Tényleg annyira nehézzé válik az ember lányának az élete egy baba vállalása esetén? Tényleg le kell mondani a főiskoláról, a normális munkáról? Valóban akkor járok jól, ha most nem tartjuk meg a babánkat?

Meg ne haragudj, nem bántani akarlak, csak egyáltalán nem értelek. Nem csak arról van szó, hogy én nem mentem át azon, amin te. Olvasom a kommentjeid és az elején még azt írtad, hogy csak az anyukád nem áll melletted, a párod is megsiratja a kicsit, meg az ő szülei is támogatnak, a következő oldalon már senki nem támogat. Felteszel egy kérdést, amire rengeteg válasz érkezik és a végén az jön ki, hogy köszi szépen, de senki nem úgy gondolkodik, ahogy te. Nem tudom, hogy mivel tudnánk mi életben tartani azt a babát? Bocs a kemény szavakért, de én az ilyen hozzáállást nem értem. És nehogy azt hidd, hogy mindenki másnak sokkal könnyebb. Az a különbség, hogy van, aki meglátja a lehetőséget bizonyos szituációkban, van, aki nem.

Sajnálom, hogy a ránézésre könnyebb (inkább kényelmesebb)utat választod. Minden jót!

Ha akarod a gyereket,el ne vetesd!!!Barátnőm 5 éve pszichiáterhez jár a rossz döntése miatt!És azóta hiába akar másik gyereket,nem fogan meg!

De hogy tudsz így a férjeddel egy ágyba bújni és kedveskedni vele?Ezzel az emberrel akarsz élni örökké?Ilyen családi elnyomásban?

szia! nagyon sajnálom hogy az első babát nem tarhattad meg. Én ugyanolyan helyzetben voltam, mint te, de megtartottam. ugyanezeket mondták nekem..már 1 éves a kisfiam, és imádja mindenki, maxmimálisan támogatnak, de azért aggódnak a jövő miatt.

Nagyon gratulálok a fiadhoz! És most jön majd a neheze!!! amikor 6 kéz is kevés lesz!!! :) Jó egészséget és bOldogságot kívánok nektek!!!!

Nem tudom segít e neked de leirom röviden a történetem, hátha segítek neked a döntésben és mások is okulhatnak belőle.Párommal együttéltünk fél éve mikor 17 évesen terhes lettem tole.Nem volt munkája, csak én dolgoztam akkor,albérletben éltunk, mellette estin suliba jártam, nagyon nehéz volt, de szülői nyomásra nem tartottam meg a babát.Nagyon megbántam és haragszom mindenkire aki akkor nem állt melletem, anyámmal az élen.sokáig szenvedtem miatta nagyon.Tavaly nyáron összeházasodtunk még mindig albérletben, elterveztuk, hogy jöhet a baba, hiába nem álltunk ekkor se tul jol, volt szakmám, dolgoztunk mind a 2en.Igaz sogorral lakunk még most is albérletben, hogy könnyebb legyen. 1 évet vártunk rá, hogy beköltözzön a pocimba.Idén nyáron tudtam meg, hogy megint babát várok.Nagyon örülünk neki, már szinte mindene megvan a picilánynak, most vagyok 28 hetes és nemrég töltöttem a 20-at, párom 26.A nagyszülők örülnek, anyám a legjobban, nekem mégis nagyon fáj, hogy nem állunk sokkal jobban mint akkor és azért nem tartottuk meg, mert nem álltunk ugy, pedig mostse jobb de biztunk benne, hogy az lesz.Tartozásunk van, albérletben élunk, de még nem éhezunk és mindent meg tudunk venni amit muszáj.Szóval ha rám hallgatsz és akarod a babát, tartsd meg, nehezeb ut az abortusz hidd el nekem.Én vagyok a világ legboldogabb embere, hogy babát várok és tudom hogy szeretetben fog felnoni, igy is amire kell kiszoritjuk neki.Utánna a pároddal se lenne felhotlen a viszony, az enyémnek is fáj még ma is hiába gyozkodi magát h muszály volt.

Irdd meg mi volt!!

tehát azt a babát elvetetted, majd nemsokára lett új párod és teherbe is estél tőle, és ezt a babát meg is tartottad....jól értem?

mindez elég gyorsan történt, úgy látom.

mi változott ilyen rövid idő alatt, hogy ezzel a ásodik bab áv al m ár nem mentél abortuszra?