Otthon hagynád 1 éves alvó babádat max.10 percre, amíg a nagyért elszaladsz az oviba?

Nem!

Szerintem nem kell magyarázkodni, ezer rémtörténetet hallottunk, amiknek egy része sajnos igaz, hasonló esetek miatt.

(Nemrég keringett a neten egy nagyon cuki videó, ahogy az 1-másfél éves kisfiú kimászik a kiságyból...)

20:09

Az ablakon kiesett kislány példája borzasztó, de még annyit tennék hozzá, hogy amíg a rácsos kiságyból nem tud kimászni, addig nyugodt vagyok. Azután már én sem kockáztatnék.

Nem. Vagy vállalom, hogy esetleg felébred és nyűgös lesz, ha átteszem a babakocsiba, vagy megkérem a szomszédot, szaladjon át arra a pár percre hozzánk, vagy megkérem a barátnőmet, akinek a kislánya egy csoportba jár az enyémmel, hogy hozza el az én gyerekemet is, de soha nem hagyom itthon a kicsit (14 hós) egyedül. Soha nem bocsátanám meg magamnak, ha éppen akkor történik valami baj.

Olyan van, hogy a ház előtt a járdát söprögetem, vagy kifutok a garázsba pár percre, amíg a kicsi az ágyában alszik, de ennél messzebbre nem mennék.

Hát nálunk nincs bébiőr, nyitva hagyom az ajtót... :)

Kicsit már off, de szerintem ma már nagyon túl van misztifikálva az egész gyereknevelés témakör.

Mi kertes házban élünk.

Már 2 és fél éves a kislányunk. Az udvarra ki szoktam menni teregetni, virágokat rendezni amíg alszik.

De még nem mertem úgy otthon hagyni, hogy ténylegesen elhagyom a házat, kertet stb.

Viszont annak idején anyukám többször elszaladt az utcánkban lévő boltba, hogy mi a tesómmal reggel még aludtunk. Nem volt segítsége és nem volt sok minden felnagyítva ennyire.

Azért, hogy oviba menjek (még ha 10 perc is), nem hagynám magára, mert bármi közbejöhet (óvónéni beszélni akar velem, a nagyra indulás előtt rájön a pisilés, várnom kell a nagyra stb), és az súlyos percekkel nyújthatja meg az amúgy csak 10 percet. De a boltba simán átszaladtam régebben, míg a gyerek aludt. Nem nagybevásárlásra, hanem tejért, kenyérért.

DE: mindehhez tudnod kell, hogy a lakásod bababiztos, hogyan alszik a gyereked, hogy reagál, ha felkel, de nem talál (az enyém hosszú perceket ül csendben a kiságyban és várja, hogy észrevegyem, hogy felkelt). Nincs bébiőrünk, de a WC az udvaron van, a manzárdra külön lépcső vezet fel (nem egy légtérben a lakással), a garázst is szoktam rendezgetni. NEm ülök az alvó gyermekem fenekében, nem is tudnám megtenni. Ha az ovi a szomszéd ház lenne, átmennék valszeg.

Azt meg ne mondja nekem senki, hogy ha figyelsz és körültekintő vagy, nem tudsz úgy átmenni az úttesten, hogy ne üssön el semmi (nyilván minden út más, a miénk jelzőlámpás és hosszú, egyenes, nincsenek véletlenül a semmiből feltűnő kocsik.). Mindenki úgy hagyja magára a gyermekét, amennyire tisztában van a baba biztonságát szavatoló tényezőkkel. ÉS ez minden lakás/ház esetében más.

én nem merném.

persze jó eséllyel nem történik semmi, de ha mégis?

mi is kertesben élünk, én is ki szoktam menni teregetni, kutyát etetni, garázsba, kocsit takarítani, virágot rendezni, vagy ha jön a postás... de viszem a bébicsőszt, hogy halljam, ha felébred, mert tudom, hogy azonnal üvölt, ha nem termek ott.

akkor inkább megkérem a szomszédot, hogy ugorjon át, vagy átvinném a bébicsőszt neki, vagy mielőtt elaludna, beteszem a babakocsiba és úgy megyünk a nagyért...

egyébként az én anyám is otthagyott engem is, és később az öcsémmel együtt is (3 év van köztünk). máig élő legenda a családban, amikor anyu boltba ment, én pelust cseréltem az öcsin, aki közben elmenekült, a fél lakást összekente, tiszta sz.r lett minden... lakásfestés lett a vége:)