Anyukák segítség nélkül, ti hogyan szervezitek meg a napotokat hogy mindenre jusson idő?
Párom reggel 8-től,este 6-ig dolgozik,kisfiunk 15 hónapos,a háztartásban,és a gyerekgondozásba nem segít,nem szeretném "kikövetelni" a segítséget,finoman próbálkoztam már,de elutasította,az erőltetésnek meg nem látom értelmét.A fiunkkal játszik esténként,birkóznak,de aztán párom sajnos a számítógép előtt próbál lazítani,vagy filmet néz,ami nem lenne baj,ha nem ezt csinálná éjfélig...
Erre van valamilyen tippetek,hogyan hozhatnám meg a kedvét a tornához,edzéshez,és a játékhoz a kisfiammal.
Általában jól megszervezem a napom,azt leszámítva,hogy magamra nem jut egy fél óra lazítás,és ez hiányzik.
Minden nap főzök,azért minden nap,mert így is négy személyre számolom ki,egy adag nekem,és a kisfiamnak ebédre,páromnak vacsorára,és másnapra munkába vinni...sajnos nem tudom máshogy megoldani,kis konyhánk van,és nincsenek nagy lábosaim...
Anyukám az 250 km-re tőlünk,anyósom 50 km-re lakik.
Kismama barátnőim nincsenek még,mert nemrég költöztünk,még egyetemre járok,ami esténként,kb 2 és fél óra tanulás,ez azért pihentet,vagyis inkább kizökkent a mókuskerékből,mert nagyon szeretem,amit tanulok.A napjaink játszóterezéssel,hál'Istennek ez a lakás mellett van,nagyon közel,házimunkával,és amíg kifiam alszik dolgozom kicsit,varrok,ebből van egy kis plusz pénz,ezt muszáj csinálnom,mivel csak Gyest kapok,szükségünk van a plusz pénzre.Nincsenek kisgyerekes ismerőseink,egyet kivéve,de neki kisebb babája van,így mindent veszünk,igyekszem használtan és olcsón.Hál'Istennek hitelünk nincs.
Jó lenne már egy kismama barátnő is,de soha nem sikerül összebarátkoznom senkivel,a zsúfolt napunk miatt szinte mindig rohanásban vagyok.
Szeretem az önállóságot,megszoktam,de érzem,hogy a szervezetem már túlterhelt,sajnos gerincproblémáim lettek,és nagyon sokat fogytam,testileg-lelkileg kezdek kimerülni.
A kisgyerekes ismerősöm meséli,hogy esténként már gyakran kiruccannak,anyósával laknak ikerházban,este vigyáz a kicsire,anyukája meg 10 percnyire,minden nap viszi az ebédet neki,délután meg ő vigyáz a babára.
Bevallom,ahogy mesélte,irigy lettem,szégyellem is,mert tudom,hogy anyós mellett sem lehet könnyű lakni,és mindenkinek vannak gondjai,de annyira sóvárgok azután,legalább egy hónapig főznöm ne kelljen...Budapesten lakunk,esetleg tudtok olyan 'konyhát',ahonnan olcsón hoznak házhoz ételt?
Elnézést kérek,hogy ilyen panaszosra sikeredett a bejegyzés,nem tudok senkivel beszélni ezekről az érzéseimről,így most egyben jött ki.Szerencsére a kisfiam egészséges,szépen fejlődik,okos,ügyes kisgyerek,párom szorgalmas,és tényleg szerencsésnek érzem magunk,hogy hitelünk nincs,albérletben lakunk,a főbérlőnk is nagyon kedves,a szomszédunk is,egy idős néni,vele szoktam beszélgetni néha.De csak futólag ismerjük egymást.
Befejezem,mert lassan kisregény lesz belőle :)
Várom a tippjeiteket,és a jó tanácsokat!Előre is köszi :)
válasza:Szia!
Én is hasonló helyzetben vagyok, bár még csak készülök az anyaságra :-)
Sajnos én nem nagyon találtam olyan konyhát ami házhoz szállít jó áron (a III.kerületbe legalábbis nem)
Példaértékű amit csinálsz, ne kenődj el!
válasza:
válasza:Én mondjuk elég temperamentumos vagyok, biztos nem csak utalgatnék, hogy foglalkozzon a gyerekkel. Most sincsenek itthon, játszótéren vannak. Mondjuk a lányom mondta, hogy ez most apás program lesz. :)
Elhiszem, hogy elfáradsz, én nem csinálok ennyi mindent, pontosabban nem dolgozok otthon, nem is tanulok. Így jut időm mindenre.
Viszont a társaság nekem is hiányzik, az egyetlen gyerekes és normális szomszédok elköltöztek Hollandiába. :( Ezért nagyon sokat csavargunk nemcsak 7végén. Ha más nem, kivisszük hármasban sétálni a kutyát.
Nincs esetleg a közelben egy idősebb nő, vagy lány, akinek jól jönne egy kis pénz, és esetleg átugrik kicsit a fiadhoz? Bár én biztos az apával beszélnék és a sarkamra állnék.
Kaja: repetamenü.hu egész jó.
Lányok,nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat,megfogom nézni a repetamenü.hu-t.
Párom :) Tudjátok,ő egy nagyon jószívű ember.Egy édes mackó és egy nagy gyerek egyben.
Beszélgettem vele erről már,általában megpróbál kitérni,olyan válaszokkal,hogy "otthon ezt láttam"...(édesanyja csinál mindent,apukáját is úgy kiszolgálja,mintha kisgyerek lenne,kimeri az ételt,és amin nevetni fogtok,azt mondja az apukája "asszony merj annyit,amennyire éhes vagyok,úgyis tudod...-és ezt komolyan csinálják)
Pelenkázásnál egyik este megkértem párom,hogy pelenkázza be a fiunk,én addig elkészítem a vacsoráját,megetetem,utána együtt játsszunk egy kicsit.
Azt mondta,most inkább nem pelenkázza,kérdeztem miért?Mondta most nincs kedve.Nyeltem egy nagyot,mert meglepett a válasz,és mondtam,hogy oké,akkor majd holnap.
Mondta,hogy már pelenkázott....legalább háromszor,de kétszer biztosan,mióta fiunk megszületett...és ő nem szeret pelenkázni.Ilyen válaszok után én mindig nevetek,és megkérdezem,hogy ugye ezt nem mondod komolyan?...
Javuló félben van,mert néha már megígéri a segítséget,pl,hogy elmosogat,csak jó lenne,ha el is jutna odáig. :)
Volt,hogy keményebben szóltam neki,főleg miután egyik este mondta,hogy hagyjam a mosogatóban a szennyes tányérokat,ő elmosogat,erre másnap reggel ott volt az ételmaradék rászáradva...
Nagyon türelmes vagyok,ez kb a harmadik ilyen eset volt,hogy megígérte,és nem tartotta be,úgyhogy akkor már felbosszantott.
Tudjátok mi a döbbenet,mielőtt összeköltöztünk,két évig a nővérével lakott,aki nagyon pedáns,határozott ember,és megkövetelte,hogy segítsen a házimunkában,takarítson,stb...
Ott megcsinálta egy szó nélkül,és nővérét nagyon tiszteli is.
Én viszont azt érzem,hogy ha megígér valamit,és utána nem érzi azt,hogy be is kellene tartania...ezzel azt jelzi,hogy nem tisztel.És nagyon elszomorít ez a hozzáállás.
Néha azt érzem,hogy belekényszerít abba a szerepbe,hogy egyszerre legyek az ő anyapótléka is.
Amikor komolyabban beszélgetünk erről,vagy eltereli a szót,vagy elüti viccel,ha erre rávilágítok,akkor pedig duzzog,és engem hibáztat.Pont mint egy kisgyerek, és játszmázik.
34 éves,szeretem,elfogadtam olyannak amilyen,nem szeretném megváltoztatni,magától kell rájönnie,hogy ő nem ilyen,ezen a gondolkodáson lehet változtatni,és a hozzáálláson is,de az belülről kell,hogy fakadjon,és nem az én nyomásomra.Szeretnék neki segíteni ebben.Remélem sikerül majd,mindenesetre én próbálok türelmes maradni,és hagyni,hogy a saját ütemében fejlődjön. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!