hogy én nem voltam soha a szülei meg a tesója ellen, és szerencsére nem gondolja úgy, hogy nekem kellene csontig benyalnom. Tőlem ezt várták volna, én meg 30as fejjel nem fogok belemenni egy alá-fölérendeltségi viszonyba, mikor nem függünk tőlük sehogy. Ezt képtelenek elfogadni.

Nálunk anyukámmal rossz a viszony, (anyósékkal szuper, de hát férjemnek meg anyukám az anyósa...)

20 percre lakunk autóval egymástól, kb. 2-3 havonta eljön, kb. 2-3 hetente telefonon beszélünk.

Gyerekekkel hozzá kb. 1x egy évben megyünk, de akkor is együtt. nem bízom rá a gyerekeimet, és nem is kérem meg semmilyen segítségre. olyan nálunk, mint egy vendég. (Bár amikor itt van, megpróbálja a lehető legtöbb módon "fontosnak" mutatni magát.)

Ez így "tartható", bár kicsit sem kellemes, szerintem senkinek.

Az én babám még csak 8 hós. Sajnos úgy néz ki, mi max kéthavonta menni fogunk. Eddig valahogy elértem, hogy a hideg miatt ne menjünk (régi típusú vidéki ház), aztán sajna jött a meleg és kétszer már ott voltunk. Még szerencse, hogy 250 kilcsire vannak. Sajnos a férjem nem nagyon áll mellettem, mert az anyós nagyon rafkós, nem mutatja konkrétan, hogy utál. Amíg meg nem kapta a baba hírét, addig valószínű abban reménykedett, hogy nem lesz komoly, pedig már 5 éve vagyunk együtt...

Még nem is találkozott velem, mikor már nem kedvelt, mert pesti vagyok és nem járok vasárnaponként templomba...

Szóval nem tudom mi lesz, de egyenlőre nélkülem semmiképpen nem akarom a gyermekemet oda engedni, főleg mert anyós egy nagy kamugép és nem nagyon akarná azt csinálni a gyerekkel, amire megkérném. :(

Előző vagyok.

"Az apró beszólásokat, udvariatlanságokat a férjem továbbra sem veszi észre."

Dettó :(

Anyós jön havonta 5 percre megnézni "él-e még". Addig én mosogatok vagy máshol vagyok ne is lássam. Férjem felügyeli a "láthatást".

Férjem...utálja hiába az anyja. Unoka...sikítva menekül előle (2 éves) pedig nem nevelem ellene. De nem h.ülye a gyerek, látja hogy "drága nagyi" csak igyekszik kiprovokálni, hogy elverhesse megszidhassa hogy milyen rossz és meg sem kellett volna születnie stb.

Anyós olyanokat követett el ellenünk (baba és én) amit a férjem sem és én sem bocsátunk meg neki soha.