Ezentul hogy hallgasson rám a sogornőm! Szerintetek tényleg rosszul mondtam?

Szemelyiseg fuggo, hogy ki mennyire ertekeli a tanacsokat. Lehet, hogy meg nem ismerted ki teljesen a sogornodet ebbol a szempontbol.

Peldaul en is olyan vagyok, hogy nem szeretem, ha ugymond "beleszolnak" a dolgaimba. Ha szuksegem van segitsegre, tanacsra, akkor kerek, de ha ugy erzem, hogy vannak sajat megoldasaim, vagy elkepzeleseim, akkor eloszeretettel valositom meg eloszor azokat es altalaban sikerrel, ha megsem megy, akkor kerdezek. A pontbol a B-be tobb modon is el lehet jutni, en mindig ebbol indulok ki.

De ez nalam nem csak a babazassal kapcsolatban van igy, hanem mindennel. Egyedul tanultam meg fozni is, ha valami elsore nem olyan izu lett, mint az anyukam fele, akkor legkozelebb hivtam ot es kerdeztem. Ilyen tipus vagyok. Ha oldalrol mondogatja valaki, hogy mit kellene tennem, akar nagyon finoman, az bennem belso feszultseget gerjeszt es megy fel aprankent a pumpa.

Anyukam ismer, o figyelt is erre babazaskor is, anyosom kevesbe ismer, o mondogatta, hogy mit, hogy kellene csinalnom. Nem eroszakosan, csak emlegette a sajat tapasztalatait. Kedves asszony, szeretem, de amikor ket napon belul nyolc peluscserenel allt mellettem es huzogatta le a babam bodyjat, mikozben enprobaltam raadni a pelust azzal a mondattal, hogy nem szabad egy masodpercre sem puceran hagyni a hasat, mert megfazik, akkor elpattant a cerna. Mert en felhuztam, o egy mp/en belul lehuzta. Mire felhajtottam volna a pelus elejet, mar ott volt a body. Felhajtottam, o megint lehajtotta. Kozben meg azt is mondta tobbszor, hogy milyen furcsa a mai rendszer, mi 20-22 fokos hidegben altatjuk a babat, ok regen minimum 30 fokra futottek a szobat.

Nem szeretem a rejtett iranyitast (a nem rejtettet sem), lehet, hogy a sogornod is hasonlo lelkuletu.