Csak pusztán az anyagiak az elfogadható tényező, abortusz esetén? Az életminőség romlása, fizikai és lelki energia nullára csökkenése nem lehet indok?

A jelenlegi szabályozás:

"Súlyos válsághelyzet az, amely testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz.

6. § (1) A terhesség a 12. hetéig szakítható meg, ha

a) azt az állapotos nő egészségét súlyosan veszélyeztető ok indokolja;

b) a magzat orvosilag valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban vagy egyéb károsodásban szenved;

c) a terhesség bűncselekmény következménye, valamint

d) az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén.

(2) A terhesség az (1) bekezdésben foglalt feltételek esetén a 18. hetéig szakítható meg, ha az állapotos nő

a) korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen;

b) terhességét neki fel nem róható egészségi ok, illetve orvosi tévedés miatt nem ismeri fel korábban, vagy az egészségügyi intézmény, illetve valamely hatóság mulasztása miatt haladta meg a terhessége az (1) bekezdésben foglalt időtartamot."

Kiemelném a "Súlyos válsághelyzet az, amely testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz." részt.

Az, hogy ki mit él meg válsághelyzetnek, az elég változó. Ez a te döntésed. Ha úgy érzed, hogy nem tudod vállalni, akkor ne mások véleményével törődj. Magaddal kell letisztázni, hogy mi okozna neked nagyobb lelki terhet. He megtartanád, vagy ha örökre azzal a tudattal kellene élned, hogy elvetetted.

Én személy szerint téged sokkal jobban megértelek. Nyilván azért védekeztél, mert nem akartál gyereket. Az már nem a te hibád, hogy semmi sem 100%-os.

Engem sokkal jobban felháborít az, mikor vki b.szik védekezni (vagy csak megszakítást használ), aztán sír a szája, hogy nincs pénze felnevelni.

Azért nehéz elképzelnem, hogy vki nem tud összespórolni pár ezer forintot vmilyen megbízható védekezési módszerre.

Ha te normálisan védekeztél (megkérdezetem egyébként, hogy mivel?), akkor nem tudlak emiatt elítélni.

Nekem 4 testvérem van, én vagyok a legidősebb. Anyukánk mindig keverte hogy ki mit szeret enni, mi a kedvenc óránk, mik leszünk ha nagyok leszünk stb. Nem hibáztatom, hiszen 5re hazaért, legkésőbb 9kor fekvés, tehát 4 órája volt vacsit készíteni, kikérdezni a leckét, fürdetni és még játszani, beszélgetni is. Ez utóbbi helyett inkább csak a tv maradt.

Szóval NEKEM ez elég indok az abortuszra. Hogy neked, nektek elég-e, azt csak ti tudjátok.

a férjed tudja, hogy terhes vagy? ő mit mond?

hány hetes vagy most?

Nekem az utóbbi, tehát "az életminőség romlása, fizikai és lelki energia nullára csökkenése" pontosan ugyanolyan érv, mint az anyagiak. Ugyan mindkettő változhat jó irányba is, akár 9 hónap alatt, de sajnos rosszabb is lehet.

Én abszolút megértelek!

Nekem 2 gyerekem van, 5,5 és 2,5 évesek. Idén februárban kezdtem el újra dolgozni 5,5 év "otthonülés" után. Márc-ban kiderült, hogy terhes vagyok, hát egy világ omlott össze bennem. Pharmatex-el védekeztünk, mert a fog.gátló tabletta olyan szinten bejött nálam, hogy a hátam közepére kívántam a szexet... Spirál nem jöhetett szóba, mert iszonyú erős a vérzésem. Akkor már elkezdtem gyűjteni a Mirena hormonos méhen belüli eszközre (50e Ft), ezért sem szedtem tablettát már, annak az árát rakosgattam félre. Szóval már majdnem összejött a lóvé, erre összejött a baba is...

4 hétig tiszta depi voltam, szólni sem lehetett hozzám. Egy utolsó senkiházinak éreztem magam, hogy abortuszt tervezek. De egy 3. babával sem éreztem volna jobban magam. Egyszerűen nem akartam, legfőképpen a saját önző érdekeim miatt és kész! A párom sem volt oda, hogy legyen egy újabb gyerekünk, bár ugye neki kevesebb megrázkódtatással járt volna egy újabb terhesség-szülés-szoptatás, ill. a vele járó 2-3 év otthonlét.

Szóval a lényeg, hogy a 6. héten mentem ultrahangra és szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem volt baba... Mivel a terhesség megmaradt, ezért missed ab. lett a vége a 10. héten.

Jól kisírtam magam egy párszor (mert azért picit sajnálom persze, sokszor elérzékenyültem, hogy talán mégis jó ötlet lenne, egy újabb kis csoda) és azóta már túl vagyok rajta. Felrakattam a Mirenát, így remélhetőleg nem lesz több ilyen (már csak azért sem, mert egyfolytában vérzek és megint nulla a libidóm...)

31 éves vagyok, így még 5 év múlva is beleférhet majd egy újabb baba, ha úgy döntünk.

Úgyhogy fel a fejjel, ne gyötörd magad! A meglévő 3 gyermeked szerintem előrébb áll a fontossági listán, ha szabad ilyet mondani. Ennyi erővel mindenki sorra potyogtathatná a gyerekeket, azzal az idióta indokkal, hogy ahol elfér 1, ott 2 is, stb, stb, stb...

Hallgass a saját érzéseidre!

Kedves Kérdező!

Igaz, hogy nekem még csak egy gyermekem van, így nincsenek olyan tapasztalataim mint Neked. Biztosan nagyon kimerítő lehet 3 gyerekkel, mégis gondold meg jól, hiszen lehet, a gyermekeid kis lelkének sem tenne jót, ha rájönnének, hogy mi történt. Lehet, h próbálnád titkolni, de lehet, h nem tudnád, mert látszódna rajtad. Ezt nem tudom, mivel nem ismerlek, de talán most még Te sem látod előre, hogy reagálsz egy abortuszra. És ez a helyzet sem tartana örökre, egyszer úgyis felnőnének, és akkor, ha nem is feltétlenül anyagi szempontból, de szerintem sok szempontból már könnyebb lenne. Szóval én személy szerint jobban tartanék attól, hogy a gyermekeimmel megromlik emiatt a kapcsolat - akár később, ha kiderül - mint attól, hogy éppen valamelyik nap nem tudtam vele eleget beszélgetni. De ez csak az én véleményem!

Kedves 17-es, 8-as vagyok

Mint mar irtam, mi is harman vagyunk testverek, anyamnak 2 abortusza volt utanunk pedig vedekeztek.

Mi kb 6-8, aztan 12-14 evesek lehettünk amikor megtudtuk. Nem ert minket nagy megrazkodtatas. Az elsönel kicsit sajnaltuk hogy nem lesz meg egy jatszo pajtasunk. Viszont a masodiknal mekkönyebbültünk hogy nem leszünk többen.

Szep gyerekkorunkvolt, de rohadt nehez. Sosem unatkoztunk. Sok unokatesoktol örökölt ruhank volt, kesöbb ahogy mar kimentek a divatbol az örökölt ruhak csufoltak is erte. Vagy hogy mas nyari taborba megy, mig mi csak a varosi strandra vagy a közeli erdöbe satorozni. Nekünk jo volt, de nem lett volna mar ott hely meg egy tesonak.

Es ahogy elöttem is leirta mar valaki. A mi anyank is dolgozott, Ö sem tudta soha kinek mi a kedven szine, kajaja, ki mi akar lenni ha nagy lesz stb stb stb...

Na meg szoktak mondogatni mast is ami fölhaborit: "Nem vetetem el, inkabb megszülöm a 4. 5.-et is. Mert a gyerekeimnek meg lesz mindene akkor is ha en megnelkülözöm."

Igen, ez szep es jo, de nem mindegy hogy meddig. Mert hogy mesz be szülöire ha nincs egy normalis ruhad(nem divatos de normalis), amit felhuzz?

Nagyon lelkiismeretes anyuka vagy, látszik minden sorodon, s ez becsülendő. Ugyanakkor belegondoltál már, hogy a pocakodban lévő apró emberkezdemény ugyanúgy a gyerekeid testvére? Hogy ő is azért jött létre, hogy megkapja azt a figyelmet, szeretetet, törődést tőletek, amit a másik három is? Sajnálom, de ki kell mondani, ő is a gyereketek.

Egy valaki merte leírni azt is, hogy az abortuszt nem lehet ám csak úgy eltitkolni a gyerekek elől. Kicsik, de nem hülyék, ahogy a népi bölcsesség mondja. Nem is beszélve arról, hogy ha annyira nagyon padlón leszel az abortusz után(amire azért elég nagy esély van, jó lenne, ha ennek is utánanéznél), akkor végképp meg sem tudod próbálni a titkolózást.

Kérlek, gondold át még egyszer, hogy megéri-e kockáztatni a párkapcsolatod, a megszületett gyerekeid harmóniáját, a lelked békéjét egy abortusszal? Én ha egy ezrelék esélyét látnám arra, hogy az abortuszba bele fogok rokkanni, netán a megszületett gyerekeim is megsínylik (márpedig sajnos egy ezreléknél több esély van rá), én nem kockáztatnék. Hidd el, hogy a nem trendi ruha meg az időnként kevesebb figyelem semmi probléma ahhoz képest, ami sokakra egy abortusz után vár:-(

Nem írtál arról, hogy férjed véleménye mi? Ő hogy gondolja? Támogat, bárhogy is döntesz, vagy ő is favorizál egyfajta döntést?

Azt tudom még javasolni, hogy nézd meg az [link] pár videóját: nem minden nagycsaládos anyuka keveri össze a gyerekei hobbiját és ételét...

Remélem, tudtam segíteni más szempontok felhozásával is.

Szeretettel,

2 gyerekes (de remélem, egyszer 4 is lesz)