Ha egy anya nem tud toleráns, empatikus lenni, hogyan akarja mindezt megtanítani a gyermekeinek?

Előre jelezném: akinek nem inge, nem veszi gatyára.

Az elmúlt napokban egyre inkább ledöbbenek az itteni anyukák némely hozzászólásain... durvák, sértegetnek mindent és mindenkit, vitáznak, acsarognak, foggal-körömmel védik a saját véleményüket, taposnak át istenen és emberen.

Csak néhány példa, hogy mire értem:

- Meghalt két ikerkislány. Erre két kérdésnél is megy a vérengzéssé fajuló gyűlölködés, A VALÓS TÉNYEK ISMERETE NÉLKÜL szidják az itt lévő anyák a gázolót és a szülőket, felelőtleneznek, káromolnak, gyűlölködnek. (Szuperanyák number one.)

- A mai tej vs. tápszer vita, ahol ismételten megmutatkozott a kultúra, a minősíthetetlen stílus...

- AZ örökzöld orrváladékos kérdés, ahol FELNŐTT, elvileg értelmes (?) nők gyakorlatilag vérre menő csatát vívtak azon, hogy is kell hívni az orrváladékot: cicakakának, vagy takonynak.

Az merült fel bennem, hogy ez az utcai szintű stílus a melegnek köszönhető? A bezártságnak? Vagy azok, akik ezzel szítják a vitát esetleg mindig is ilyenek voltak? És ha igen, hogyan akarják a gyermekeiknek a fő kérdésben megjelölt értékeket megtanítani? Ez nekem kicsit "bort iszik, vizet prédikál" helyzet...

Miért kell veszekedni? Nem mindegy, ki hogyan, mivel nevel? Ki mit ad enni, miben hordoz, mivel táplál? Miért kell ennyire görcsösen ragaszkodni az "úgy jó, ahogy én csinálom"-mentalitáshoz?

Komolyan érdekel, hogy miért bújik elő némely anyákból bizonyos kérdéseknél az "állat" (már bocsánat, de láttam én itt már olyat, hogy...).

Ti mit gondoltok?

Nem vitakérdésnek szánom, szóval értelmes, normálisan megfogalmazott, nem provokatív, pejoratív kifejezések nélküli, értelmes válaszokat kérek!