Csak az írjon légyszi akinek 1-3 gyereke van, vagy ő a gyerek ilyen családban! Mennyire lehet gyerekek mellett karriert építeni? Mennyire sínylik meg a gyerekek, a szülők munkáit?

Szerintem mindenképp a karriert kell legalább megalapozni, de inkább kiépíteni előbb, és aztán gyerekeket vállalni, mert gyerek mellett nagyon nehéz.

Én például ezért szültem 29 évesen, előtte tanultam és előre küzdöttem magam a ranglétrán, de megérte, mert úgy jöttem el szülni, hogy tudtam, alig várják, hogy visszamenjek, és ha nem várnának, akkor is 15 másik hely kapna utánam - tehát nem volt meg az a stressz, hogy mi lesz gyes után. Hogy az anyagi előnyökről ne is beszéljünk...

Kizárt dolog, hogy ugyanezt gyerekek mellett véghezvittem volna.

Esetleg vállalkozóként könnyebb lehet, de annak sem árt egy alapozás gyerekvállalás előtt.

Nagyon nehéz lelkileg is és fizikailag is. A fiam 3,5 éves múlt és én még éppen benne vagyok a dologban. A diplomám még a terhesség alatt meglett, a mérlegképest és az adótanácsadói végzettséget már mellette szereztem meg. Most éppen ott tartok, hogy 1,5 éve visszamentem dolgozni a munkahelyemre, 0,5 éve vállalkozom is munka mellett. Én mondjuk szerencsés vagyok, mert a közszférában dolgozom főállásban, így bár a pénz nem olyan sok, de van időm a cégem ügyeire is napközben (persze azért haza is viszek). Három gyereket szeretnénk a férjemmel (jövőre a másodikat), nálam az a koncepció, hogy eljussak oda a vállalkozásommal, hogy abból megéljek. Így egész nap otthonról dolgozhatnék, volna időm mindenre és senki nem nézne csúnyán rám, ha otthon kell maradnom a gyerekekkel mert betegek. Hála Istennek a fiam nem beteges, 2 éves kora óta összesen 4 alkalommal volt beteg. Még ha a másik két gyerkőccel is ilyen szerencsés leszek, akkor is sok évente a 12 hét táppénz. Ezt nagyon kevés helyen tolerálják.

A fiam egészen jól viseli a helyzetet, bár azért vannak hullámvölgyek. Nagyon sokszor van bűntudatom amiatt, hogy dolgozom és nem vele játszom. Azért igyekszem megtalálni az arany középutat, de ez sokszor nem könnyű. A legkeményebb a mérlegképes alatt volt a helyzet. Sokszor jött a kisfiam, szorongatta az autóját és mikor látta, hogy a könyvet bújom megint, akkor szomorúan csak annyit kérdezett: "Anya tanul?", na ez volt a legrosszabb. Nagyon szoros a kapcsolatom a fiammal, arra mindig figyelek, hogy legalább 1 óra minden nap csak az övé (hétvégén nyilván több)legyen és hétköznap este csak akkor dolgozom itthon, ha ő már elaludt. Azért azt gondolom nem kell mondanom, hogy engem sem kell már ringatni, mire ágyba kerülök. :-) Bárhogy is, valaki mindenképpen rosszul jár. Ha nem a gyerek sínyli meg a dolgot, akkor a házimunka, a házasságod vagy te magad. Azt, hogy melyiket áldozod fel, te döntöd el. Valamelyik terület mindenképpen sérülni fog. Én most sakkozom a házimunka és az alvásidő csökkentésével. Hol az egyik marad el, hol a másik.

Szerintem ezt úgy lehet ha a nö tudatosan csinálja.

Karrier gyerek sok családban müködik.

Fontos, hogy apuka is kivegye részét a családban, amikor anyuka nincs otthon akkor apuka törödjön velük, és az együtt töltött idö hasznos legyen.

vagy is mikor együtt vagytok akkor ne mindenki külön külön, hanem programok, játék stb...

legalább egy nap kell egy héten amikor együtt a család, de legjobb mindkét hétvége.

karrier nem biztos hogy rögtön idöben is sok munkát jelent.

férjem mióta együtt vagyunk folyamatosan feljebb jutott (egy infromatikai cégnél manager).

Szerencsénk volt mikor kislányunk megszületett egy cég felkérte hogy dolgozzon neki, több pénz több elörejutási lehetöség. és ami csak akkor jött mikor elkezdett dolgozni, hogy 17 órakkor minden nap elindul haza. habár 8-ra bent van, és néha kell itthonról is tenelfonálnia, de az elözö cégnél ennél többet dolgozott, kevesebb pénzért, és itt megbecsültebb is.

én most még gyerekeket szülök, de ha jól megy meddigre nagyobbak lesznek én is elkezdek dolgozni.

én szeretnék majd egy au-pair lányt aki segít, szerintem fontos hogy jól szervezett legyen a család.

Szia! Nekünk egy gyerekünk van, mindketten dolgozunk, némi nagyszülői segítség is van, de jól kell beosztani a dolgokat. Mivel én nem igazán szerettem a régi munkámat, gyed-gyes alatt elvégeztem egy posztgraduális képzést, és most már az új szakmámban dolgozom, ami nagyon jó. Kb. két évbe tellett, mire „beettem magam” a szakmába. Közben sokszor volt lelkiismeret-furdalásom, hogy nem tudok eleget foglalkozni a gyerkőccel, aztán sikerült egyensúlyt teremtenem a munka és az itthon között. Viszont ehhez vannak olyan munkák, amiket vissza kell utasítanom, amitől nyilván lassabban haladok „felfelé”, mint tehetném, ha napi 10 órában dolgoznék. De valójában nem is akarok „magasra törni”, szuper, hogy szeretem a munkám, és normálisan keresek vele.

Ismerek olyan nőt, akinek 5 gyereke van, és mellette folyton pörög, egyetemre jár, keményen dolgozik – nos, én ezt nem bírnám, más alkat vagyok. De rajta látom, hogy ha valaki olyan beállítottságú, lehet gyerekek mellett karriert építeni. Persze ott is van nagyszülő, és a férj is olyan, aki sokat van a gyerekekkel.

Nemrég olvastam a Financial Times által évente kiadott, a világ 50 legbefolyásosabb vezető beosztású nőjének a listájáról… az első 10-ben csak 50 éven felüliek vannak (illetve egy 77 éves). A 10-ből 3-ra nem találtam adatot, de a többieknek 2 vagy 3 gyerekük van. Talán ez jó jel. :)

Lehetni mindent lehet, kérdés, mit „szabad” vagy mit érdemes. Mert ugye tőlünk nyugatra eléggé dívik, hogy a nők a szülés után pár hét/hónap után visszamennek dolgozni, és bébiszitter neveli a gyerekeket. Nyilván jól fizető állása van ezeknek a nőknek is, ha tudnak teljes munkaidőben foglalkoztatni valaki mást maguk helyett anyaként.

Én nem vagyok „ősanya” típus, szükségem van más tevékenységre a gyereknevelésen kívül, hogy be ne kettyózzak, mégis azt gondolom, nem egészséges, ha egy gyerek szülei napi 12-14 órát dolgoznak, és mással neveltetik a lurkót. Valójában nagyon gyorsan felnőnek a gyerekek, tök másként telik az idő szülőként, és ha már felnőttek, akkor még mindig lehet munkaholiknak lenni.

De ez csak egy gondolat.